---

 HAJNALI NESZ

holnapra hull a mai napnak korma
ledől mert szétfagy vad hegy orma
minden holnap füstje csípős torma

mint szűz álmai vak fehérség
bevérezi vágyaival kétség
hol kivirul és elfonnyad a szépség

arcod szeged szembe a fergeteggel
s ki erényére máig joggal büszke
idő múltával hamvadó tűz üszke
kihívása dacra s gonoszságra hergel

sziklára festett lilaajkú hajnal
tüdődbe rágott tiszta hideg űr
habzsolt levegő amit csak lelked tűr
a pattanó kő ráébreszt sajgó dallal


rapista

Parttalan utakon


Véres alkonyat torzul fáradt jelenemben

S égig kúszva nyúl a megváltó holnapért

A csend foga csikordul duzzadt eremben

Magamba roskadva emészt a kósza lét.


Kihalt erdőben kóborol sebzett lelkem

Zizzenő levelek hagyatéka roppan talpam alatt

Mint eltaposott árva múlt-leveleken

Fogant feledett, nehéz szavak.


Tarkómon borzong az éj lehelete

Görcsös keze fojtogatón torkomat ragadja

De az ösi ösztön összeroskadt éveimet feledve

Sebzett sorsomat parttalan medrébe fogja.


Maryam

 

Karácsonyi álom


Kopott kisszoba, gyertyafény árnya a falon,
a sarokba egy dísztelen fenyő, alatta a bánat kuporog.
Meg a szegénység és egy kislány. Maszatos arcán az angyalok könnye,
kék szemében csillogó álmok, kezében ronggyá olvasott mesekönyve.


Üresen tátongó fazék az asztalon, a főt krumpli már elfogyott,
meg a félig megrágott alma és a tegnapi kenyér, mit apu hagyott.
Este van, a csöppnyi ablakon benéznek a csillagok és az angyalok,
szárnyuk álomport kavar, szalmazsákján a kislány elalszik hamar.


Kitárul a világ, az álom küszöbén túl, cifra terembe szivárványfény gyúl.
Meleg van. Díszbe öltöztetett fenyő, tetején porcelán angyal alatta kisvasút
és egy alvóbaba, hímzett selyemruháján aranybetűk, a kislány neve,
édes sütemény az asztalon, anya képe a falon és ránéz csillogó szeme.


A szoba nőni kezd és egyre több lesz a gyerek, ki együtt nevet, meg az ajándék,
cseng-bong, kacaj repül, a bánatra öröm ül és ezernyi játék.
Habos kakaó, bajszokra ragadt barna folt, fények a szemekben,
zene a fülekben, nevetés vidáman álom szeretettben.


Fátyol borul a fényre, újra szürke és kopár minden, az álom ellebben.
A kisszoba kihűlt, fázósan remeg a reggel, megfagyott a víz a tűzhelyen,
az ablakra virágot rajzol a fagy, sarokban a dísztelen fenyő, ágait a föld húzza,
szalmazsákján a kisleány sírva menekülne az álmaiba vissza.


szhemi

 

Így élsz bennem


Itt vagy bennem.
Élsz, lüktetsz,
tapintom sokszor
lélegzeted.
Most nem kapkodsz
mint akkor
levegő után,
a pulzusod is
életritmusra vált,
létünk
mégis cudarul zilált.
A táptalajod vagyok,
hallgatag lelked menedéke.
Űri jelekkel értekezünk
holdtalan éjszakákon
amikor a Volgáról fúj a szél
szemünk istenekhez révül.
Megnyugszik minden,
a holnapi fény is
a helyére térül.
Végképp tüdőmre hangolódtál,
fohászkodunk,
együtt lélegzünk,
nyugodt
furcsa
szomorú
szimbiózisban élünk.
Élünk?

vogul

 

Isteni küldetés

 

Az ember fia lépdel, véres háttal egyre,
Botladozik nyögve; lassan, fel a hegyre,
Testén fájó sebek, ezernyi forradás,
Rázúdult sok ütleg, s könyörtelen csapás,
Koszorút a fején, tövisekből fontak,
Álszent, hazug papok; ítéletet mondtak,
Kikiáltották őt, aljas szélhámosnak,
Nevezték rút gaznak, ármányos csalónak




Jézus felment értünk, fel a messzi hegyre,
Tette, amit kellett; bűneinket vitte
Nehéz út várt reá, fájó és gyötrelmes,
Ám az Isten fia, jó és engedelmes,
Súlyos küldetését, nem hagyhatta másra,
Bánata terhétől, meggörbült a háta,
Meggyötörték testét, kereszt kemény fáján,
Megváltott bennünket, végzete óráján




Üdvözülést hozott; reményt, bocsánatot,
Hiába átkozták, alávaló papok,
Küldetés hajtotta, egyre csak előre,
Fel küzdötte magát, kopár hegytetőre
Golgota tetején kínhalálra szánták,
Áruló hitszegők, ezt az órát várták
Jézus neve mégis, fennmaradt örökre,
Tettei emlékét, hitünk megőrizte




Megszerezte nekünk, mit az ég kiszabott,
Bűnösök lelkének, örök bocsánatot,
Példája oly nemes, nem feledjük soha,
Bár a gyarló lélek, mohó és ostoba,
Reánk mért utunkat, muszáj végig járnunk,
Megnyugvást különben, sohasem találunk,
Céltalanul élni, nincs semmi értelme,
Jót kell tenni mindig, Isten így rendelte!

Maggoth

 

 

Szűk álmok mezsgyéjén


Átpréselem magam,
Innen való nem szabadul!
Járatokban kúszó féregként
Tekergek, míg jő az ébrenlét.
S mire kér teszem, csak hanyagul,
Neki nem állom szavam.

Fakó hajnalokig
Várok éles hópihét,
Ablakomra elfagyott jégvirágot
S jégmadarat röppenni látni vágyok.
Rég múlt nyaram telét
Őszi mécses olvasztja el csonkig.

Tükörből nézlek,
Elvált hitvesként
S hogy ott vagyok, nem is sejted,
Csak ablakodon beásító hajnal csenget,
Pillantása nem ereszt s most két szemként
Agyadba, vénáidba vérzek.

Első a félhomály,
Testmeleg levegő
S holt fák holt ágai roskadnak
Vállamra gondként, horpadnak
Agyamba, mellyel Ő
Nem látja, hogy a dús erdő kopár.

Második a monokróm,
A szép valóság hologramja
Nektek pille a mező fölött,
Nekem hurok, melyet nyakad köré kötött
Az élet monogramja
Mely keserű, de nélküle csak Sodródom.

Harmadik az éjszaka,
Fába préselt bagoly-pillantás,
Búgó este szárnya többé nem libben.
Mélybe zuhant minden, miben hittem,
A villámszerű vakuvillanás
S a Méla Undor, kinek mérgezett rég ajka.

Tört tükörbe nézel,
Újdonsült menyasszonyként.
S hogy te is látsz, nem sejtem.
Csak az ablak ereszti be a hajnalt csendben.
Szemeid dobnak el porszemként
S most agyamba, vénáimba vérzel.

Szépia árnyalatú hajnaloktól,
Csillagokig várt rám a tél.
Küszöbére léptem
S ott megfagyva, de boldogan éltem.
Jégmadárként szállt rám a szél,
De most mécsesem táplálom az alkonyokból.

Préseld, lökd és taszítsd át
Gyönge, töretlen tested
A szűk álmok mezsgyéjén.
Csússz mennybe az ég kékjén,
Hol álmaidat fested
S elméden bábokat fény hasít át.

ephix

 

 

Oldal: Kedvenc kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat