Scarlett..."Holnap új nap virrad"...

Ha a könnyek záporként mossák el lépteid és hited, akkor se feledd : Örökké mégsem eshet...


sga102kep5.jpg


Lidércek


Árnyék démonok, a fény-lelkek

élet-cseppjeit szívják, éhségük

leigázná a szabadság puszta

parazsát is. Önkényük ellep

mindent a Földön, szelíd kérésük

méreg alantas mosolyba bújva.

Arctalan olvadnak eggyé,

seregük ereje hurrikánt szít

az éj csendje alatt, borzong

a tudat, hatalmuk ketté

szelné mindazt amit a tiszta hit

önzetlen tenyerén hordoz.

Eltorzult vigyorban nesztelen

sunyít a gonosz sápadt,

holt csillagként égő szemükből,

szorgos sírásóként temetnek

el mindent mi szép, lázas

tűzként hull jóllakott keblükből

az uralom tobzódó vágya.

Világról-világra szórják

akaratuk gyökértelen magvát,

kutatnak táplálékra várva,

ki behódol, annak porrá

emésztik léte és sorsa sarját.


2009. December 8.

1162911063.jpg

Hol van?


Tiszta lelkek vértócsái közt

visz léptem, fájdalom húz,

könnyek homály-takarójában

fázom...Botorkáló, sebzett

igazság arcán meggyötört

ráncok, hatalom tőre szúr

szíven, éjben alvó árnyak

lehelete suttogva dereng

felém. Angyalokat látok

a világ hazug, rút mocskát

szórná rájuk szépbe burkolt

hazugság árja...Hát hol van

a méltóság, az emberi jog?

Hol az egyenlőség, testvériség?

Fuldokolva mocsárba folyt...

Méreg izzó csontja robban,

felcsap az Égig, jellemet ront

s terjed, fertőz mint a pestis rég.

Észrevétlen lélegzetként bont

szárnyat, s a kárhozat malma

vég nélküli erővel őröl.

Becstelenség fonalát szövik

fény démoni pókjai, oly

serényen...Hát mondjátok, hol van

a szeretet? Mi az mit őrzöl

mindenek felett ármány? Törik

már glóriád, reped a várfal!

A hófehér, szelíd galambok

búgásán duruzsoló parázs

elemi lángja ragyogva fellobban!

Az egység, igazság nem árva

többé, hiába lappangtok

macskamód, szavatok hamis varázs,

s az új hajnal szent tüzén elporlad.


 2009. December 8.

1131650751.jpg

Haldokló lét


Rohanó idő-szekéren döcög

sorsunk, arcára ráncokat karcol

a percek éle. Málló rögök

vagyunk kezében, bár folyton dacol

a tudat véges napjaink haván.

Lélegzetnyi villanás az élet,

kihűlő lélek a lét szaván

mereng, ahogy a vénülő évek

pillanat-mohái átfonják majd

a szívet. Elenyészett szeretet

tüzében égve sejtjeinkbe mar

a fájdalom, a csorduló cseppek

tajtéka olykor mélybe ránt, amíg

elillant álmok ködébe veszve

új hajnalért kutat bennünk a hit.

Tájtalan pusztába kivetve

csendbe csitultan reményt sóhajt még

az ember, az éj dere ellepi

halványuló lépteit, s halkuló szél

porba gyűrve önhamvába temeti.


2009. December 18.

1150443999.jpg

Hanyatló világ


Télbe omlik lassan az ősz

halvány tüze, fázósan, merengve

nézem most a lét arcát. Fagyos

éjre kövült csillagok, sorsok

derengő fényei... Már lösz

fedi a béke partjait, esengve

keresem foszló nyomát. Karcok

szabdalják ronggyá hitünk, foltos

lett mára a szemek tiszta tükre,

az emberség lángja üszökbe

merült, szebb jövőnk reménye

is kifosztva, köd-erdők mélyén bolyong...

A régi eszméket hatalom űzte

homályba, a szeretet tűnődve

kutatja honát, de serényen

szövik hálójuk köré árnyék-pókok.

Kihalt lesz körülöttünk egy nap minden

ami él, a semmi mocsara

feneketlen medrébe rántja

múltunk dicső korszakát. Messze

a hajnal, csendbe dermednek a szívek,

becstelenség ostorzó rohama

csonkítja létünk, hisz rég árva

a világ, szél fújta, könnyes pernye.


2009. December 18.

foggy_graveyard_by_blackhive.jpg

Éj-temető


Csüggedt fény könnyezik, cseppjeiben

elhulló dér otthonért koldul,

a csupasz fák homlokára festve

magát, ráncaikba porlasztja fagyos

testét. Köd marta szemeivel

figyel a csend, tétován kondul

a sötétség harangja, már lesben

áll, a mélységből csikorogva karmol

a némaság köveibe égett tél.

Gyásztól terhes emléket dereng

a légbe, hideg ujjaival csontig

gyűri a magány aszott bőrét.

Nyüszítő kárhozatba jajdult szél

holt-visszhangot sző a térbe, feslett

árnyak nyirkos pókhálóján oszlik

szét sóhaja. Kósza lelkek földjén

hantok ívébe csorbul a Hold

sápadt sugara, elkorhadt álmok

hamvain mereng a megriadt lét,

csonkra hasított világ hajléka

lett az éjszaka. Vész-köntöst hord

vállain, félelem vajúdta átok

hántolja kérgesre, alkonyi vér

mossa rémtől izzó tajtékba.


2009. December 20.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 147
Tegnapi: 39
Heti: 419
Havi: 2 072
Össz.: 1 058 286

Látogatottság növelés
Oldal: Lét és sors
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »