---

Leigázva

Sápadt csend tapad belém,

körülöttem fekete gyertyák

holt fénye idéz árnyakat.

Hidegbe alvadt remény

ősz-sóhaja enyészetbe ránt,

tépi megsebzett szárnyamat.

Fásult, borzongó sötét marka fojtja

hajnalom torkát, fáradt lelkem

elhullatja minden csepp vérét.

Falánk világ, vérszomjas kobra,

mérge lassan magába temet,  

nem űzi messze kérges rémét

többé a hit. Hisz lezuhant csillag

ködbe halt, pállott hamva már csak,

mit kezemből söpör el a szél,

vézna koldus, harctól kitikkadt

űzött vad, pernyévé égett lap,

mit koporsóba zárt az éj.

2009. December 14.

Haldokló szív

Fakó homok-gyöngyökből égetett

fény söpri éjszakám partjait,

hűvös, halott csendbe kucorog

a menekülő vágy...Fáradt,

merengő suttogás émelyeg

a szerelem elhaló hangjain,

ostorként hasítva hunyorog

rám a valóság, s játszva

morzsolja széjjel lelkem

sóhaját. Avarként elhulló

könnyek tükrében fellobban

emléked, lángját magamra

húzom, sorsom ott remeg

lezuhant csillagunk kihunyó

parazsán, hamvába olvad

árva pillanattá aszaltan.

2009. December 17.

A szerelem alkonyán

Csendbe szűkült szavak elfojtott

lüktetése kúszik a falakon,

hideg könny-sóhajok visszhangja

árnyakat gyújt magányom tüzéből.

Őszbe alvadt percek szövik

hiányod avarát, tegnaptól foltos

álmaimban foszló vágy-maszatok

nyomait didergem. Kiszakadt

belőled sorsom, szemed tükréből

kihunyt a láng, és nem őrzi

többé szívem melegét. Fáradt

koldusként éhezem még ízed,

köd nyelte pillanatok zsákjában

kucorog a remény. Est borult

világunk Egére, kihűlt parázs

enyészettől izzó füstje. Lázas

szenvedélyünk, mint fakuló színek,

az idő tajtékának árjában

elmosódott, üresség kondul,

emlékké lett a gyönyörű varázs,

ma már csak üszkös csillag-fáklya.

 2009. December 17.

Emlékek ízén

Mardosó hidegbe takarózott

éj kövein falat épít

elveszett életek valója.

Árnyékká aszalt percek

tükrében kísér a fájdalom,

távoli múlttá avasodott

évek alkony íze rémít,

s taszít magánytól izzó habokba.

Csupán alvadt fény a gyermek

bennem, árvaság lángja fojt,

könnycseppekbe gyűrt emlékek

gyökereit fonja körém.

Lélek-húsomba tép a tudat,

tegnapokba halt az otthon

melege, enyészet homálya

szőtte semmivé. Eltévedt

a remény a lét holt csöndjén.

Hazavágyó részem még kutat

üszkössé égett sorsromok

között, így foszlik önnön porába.

2010. Január 9.

Éj-tükör

Dérezüstbe lehelt tereken

lépked az idő, árnyszínekbe

takarózó alkony folyik

alá az éj holló szemének.

Pillanatként úszó fellegek

vonják magukba a számkivetett

tegnapok tüzét...csend ordít

meztelen emlékezet hevében.

Maró légfüst indái szorítják

a hóavarba hullott könnyeket.

Enyészet kelyhe tárja széjjel holt

szirmait, törvényét szétteríti

a létezés hamvadó arcán.

Magány tüdeje hördül, csonkít, láp

burjánzik sóhaján...mint köveket

morzsolja szét a hitet, penészt ont

a szívre, s keresztre feszíti

a sötét lélektelen padján.

 2010. Január 14.

Oldal: Fájdalom
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat