---

Fricska a városnak 

Kiált utánam a csend, 
Megtalált a felhők mögött, 
Míg fojtogatja torkomat 
A gépkocsik hangos kipufogása. 
Velem szemben, 
A végét nem találó árnyékban, 
Közöny, öröm, önkény, 
Tündököl egyszerre, 
Túlértékelve vagy mégsem, 
A túlélt, vagy átjátszott mát. 
Parfümillat, szmog, 
A hajléktalanok szaga, 
Keringőzik a metropoliszok között. 
Testiségbe és jó, ha szerelembe 
Menekülő fiatalok 
Bámulják és sóvárogják 
A kirakatok kísértő csábításait. 
Az újságos stand színes fotói 
Pletykákat kínálnak és érdekeket, 
A feltöltőkártyák és parkolójegyek mögül. 
Csupa neon, hiuság a polcon, 
Betüsovány szavak, digitális világlépte 
És illatuktól megfosztott virágok. 
Szédítő a város zsúfoltsága, 
E sokaság a terek közepén, 
Elrejti kifogyhatatlansága 
Az aszfalt alatti patkányürüléket. 
Nem tudom, nem bírom megérteni, 
Mivel több személyiségében a városlakó. 
Ha csak, mert ezt a gyönyörűt, 
Szebbnek tudja látni 
A virágzó erdők népének csendjétől. 
Csodálom és megvetem 
Önbecsopó képességét, amint 
Túlnéző tekintetével, 
Feszítve, tüsarkokon kopog 
Szennycsatornára épített 
Még csak nem is macskakövön, 
Aktatáskák mélyére rejtett 
Hamis álmok rabjaként. 
Kitágult pupillák mögül, 
Próbálom némán elviselni, 
Miközben, gyékényszagú 
Kispolgári főhajtással 
Engedi a forgóajtó előtt, maga elé, 
Tisztes távolságtartással 
Sáros, sarkatlan tudatlanságomat.

ELONOR

Takaró alatt 

takaró alatt 
álmodik a mag 
készül élni 
hosszú álmát 
langyos nedűből 
kortyol nagyot 
feszülve pattan 
rügye tompul 
nyújtózkodni törtet 
napnak mosolyában_ 

takaró alatt 
kialszik a becsület 
elpihen koporsójában 
felejteni készül 
emlék-indákra hull 
üveges pillantása 
vak-fényt okád 
romlást szakít 
vére penész 
talaja sötét-ómen_

ELONOR

Üzenet 


Már lúdtollam karcol 
merített-papir ívén 
vér-történelmet 
eltévedt homokszemeken 
ösvényt keres hozzád 
műholdak lovagja... 
...ki kipufogó gázban 
fuldoklod hétköznapjaid 
robot hazugságát... 
...ki közönyt ültetsz 
műanyag-melléd társnak... 
...már csak sms-ben irod 
két virtuális nász között: 
-Jól vok anyám!- 
s klónoddal a Holdra indulsz 
sorvadt istentelenségedben 
elhalni nyomtalan.... 
Túlpörgetted a homokszemeket! 
Isten akartál lenni!

ELONOR

Látom...fázom 


Látom... 
a fagyot feljajdulni a holdfényre, 

hallom 
angyalkönnyeket ejt a tél a csendre, 

szorítom 
köpenyét, hidegen folyik a semmi... 


Fázom... 
a hideg távolság gőzölög a teámban, 

kavargatom 
az éjjelt párás kisszobámban, 

kortyolom 
vágyát, szétszórt cukor-gyöngyeit...


ELONOR

Két világ között 


Arcom gyalog viszem szembe a Nappal, 
Tükörben,vonaton fut utánam az idő. 

Lehunyt pilláim alatt,nagyon messzire nézek, 
Megnézem mit álmodnak a láthatatlan fények, 
Mi és Ki utazik a sok csillogó látszat alatt. 

Pár csacska vajon-t készülök küldeni előre, 
Pimaszan megkérdezni, ki lehettem volna 
Sötét elektromos szikraként, féligmesztelenül. 
És megment-e a szegényember legkissebb fia? 
Forró-e a mesebeli királyfi csókja? 
Boldoggá tette volna-e Rómeó Júliát? 
Jézus, miért szerette Mária Magdolnát?! 

A felelet eltéved, hisz egymást sem látjuk, 
A kérdés marad, mint gondolat fejből-fejbe 
Szökött hang, szakadtan, fulladtan, ismételten. 

A Nap elrejti arcát, a tudat csonkig égett, 
Nevet az Idő, Vezuv szembefüstöli ákombákomát.


ELONOR

Vers a versnek 


Penge 
Fejem felett, alatta kigyúl a párna, 

Hamu-füst 
Savanyú fénycsóvát facsar ki reája. 

Piszkozatlap 
Kínjai lepik be lassan a padlót, a falat, 

Gondolat 
Tangózik a koponyacsont-vakolat alatt. 

Szavak-ba 
Szédülök alá, tükrét töri elém a farsang, 

Homlokon 
Izzad, kiutat kiván a fonott összhang. 

Csacsogás 
Készül, lendül koldulni - félmesztelenül - 

Az egyenes 
Körivben, görbe képletté csavarog végtelenül. 

Arcom 
Szárnycsapás a sorokban s pislogó költemény, 

Álom 
Ringat, kopogtat betakarni a tavasz, a remény...


ELONOR

Meztelenül 


Álmomban zongorázni is tudtam, 
Mégis boldog voltam, 
Mikor reggeli fényre ébredtem. 
Ébren, napestig, meztelenre vetkõzöm 
És gyûrött papírlapok mögé 
Rejtem el csupasz magam, 
Reménybe fogózva, hogy megtalálsz. 
Közben, megszületõ gyermekeimmel 
Egy azon bölcsõben játszadozom, 
Orgonaillatú hóvirágok között, 
És az Egek urához imádkozom, 
Hogy meg ne feledkezzék rólunk.

ELONOR

Elvesző érintés 



Mélyen alszik a lényeg a dolgok mélyén, 
A napzuhanás elringott a titkok titkán... 


Kettétört mondat álom-halász lelkem, 
Megfeszül benne a tomboló akarat. 


Száll utánad a szökött denevér-hang, 
Kapaszkodik, mint hajambam a vihar. 


Habkönnyű kézzel érintem remegésed, 
És te:"Ülj ide mellém, a csöndet ne zavard!"


ELONOR

Valahol sír egy angyal... 


Az angyal 
...lelke napos gyermekszoba... 
...jajjgató csend szomorúsága... 


Valahol sír egy angyal 
fázékony valóságán 
kabátja magány 
kérdőjeleket rejt 
az alany és az állitmány 
törvénytelen házassága 
madártoll-álmot felejt 
a tél végi alkonyra 
a hideg valóságra... 


Az angyal 
...lelke napos gyermekszoba... 
...jajjgató csend szomorúsága...


ELONOR

Csókszimfónia 


Sima csend pihen mosolyod tükrén 
Kristály-buzogású tiszta szív, 
Szétporlik szétfutó éveid rímén. 

Hajolnak rád könnyükön elűlő szelek, 
Szakadva pihegő izzó-idő-sejtelmek 
Hangtalanul csobbannak, mint égi jelek. 

Érintésükben álom születik boldogan, 
Aranyfényű reggel-ringatózás, 
Pihés habuknak selymes édes íze van. 

Ajkamon ajakad bíbora nedves málna, 
Orvul cikázó májusi méz-szikra, 
Mintha inamba ősmámort kalapálna... 

Világod mögül ne fogadj haraggal, 
Gyorsuló jelenünkben látom varázsod. 
Nem vagyok csak egy eltévedt harangdal.

ELONOR

Esti mese 

Pici fájdalmak sugdosnak a szélben, 
-Zöld lángok alatt osonó halk zene- 
Elvesznek az estharang énekében, 
Mintha a reggel az éjbe vérzene. 


Májváim csók-vörös tánc-árnyékában, 
Függönye mögött huncutkodik a Nap. 
Szemtelenül lubickol szívem tavában, 
Míg hajnal-pázsiton születik a Holnap. 


Mosoly-mesekönyve színes lapjain 
Jövő-álmok között botorkálok térdig, 
Megkeresném el-nem-csókoló csókjaim, 
Bolondnak néznek, azt mondják nem értik.


ELONOR

Kérdés a falon 


A fák hideg sóhajtása 
zörren az ablakon. 
Mögötte táncol a tűz 
árnyéka nevet a falakon. 


Miért nem lettem 
Ajtó vagy Kilincs? 


Ajtót nyitnék az éjszakán, 
ahova a kérdés merül. 
A nappalt a valóságra csuknám, 
ahonnan mindenki menekül. 


Miért nem lettem 
mindkettő egyszerre? 


Egyedül az üres papíron, 
Botja nélkül a vak.. 
A ma hiábavalóság a tegnapon, 
A válasz kacag, becsap.... 


Miért is a miért, 
bátortalan tüsszög? 


A fák hideg sóhajtása 
zörren az ablakon. 
Mögötte táncol a tűz 
árnyéka nevet a falakon.


ELONOR

Árnyékok 


Világ fölött lebegő madár 
tolla átlátszó hajnal 
friss vize 
átszűri teljes életünk 
festi kékre 
sorsunk függöny-kerete_ 

*** 

Lassan lépkedő angyalok 
hajában fényszóró virág 
pislog némán 
illékonyan holdvilág csüng 
menyasszonyi fátylon 
vér-könnycsepp_ 

*** 

Tar fák között 
szökevény rigófütty fürdik 
dalolva gyászolja versemen 
hulló hajszálam 
pihenő árnyéka 
titkos isteni hatalom_ 

*** 

Enyhe szőke fény esik 
harangodra terül szét 
csöndje gyöngyszín galamb 
szürkesége fojtogat 
egyedüllétem pántos kapuján 
koszorú érzésed fájó mélye_


ELONOR

Utazók 

Szemem falán, kívül, belül, folyik 
az Út, kanyargó idő-meder...végtelen 
üveges szemű utazók lakják szertelen 
földbe süllyedt hajók árbocai mögött, 
fényarcú jegenyék ezüst árnyéka között... 
túlrohannak rajtam, fekete lég-sóhajon, 
mint fehér, haldokló-arcú koldusok, 
kiken baglyok puha szárnya susog.... 

Halad, szalad életéért vad, vadász, 
elhullt fáklyák lován Péter és Júdás 
és megáll egy alázatba öltözött, 
-ezüst-fényarcú jegenyék között- 
Mária szobor ölén... fehér liliomok, 
mint percnyi végzetes titkok... 
halk esőben, vakító napsütésben, 
fürdik lelkük búzavirág kékjében... 

Mond utazó, a kezed miért kulcsolod? 
Mond utazó, a gyertyát kiért gyújtod?

ELONOR

Hol vagy? 

Ajkam lángoló 
rúzs lázadása 
becéző remegés, 
vágyamat szövi 
zöld lámpafényben.... 

Kiáltok, hol vagy? 

Vágyom hozzád 
ezer puha-szó 
viharzó csókjaként, 
égetem gondolatod 
lángoló csodánkban... 

Kereslek, hol vagy? 

Átlátszó lettél 
akár a levegő 
tavaszi reggelen, 
akár a friss víz 
tiszta kancsóban... 

Szomjazom, hol vagy?

ELONOR

Oldal: Kedvenc versek kedvenc kortárs alkotóimtól
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat