---

Radnai István:

TUDAT

a múlt akár az év elnyelte egy darabját
hiányok kútja egyre mélyülő üresség
hasad a szívet megfacsarva
aki itt a felszínen marad azt hiszi él még


rapista

 

Füzek alatt


földre roskadt fenyők
mérgezett tűi fájnak
csontokig metsz a penge-szél
füzek söprik a tájat

nyomtalan sírok az erdők
rongytetemmé szikkadó levél...
kiszakadt felhők alatt rág
az ősz, míg alvó ereinkhez ér

Barb

Magamban

Lehajtom fejem...
ne lássák tekintetem
fájni.
Bármi
lehet, mi bánt
a méltóság hatalom.
Nem adom
hangos hírét
mi az, mit elnyert
tőlem az idő,
csak bennem nő
az űr
szünettelenül...


amnesia

Fecskendő


Túladagolt élet roskad,
Összemorzsolt vénámba horpad.
Elporló, de fénylő alvadás,
Hangtalan megtorló, ömlő olvadás.
Tél-csend zúg párkányomra
Kend függönyként hull várárkomra.
Nem védesz már Nap, csak perzselsz,
Nem kap fényt a liliom, helyébe serkensz,
Gyommá fajulsz gyökerében,
Rommá hulltak régen
Szende Fiaid, kik gátlástól szétvágva
Hontalanok fekete eréből vájt tűt döftek vénába.
Trágya-földek mosdóiban,
Dőltek, úsztak óceánjaiban.
A Heroinnak.

ephix

Havasokban 



Sápadt hegyre bámul a fenyvesek serege,
hol napsugár fest pipacsot a bérc arcára,
lelkembe csend szökik s andalgó béke
- elenged a zord világ szorító magánya. -

Szinte röppen pilláim alól éhes tekintetem:
zöld tűágról csillogó hópelyhekre ül,
majd lámpa sárga láza az ablaküvegen
csábítja, s végül a tó bíbor jegére kövül.

Szél borzol gyér hajamba- érintése jég-
s fedetlen kezemnek udvarol csókjával a fagy,
indulok, de a Havasok képe íriszembe ég
- s összeforrunk-, mint a pihenés s a pad.


Egy festményre írt vers: Csendes 260-A Havasokban


janus

Kitett szavak


Elnyelt szavak -
az óra mutatói
most sem sietnek -,
szikes tavak
szélbarázda fodrain,
halászok hálót kivetnek.

...........


Ütközet hív -
érzelem
szív-szövet,
mikor az öröm is kín
arcodra mar sebet.

Rabló idő -
rojtosra kopnak a percek
minden érzés benő,
a sebekből
csak hegek lesznek.


genezisz

Választás...??!



Mosolyogsz miközben a fájdalom széjjelmar
Nevetsz mialatt a kétely leple teljesen betakar.

Örülsz,hogy döntöttél,mert választani mindig kell,
De hogy milyen áron,azt vajon ki dönti el?

Átsuhansz az ismeretlen csodavárás kapuján,
Ki fogja meg kezed s vezet vajon ez után?

Ki az,ki adja önmagát s igazi valóját?
Ez csak álom lenne? Messzi még a valóság?


2010-01-25


Zuley

Nem egyetlen estén


Égjen a gyertya lángja, mi mutatja az utat,
Ha remegő szíved békesség után kutat,
Remeg a kíntól, gőgtől, haragtól,
Bár igazából fogalmad sincs, miért haragszol.

Megbántottak, eldobtak, nem szeretnek már,
Hagyd el a sok fájdalmat, nem kellenek már,
Szíved mélyére nézve azt kellene látnod,
Minden kín ellenére szereted a világot.

Ha öregembert látsz, kit megkarol egy gyerek,
Ha édesanyád átölel, és azt mondja, szeret,
Megszállja a lelked a végtelen békesség,
Ne felejtsd ezt soha, mert az élet szép.

Minden nap, és minden estén,
Minden óra minden percén,
Gondolj azokra, kik szeretnek téged,
Mert egymás után múlnak az évek.

És ha nem így teszel, karácsony estjén,
Egyedül leszel, és nincs, aki rád néz,
Éghet a gyertya lángja, te nem láttad az utat,
És remegő szíved békesség után hiába kutat.

2009-11-26


Zsu27

Ott leszel-e?


Leszel-e nyoszolyám hűs téli éjjelen
Lélegzetnyi remény lét-sóhajívemen?
Ott leszel-e párnám gyűrött redőiben
Ha a tegnap mára simulón megpihen?

Leszel-e gyehennám égő sebeimre
Tüdőmnek levegő, ír a nincseimre?
Ott leszek-e Véled pergő napjaidban
Ott leszel-e Vélem féltő karjaimban?


Maryam

A játszma

A Sors játékasztalára
Görnyedünk most, ő meg én.
Körbe jár a zsíros kártya,
Mint a nap Isten egén.
A partnerem nem akárki:
A hallhatatlan Idő.
Nagy menő, láthatja bárki,
Hisz soha sem veszít ő.
Véltem már, nyerésre állok,
Szállt a lap, mint fergeteg.
De ült rajtam ősi átok:
Ellene nem nyerhetek.
A nagy zöld játékasztalnál
Összegyűlnek oly sokan.
Kibichad állhat hátamnál,
Súgnának is boldogan.
De jaj, rosszul áll a szénám
S pókerarccal, szenvtelen,
Fittyet hány az Idő énrám,
Ki is foszt a szemtelen!
Készülök nagy végső harcra,
Feltettem rá lelkemet.
Hűtlen lett hozzám a csalfa
Fortuna, már nem szeret.
Közeleg a sötét este,
Elbukom a kalandot.
Nyert az Idő, és a beste
Beseperi a bankot.
Hát, vesztettem. Nekem ennyi!
Hűlt halomra kivisznek.
Ne sírjatok, hiszen semmi
Sem drága a kibicnek.
Gyarló ember, kit a sorsa
Kockáztatni ostoroz,
Hívja a lét sava-borsa,
S legyűri a vén Kronosz.
Mögöttünk haverok állnak,
De nem segít a súgás.
Perceink felhőként szállnak,
Mert az Idő nagy zsugás.

2000. 1. 26.


hubart

Oldal: Válogatott kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat