Éji álom
Szomjazva a sötétben fekszem
ágyunknak dús, forró ölén,
míg ringok melletted, csendben
iszom magamba lélegzeted
derengő gyöngypára fényét.
Arcodon könnyű holderezet
játszik, álomba osonó kéj
sóhajcseppjei égetnek,
lágyan Rád olvadok, lassan
sejtjeidbe szívod lényem
illatát, ragyogni látlak
ahogy vágyaidba lépek,
tested izzó aurája
vagyok, egy selymes takaró
miben lelked tiszta lángja
ébred, meztelen keblű árny
ki köréd fonódva lobog,
míg csak e kábult angyal vágy
szívünkben szilajan dobog...
2009. március 21.
Álmomban
Álmaimban, mint égi angyal
remegő lehelete úgy
borulsz puhán rám, vágyad halkan
fellombozza szívem, csöndbe fúl
a sóhajnyi perc, repedést
szántva éjszakánk gerincén.
Egy kéj gerezd, apró derengés
hull ragyogva testem felé,
bronzos pázsitjára simul,
akár nap csókolta bársony
szél, mi lelkemen át csordul
rejtekembe, s magába fon.
Érverése szédült mámort
szitál sejtjeim lüktető
lankáira, égve vágyom
ízlelni csillagnyi gyönyörű
robbanásod szilaj nedűjét...
Létem forrása szíved minden
dobbanása, mely szenvedély
fürtjeiben tapad éjjelem
forró talapzatán meztelen
képek izzó áramán belém,
míg a sötétben lélegzem
magamba tested fény jelét.
2009. március 22.
Fény és árny
Bronz sötét alak, amorf láng
csordul öledbe, zajtalan
suttogásból összefont szél vágy,
elhulló, porszemnyi akarat
csupaszon porlad ragyogó tűz
sejtelmes karjaiban szét.
Felém hajol, s égig űz
szívedből patakzó angyal kéj,
testem színpadán vakító
lázban táncol, csak súgva kér
a csöndben, míg összefonódó
öleink izzó halma remeg
a szenvedély lepedőjén,
és lelkedbe vágyam dereng
homályt csókol a pőre fény...
Erezeted lehelete
lágyan csillámokat rajzol rám,
tested lázas lüktetése
éjtől csapzott testembe száll...
Magamba szívom lényed körém
hullámzó gyöngy auráját,
mint fekete mező fölé
lebbent felhők csókzáporát.
Egymásba fogódzkodva zihál
kábult remegés szédülete,
szívem, mint szomjas tüzű árny
lobban Veled révületbe,
lélegzeted testemmé válik,
mert Te vagy a tündöklő fény
mi lelkem ösvényein játszik,
árnyamba gyúlt csillag menedék.
2009. március 22.
Sóhaj
Egy hulló reszketés
észrevétlen suhan
szívem pislákoló
fénylámpáin,
nesztelen vágy
moraj, mely belőled
szárnyra kapva
lelkemen
szórja szét
repdeső pillangóit.
A szerelem lépked
selymes lepedőjén,
ahogy lassan
sejtjeimbe simul
érverésed zajtalan
szózatán...
A csók meztelen,
kéjes szemhéja
megrebben testén,
míg ajkamra
csordulva szelíd
becézéssel
belém tapad.
Benne érzem
lényed lobogó
tüzét, mint szédült
erezet körém
fonódik, remegve
oson felém,
én szomjas földként
iszom magamba
gyönyörű
harmatcseppjeit,
s látom magam
bilincsbe vert
elrabolt csillagként
égek, szerelmedből
táplálva létem
forrását, kortyolom
lélegzet - sóhajodat...
2009. március 22.
Csak pillanat
Szemed zöldellő
csillag ösvényein
lángra gyúl
bennem a lét,
szívembe hullnak
angyal szárnyai
sóhajod madarának,
kábult áldozat
leszek fénye
csöndbe zuhanó
tüzén, egy
töredéknyi perc
pillogó mámor
ölén feldobog
az élet
ritmusa belőled,
s mint apró
szerelemnesz
olvad szemeidből
szemeimen át
a pillanat
csókba fonódó
pázsitján belém...
2009. március 22.
Tűz és Jég
Testem hajlatán
végig csorog
sóhajod meztelen
fénye, még parázsban
andalog szívembe,
hol vágyaink
zuhannak boldog
révületbe...Tested
selymes, hűs paplanja
érzékeim forró
pázsitjára simul,
megfagynak, s porrá
égnek a percek...
a világ kontrasztja
gyönyör sejtelem,
cirógató homály...
Józanságod feszíti
szenvedélyem
tajtékzó heve,
Te vagy a lét
áldott nyugalma
nekem, s én
az örök szeszély,
lángoló vihar
ki Veled
ha táncra kél
felolvad benned
a valóság, s belém
folyva égeti
sejtjeid jégcseppként
szikrázó áradatát...
S mikor a harag
szél verte ökle
egymástól eltaszít
ez a tiszta,
hideg csend
az mi engem
vad bolondot
szerelemre gyújt...
s ez a tűz, mi
Téged felperzselve
szívembe fon...
észrevétlen érintéssel
élni tanít,
forrasztja lelkünk
csonka tükrét
egészre.
Tűz és Jég,
időtlen ellentét,
tökéletes harmónia.
2009. március 25.