---

ŐSI IMA.

Gyökérbe rótt jelek 
rontástól védenek 
rosszakaródra 
szálljon vissza 
minden üzenet 
gyarló szándék 
őt eméssze meg! 
******* 
Lángolna tér 
lobogjon bárhogy 
ha ártó és galád 
nem tisztít akkor 
hanem mélyen árt 
égetné lelked 
egy életen át! 
******* 
Lidércel kísértő 
fekete ördög 
éreznéd körötted 
sunyin lődörög 
lovagol légen át 
előtte zárd szíved 
utat már nem lelik 
hiába keresik 
ziláltak lesznek 
mennek tovább! 
******* 
Emberek előtt 
névvel szépen 
szólítsd Istened 
hangod meghallja 
szeretőn segít neked! 
******* 
Amit magad tudsz 
az mind tiéd 
tőle kapsz minden igét 
használd, hangoddal 
öleld védőn át 
ki nálad gyengébb 
Istened dicsérete 
legyen lelkibékéd! 
******* 
Gyengék üdvére 
gonoszok vesztére 
dicső aki megértette! 
Úgy Legyen!

ANDRÁS

Fáj ahogy látlak... 

fáj ahogy látlak...látlak ahogy fáj... 
hangtalan sírásod....remegés... 
befelé dübörgő orkán...széjjel tép... 
jégkristályokká fagyott könnycsepp...életed 
vérző szilánkok...lelkedben rózsavessző 
homlokod szorító pántja....töviskoszorúval 
lekötött szárnyaid feketék...kátrányos sártócsa... 
ujjad égető gyűrűtől...szoros kaloda... 
fáj ahogy látlak....látlak ahogy fáj... 

fáj ahogy látlak...látlak ahogy fáj... 
...az idő süllyed...a homokban 
végtelen kezek lábak...égő hálót szövök 
rád olvadó szálat...mindenem odaforr... 
nézem tehetetlenséged...arcom görcsbe rándul... 
látom a kínt szemedben...jelened törik szét bennem... 
maradok, hogy ne szenvedj...segítek hogy túléljed... 
talán jobb lesz, talán nem....elcsitul a könny szemedben... 
fáj ahogy látlak...látlak ahogy fáj...

*******

ANDRÁS

NEM ENGEDEM... 

Örökös álmom gyöngyöző 
csillogó ablakod fényvető 
vágyam csapongó pilleraj 
éhes fogam belemar 
csörren az üveg összetör 
a Hold mosolyával betakar 
ég a sötét éj világa 
nem engedem fölkelni a Napot... 

suttogásod vonzó szél 
sóhajod sodró zivatar 
forró fülledt igéző ágyad 
kéjesen ringó meztelenség 
combod közt nyíló fészek 
feszíti gerincem belsejét 
ég a sötét éj világa 
nem engedem fölkelni a Napot... 

puhán söpör kezem 
szemem ragyogásba néz 
dagadó ágaskodó gyönyör 
ölednek csókot lehel 
csillámló olajos fényözön 
villámok fészked éjjelén 
ég a sötét éj világa 
nem engedem fölkelni a Napot... 

húsod ajkammal harapom 
vibráló mámor izzó ölelés 
olvadó parázs szenvedély 
tündöklő álmunk kéjlak 
tomboló részeink nász-háza 
hol tanyát ver szerelmünk láza 
ég a sötét éj világa 
nem engedem fölkelni a Napot... 

szívünk közé bekúsznak dallamok 
lágy zene szól 
zongoráznak udvarán ujjaink 
vörös rózsák cseppekben hullanak 
kebled bimbóján ki-nyíllanak 
illatuk elbódít 
ég a sötét éj világa 
nem engedem fölkelni a Napot... 

varázs kelyhükben szomjúságunk 
isteni nektár éltető nedű 
kortyoljuk habzsoljuk élünk 
tapadunk egymásra örök zuhanásba 
maradunk együtt holdas éjszakánkba 
vigyázom hajnalunk 
ég a sötét éj világa 

nem engedem fölkelni a Napot...

ANDRÁS

Az Egyszerű... 

Velem van örökké, Ő bennem él, 
tiszta nyílt szeme, hite, egyetlen 
ölelés...semmihez sem hasonló 
szárnyaló boldog, felemelő érzés... 
kerestem tengereken, átkeltem, 
ízleltem idegen szavakat, sokat, 
bejártam földeket, boldogtalant, 
hol a szelek bántók és mohók, 
letarol összedönt sok házikót... 
láttam egy keresztet, zokogott, 
szemében a fájdalom kínnal dalolt, 
lelke fáklyaként izzott, lobogott... 
megismertem lénye egyszerű fényét, 
megszerettem szabad, lebegő szellemét. 
Mélységesen Hiszem, hogy Ő az élet... 
nem érdekel az új, csak a Semmi, 
vele egyé válni, Minden lenni... 
napjaink és éjszakáink nem szegények, 

tudom, hogy úgy leszünk mint Istenek.

ANDRÁS

Utazás... 

Az út...utazás 
lehet bármilyen 
nem a távolság 
az idő és a tér 
határozza meg... 
ami kitölti 
magasságát 
mélységét 
lényegét...én 
benne haladok 
vállalva mind... 
hozzáérve tudom 
mi égeti benne 
érzéseim...akkor 
is haladok rajta 
akarja lelkem... 
bármilyen fájó 
a talált gondolat 
a leírt sorok 
betűk cifra bája... 
 úgy érintenek 
kemény télben 
tavon a jég rian

a csillagok bele-zuhannak...

ANDRÁS

Közönyös érzelem... 

Lehetne szép örömteli 
mint a Tisza virágzása 
fehér hullámzású 
egynapos násza... 
birtoklás vágya elemésztő 
lélek test mocsárba süllyedő... 
közönyt színlelő hiúság 
köpköd az alázás éhes szája 
éles fogakkal rágott büszkeség 
vicsorog a nappali éjszakába 
freccsen tükör hátuljára 
pöndörödik tőle a foncsor 
széle remegve zizeg 
elől marad minden homályba... 
mert az asszony, csak cseléd, 
helye a konyhába, 
szennyes edény, koszos ruha 
házimunkák bűzös szája... 
este legyen, kezes az ágyba, 
arcán mosollyal, urát várja... 
fáradt a test a hús a lélek 
szem-lesütött eleven leltár, 
mint egy megszokott pohár, 
melyre érzelem nélküli 
tíz szenvtelen ujj 
gyötrő tapintása vár... 
lelketlen barbár szeretkezés, 
szerelmet tipró testi önzés, 
fanyar mosoly száll az égbe, 
öröm kínlódik a sötét légbe, 
Istenek arcán könny pereg, 
hullik bele a szenvedésbe.

ANDRÁS

Szegett kenyér... 

Elrontott életek 
lelkei sírnak 
gitár húrokon 
mint rosszul 
mosott ruha 
kötél-szárítón... 
az ing hátán 
folt marad 
a fehérnemű 
már nem fehér 
hiába lógnak 
egymás mellett 
nem segít már 
se fény se hang 
se tavaszi szél... 
a gombok szemek 
egymástól elfordulnak 
kevés cérnafoszlány 
az mi tart csekély 
szegény-törött leány 
kevély-úri legény 

penészes már 

a szegett kenyér...

ANDRÁS

Csak a szívem... 

Szívem verését feszülten figyelem, 
mint ki lányt várva csatangol 
vadvirágtól illatos réteken, 
hallgatom, hogy csendül dallama, 
de bennem vihar van, dübörgő zene, 
hurrikán, tűz és víz csatája csörtet, 
mindent remegtető sistergő végzet, 
égig érő lángnyelvek, perzselő hevek, 
mérföldnyi esztendők nekem a percek, 
mert várni, mindig csak várni, oly nehéz... 

Fent, a kék égen, csillagok reszketnek, 
tüzek, máglyák, fáklyák, vöröslő fergeteg, 
tomboló viharban tajtékzó tengerek, 
üvöltő szélvész ordítva közeleg, hasad az ég, 
bordám a mellemnél recseg, szakadna szét, 
bentről feszítő hullám indul, hol téged tudni vél, 
kibukik, s a szív zaja az égbe szakad, feléd, 
csóvája a mennybe fut, villog, mint sarki fény, 
mérföldnyi esztendők nekem a percek 
mert várni, mindig csak várni, oly nehéz... 

*** 

Most benned vágyom aludni, 
add nekem szép éjszakád, 
csillagokkal telt eged, 
hagyd a fényed fényembe fonódni, 
kérlek, mint anya gyermekét, 
könnyekkel szemembe, 
fogadd el és fogadj be, 
had lássam szépséged belsejét, 
mérföldnyi esztendők nekem a percek, 

mert várni, mindig csak várni, oly nehéz...

ANDRÁS

VÁRLAK... 

Lelkem most ütött-kopott 
több sebből vérző vad 
ki az erdő mélyére vánszorog, 
s aléltan leroskad... 

Öreg lett, mint lőtt medve bundája, 
vérzőn vörös és durva rőt...várlak 

Egy marionett miről a zsinór 
fájdalmasan leszakadt, 
lába összecsuklott, 
karja lóg, libeg a huzatban... 

Öreg lett, elhasznált bábú 
új szerepet már nem kap...várlak 

Őszi levél melyet az első 
gyengébb szél pofon legyint 
és pörögve forogva 
lehull a többi közé... 

Öreg lett, sárga és fonnyadt 
nem díszít többé májusfákat...várlak 

A gazos kert, ha jön a kaszás 
a riadt gyomok hangja, 
velőt rázó sikoly, 
ahogy dőlnek halomba... 

Öreg lett, öreg nehéz este 
csak a Hold néz, szemlesütve...várlak 

Bordáim szűkek a szívemnek 
nem bírják az ágaskodó csendet, 
pedig ő dobogna és verne sebesen, 
ha kezébe venné valaki szelíden... 

Öreg lett, vak homály minden 
cseppkő rakódik, szúrós hidegen...várlak 

Emlékszem, milyen jó volt 
akkor még, Anyám ölében, 
ott pihenni a védelembe, 
ringani az ősóceán vizében... 

Öreg lett, már rég elment, 
vagyok magamba, lelkemmel...várlak

ANDRÁS

Felismerés... 

Sötét völgy hol létünk él 
égig érő sűrűség...fal-fák 
hová napfény nem hatol 
csak vérrel hulló harmatok 
mennyi tőr...mennyi kés... 
húsba metsz lélekbe vés 
sok szörnyű rajzolat 
véres árkok lomb alatt 
hömpölygő mérgezett patak 
hallgatag szavak...fojtón 
ránk zuhanó csend...ordító 
szemünkben képek...szenvedő 
szánkban ízek...keserű 
lelkünkben fájdalom...rengve 
eltününk hirtelen...hangtalan 
fák felettünk...lombtalan 
csontváz-kezek...mindenü tt 
fagyos-ujjak...szívünkbe süt... 
látunk hallunk...vonagló érzelem 
távoli sóhaj...a csend megett 
sötét völgy a valóság felett... 
álmunkban fényünk...igaz életünk...

ANDRÁS

Oldal: Kedvenc kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat