
 Farkas idő
 ahol ég s föld ölelkező
 fehér gyászban most a mező
 halott fűszál halott levél 
 dércsipkézte a szemfedél
 bús magányom hó alá nyom
 havas tájon farkas lábnyom
 deres a fák kéreg ránca
 kering fenn a varjak tánca
 hol az isten hátat fordít
 malaszt sincsen farkas ordít
 kóbor farkas ina aszott
 a fagyhalál máglyát rakott
 mar az idő farkasfoga
 tűzet csihol a jégkova 
 az igazság farkasvakság
 oly hatalmas a gonoszság
 világ bűne izzik szépen
 csillagszóró fagy tüzében
 köd a füstje szállna tova
 szétcincálja a tél foga
 hamu a test, füst a lélek
 szél hárfáján száll az ének
 lyukas bakancs fagyos condra
 a sors kopasz karácsonyfa
 hubart

ASSZONY - ÖSSZEKÖT ÉS ELVÁLASZT A FÖLDTŐL
 (örök Máriák ezer alakban)
 vajúdik az asszony falja a világ
 megemésztve minden kincset
 elfüstölve minden csorba nincset
 megtartva keresztig a fiát
 vajúdott az asszony s öleli a testet
 nevelte becézte terelte az úton
 magára hagyta puszta kúton
 de követte állítandó a keresztet
 hogy megkenje a sírba sírva sírva
 asszonyokkal araszolt a sívó kőig
 ahogy az angyal szárnya rávetődik
 döbbenve üres helyére minden asszony
 szívének örök olajával minden arcon
 lábát megtörli támasza hajának írja

Sejtető
Az éj vétkes árnyai játszanak velem
 Dúlt képzelgés lüktet ernyedő testemen
 Láz-ujjak élednek vonagló bűnömön
 Rám simult kacajuk forrongva bűvölöm.
 Vágyjáró képek a légtérbe vetülve
 Homályos szemekkel újra visszaűznek
 Kényesen csábítnak, bizseregve húznak
 Ténfergő képzetek az álmomra gyúlnak.
 Feszült csend kiált a meredező térben
 Megkötözött énem hevült lüktetése
 A hajnalba dobban oldozásra várva
 Lávát szító tűzből csend-parázzsá válva.
 Párnám redőibe gyűrődik a holnap
 Magába ringatón elszáll a gondolat
 Érintésbe olvadt hideg ölelésben
 Időtlen létem a messzeségben ébred.
Maryam

Adj, Uram!
 Faluvégi népnek.
 Halott fenyő ága,
 Dérrügyei szépek,
 Jégcsap a virága...
 Alatta nincsen más, 
 Csak dió, vagy alma,
 Angyalhaj zúzmarás
 A gazdag hatalma. 
 Szegény ember lelkét
 Jégpáncél borítja,
 Virágos jókedvét
 A nincs szomorítja,
 Az adósság bántja, 
 Néha a macskajaj. 
 Szívét görcsbe rántja
 Gyermeki nagy zsivaj. 
 Emeld rá szemedet
 Mindannyiunk atyja, 
 Aki a kegyelmet
 Ingyen osztogatja,
 Szánd meg a jó apát
 Ha fogytán reménye, 
 Acélos jó kapát
 Adj erős kezébe.
 Anyának jó kedvet,
 Illatos kenyeret,
 Ígért túzok helyett
 Ne silány verebet.
 A gyereknek irkát,
 Könyvet a markába,
 A lábára csizmát,
 Szerencsét sarkába.
 A szegény a gonddal
 Hiába küszködik 
 Buzgó szorgalommal,
 Falakba ütközik.
 Gazdagnak - kéz alatt -
 Adj erőt, szép hitet, 
 Bontsa le a falat, 
 Amit ő épített.
hubart

Köddé válva
A hűvös hajnal jégvirágot karcol
 Didergőn ablakomra
 Ólmos keze csend-hálóba markol
 S rám szitálja kába árnyait.
 Lopva moccan a sötétség lomha teste
 Rozsdás karja hazug álmokat sző
 S szétszórja elvetélt terhe
 Álom-magvait.
 Köddé válva gomolygó légben
 Osonva titkon hozzád érkezem
 Reád hullok, mint eső a szomjas földre
 Kezemben tartom két kezed.
 Karjaidba hanyatlok némán
 Elveszek Benned
 Mint éjjel a csillagok mélán
 Pislákolva felleg tengeren.
Maryam

Bezárva
Előttünk már zárva a múlt
 Előttünk még zárva jövő
 Be vagyunk zárva a jelenbe.
 Előttünk zárva vannak mások
 S mások előtt zárva vagyunk mi
 Az ember be van zárva önmagába.
 A múlt és jövő nem a miénk
 A miénk csak a jelen lehet
 Ezt kell élnünk, ide vagyunk bezárva.
 Az ember néha kinyílik mások előtt
 De akkor furán néznek rá mások
 Ne nyílj ki, mert úgyis bezárnak.
 1999. február 11.
Zsu27

Szeretet-háló
Szeretet-hálót vonva a világ fölé
 a Mindenség Ura átforditja 
 az Idő kerekét,
 újra-élesztve a fakuló reményt.
 De szavak bombája robban
 a szív küszöbén,
 lélekbe markol a fájó érzés,
 a hit romjai felett
 lebeg a kérdés,miért?
 A megértést szomjazod
 de becsapódó villám tépi szét.
 Magasra épült falakat
 dönthetne könnyedén,
 szétzúzhatná a magányt
 s a lelkek közönyét,
 ablakot nyitna a világra
 ha magadhoz engednéd a fényt.
 A fényt,mit a szeretet 
 örök máglyája táplál,
 mi nélkül szürke s hideg
 lenne az egész világ.
 Hát emeld magadhoz a szeretet fényét,
 mely beárad a robbantott résen,
 ne épits újra magány-falat,
 ne zárd ki a világból magad.
 Győzd le lelked közönyét,
 mert könnyen elveszel a mindenség ölén
 ha kivül maradsz a szeretet-háló körén.
lazarhzs