---

Letűnt csillagok

A csönd érverése lassan

elcsitulni látszik,

az éji köd tompa fénye

fák húrjain játszik,

lomha, gyapjas felhők járják

az égbolt tájait,

szelíden magukba zárják

szikrázó lángjait.

A Hold is elpihent

a felhők bús sötétjében,

a zord szél felszisszen

kormos völgye mélységében,

s útra kél a kietlen

téli éj leplében,

hogy újra égi fényt leljen

végtelen szívében.

A csillagok tiszta sugarát

keresi-kutatja,

árnyas lelke minden zugát

átsöpri-bejárja,

hogy meglelje azt, mit elrejt

a fekete légben,

kutatja az apró mécsek

szép tüzét a csendben.

De ma éjjel az éj

arcán ragyogó

parányok

a felhők ölében

szunnyadva figyelik

világunk,

mely mélybe tűnt tündöklésük

képeit szenvedi,

miközben hírnöke a szél

is fényük keresi.

2009. Január 2.

Csendesebben

A szél zúgása elcsendesült

az éjszaka zord mélyében,

sok fáradt élet elszenderült

a Föld szunnyadó méhében.

Már sehol semmi apró nesz,

a felhők hangtalan suhannak,

sóhajom is álommá lesz,

gondolataim összefolynak.                                                    

Nem hallani a viharok

keserű, dühödt csattogását,

nem érezni a vad harcok

lélektelen, vijjogását,

halkabban zokog világunk

szomorú, meghasadt szíve,

elcsitul, amit kiáltunk

a végtelen sötétségbe.

a kutyák heves csaholása

elszunnyad az éji csöndben,

a lármák sebes morajlása

megpihen a szürke ködben.

lépteim zaja is eltompul

az éj fekete útjain,

tudatom is kezébe hull,

míg ringat lassú hullámain.

2009. Január 3.

Hajnali pír

Lassan lobban az

égbolt bíbor tüze,

felébreszti a pirkadó

csöndet,

halkan dobban

a természet szíve,

pislogni kezdenek

a hajnali fények.

Mint lassú hullám

szelíd morajlása

színek folynak szét

az ég arcán,

sávokat rajzolnak

trónusára,

ahogy

kitárul a lég

fátyolán.

Csillámló arany

s halovány kék

húrokat penget

az ébredő szél,

akár piros rózsa

szirmát bontja szét,

meglebbenti

rózsaszín köntösét.

Arcának ezernyi

színes tárja

átfogja a 

szunnyadó

álmokat,

sóhajának

légi tisztasága

áthatja

ébredező világunkat.

Csak remegek

nesztelen

bíbor-arany

sátrai alatt,

minden lélegzetem

elámul

ahogy festő színei

lángra gyúlnak,

nincs szó, mi

leírhatná

csodáját,

még a szél is megpihen

a perc ölén,

mikor útra kélve

nap- nap után

elmerül

pírja

tündöklő tengerén.

2009. február 1.

Merengő alkony

Álmodni tér a fáradt nap,

a lég szívébe lengedez,

tündöklő pillái kitárulnak,

lelke a lét titkán révedez.

Derengő fátyol ereszkedik

a lomha, pihegő tájra,

a világ lüktetése csendesedik,

felgyúl szemén a színek lángja.

Hálót szőnek égi pókjai

aranyszín, bíbor s kék fonatból,

elhalnak a kétkedés hangjai

hűs szél fúj alkonyi párlatából.

Közeledő éj teraszán pilleg

az est álmodó, bágyadt szíve,

sötétlő tüzében még dereng

a csönd suttogó, lágy zenéje.

Ezüst kékje feketébe csorog

a pillanat sóhajnyi tengerén,

de halvány rózsás pírja még ragyog

lecsukódni vágyó szép szemén.

Megpihen az ég fátylas arcán,

álmai puha lépcsőin állva

elmereng az élet hangulatán,

s szétszórja tüzét a világra.

2009. február 2.

Különös éjszaka

Álmodik a mélabús, lomha csend,

szobám falán éjjeli fény-árnyak

bejárják a tűnő, messzi végtelent,

a Hold haván éteri, könnyű szárnyak

rebbennek, gondolatok viharán

s elragadják merengő lelkem,

a csillagok áramló mosolyán

elidőzik még meggyötört szívem.

Felhők kúsznak tündöklő éjszakám

mécses fényben fürdő, szép arcára,

kavarogva áttáncolnak udvarán,

falat emelve álmaim hídjára.

Nyirkos köd lépked odakint az utcán,

fátyla alá vonja a fényeket,

felébred a szél is, még csak lustán

kergeti a borús égi redőket.

Mintha egy pille szellem suhant volna

át az éjen, csak tünékeny remegés,

de lobbanó lelkének sodró lángja

átmosta minden ősi rezdülését.

A csönd muzsikája is megfagyott

a támadó vihar zord markában,

az égi lángok tüze kialudt

a felhők sötétlő, bús tavában.

Ezüstös, szürke ködfolyam áradt szét

a lég tiszta, érdes ereiben,

az ólomszín eső, mint alvadt vér

megdermedt az éjszaka medreiben,

lelkem szótlan reszketéssel leste

e borzongató, különös éjszakát,

szívem dobogása is megremegte

ahogy átfestette érző arcát.

2009. február 4.

Oldal: Napszakok varázsa
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat