---

Fekete és fehér szemek 

Ugyanazt nézitek, mégis mást láttok, 
Fejemen nem vagytok más csak átkok. 
Elvakítottatok, becsaptatok és loptatok. 

Fekete éjszakán, a világ alján, 
Született egy gonosz szem, 
Testem irányítja teljesen. 

Elloptad tőlem a fény illatát, 
Helyette sötétséget borítottál, 
Fájdalmat adtál, szeretetet loptál. 

Fény vágja át a sötét látóhatárt. 
Kinyílt szemem, a hold fénye, 
És hatalmas ereje, tiszta forrás eredete. 

Érzem a nap csiklandozó sugarait, 
A kék ég végtelen messzeségeit, 
Lelkem repül a hegyek csúcsait túlszárnyalni. 

De a fekete elnyeli ezt a fényt, 
Harcol a világosság fényseregeivel. 
Az örök harc csupa kudarc. 

Nyílj hát meg előttem örök ösvény, 
Hadd lássam az utat, 
A világi életből kiutat. 

Fekete és fehér szemek, 
Ti voltatok, vagytok és lesztek egyek, 
Nélkületek, nem megy. 

Itt az idő, olvadjatok össze, 
Együtt leljük meg az utat, 
Ami a világosság felé mutat.

Egyensúlyba állva, álmom 
Végre valahára valóra válna. 
Harmónia szálljon a világra!


MORPHEUSHUNOR


 

Madárlesen 

Zúg a fejem s benne 
a négyüteműk zaja. 
Ez lenne a csend? 
Nekem csupán kínszenvedés, 
Dobhártyát szakasztó sikoly, 
Emlékeket süllyesztő mocsár. 

Fertő itt minden, 
Életet adó levegőtől, 
Halált takaró földig. 

Emlékeimben él még valami, 
Mi talán segit a kint elviselni. 
Valami egészen eredeti: 
Egy zaj, ami maga a Csend. 

Madárfütty... 

S e percben 
A fekete csend, 
Már csak egy emlék. 
(Harmadnapon, 
Talán újra meghallom) 

De addig is,ugye vársz engem 
S dúdolod fülembe: 

-Van még élet a fekete télben!

MORPHEUSHUNOR

Éber álom 

Ülök, semmi gondja sincs a mának. 
Fáradt vagyok, nem érdekel a holnap. 
Pihennem kell, fárasztó a múlt. 

Álompor csiklandozza orrom, 
Álom... várom, megtalálom, 
Suhanva vágtatok a tejút ösvényén. 

Futnak gyökerek testemben, 
Véremet pumpálja a gyökér, 
Érzem a kínt, sir az erdő. 

Lassan vége, visszaveszem 
Mit elloptak kapzsi emberek, 
Felkészültek legyetek! 

Nincs hová mennetek, 
A halálnak se kelletek. 
Rohadjon lelketek. 

Humusza legyen anyaföldnek, 
Poraitokból Új nemzedékek 
Felgyökerezhessenek. 

Szél, Víz, Tűz barátból 
Ítéletet hozó szigorú 
Apja lesz Földünknek, 

Kitakarítja szemétdombját, 
Poraira harmóniát hoz, 
Édesapaként oltalmaz. 

Földanyánk lelke újra élni fog, 
Ember rajta nem tapos... 
Béke lesz, friss levegő, zöld fű harmatos.


MORPHEUSHUNOR

Háború és Béke 


Köd szállt a világra, sűrű és nehéz fátyol, 
Hideg simogatása egész csontig hatol. 
Fekete tulipán porozza be a nyirkot, 
Elborítja vele az egész világot. 


Ember ölt... embert, világot. 
Por és hamu, ennyit ért gyarló élete. 
Se pokol se mennyország, 
Csak végtelen földi bolyongás. 

Eszme ölt... eszmét, lelket, 
A mindenért harcoló milliók, 
Most beérik a semmivel is. 

Örülhetnek, hisz nincs már eszmei érték, 
Csak üres semmi szavak. 
Nem röpülnek madarak, 
Vége lett annak, ami még el se kezdődött.


MORPHEUSHUNOR

Akácfa titka

Torkomon lecsorog a meleg nyári szellő, 
Madarak csicsergése csengeti fülem, 
Meleg, dús pázsitfű tökéletes heverő, 
Akácfa árnyéka csikolja szemem. 

Szuszog fülembe édes meleg lehelet, 
Gyönyörű szempár csillan hevesen, 
Fekete haját a szél ringatja mint falevélt, 
Reám hajol s ajkával fenyeget. 

Merénylet készül, legyőzhetetlen lénye 
Egyszerre rabbá vált, elveszett, 
Nincs már gátlás, rég vége, 
"Uram irgalmazz", fiad bűnbe esett.

MORPHEUSHUNOR

Egy pillanat Veled az élet 

Szivárog orromba a fülledt nyári levegő, 
Szemeim vakítják a nap szikrái, 
Kósza hajszál csiklandoz, 
Ajkamon forró ajak kalandoz. 
Fonnak a finom karok, 
Menekülni nem akarok. 

Égető pillantás vakító fénye 
Életem valaha volt legdrágább kincse, 
Fekete selyemtenger takarja vállam 
A pillanat hatalmába vágyom. 
Az Idő végtelen határokat ölt, 
Meztelen Igazság az élet 
Minden perc egy merénylet, 
Egy pillanat az" Élet" mögött. 

Hisz halott akinek szíve van. 
Amint átnyújtja másnak 
Kezei sírt ásnak, 
Pillanatvarázs a pap, 
Koporsó a heverő... 
Hátamat égeti a Nap, 
Fojtón heves a levegő. 

Hűsítő csóktenger 
Tüzet csihol ereimben, 
Verejték áradat duzzad 
S cseppen államról a végtelenbe... 

Mosoly fakad arcán 
tiszta, őszinte mosoly... 
Nagy átverés az élet 
benne mindenki fogoly. 
Hisz a lét határtalan 
mint a kék ég, 
Aki megakar halni 
számára itt a vég. 

Halhatatlanok kora ez: 
Az élet a halál után is tervez. 

Szerelem kulcsa a Paradicsomnak, 
Világot ad a vakoknak, 
Zenét ad a süketnek, 
Szót ad a némának 
És pótolhatatlan érzést a 
Szívnek.


MORPHEUSHUNOR

Gyere velem sorstalanság 


Zuborog a fergeteg körülöttem, 
Hét-ágra süt a Nap felettem. 

Pajkos játék, ijesztő sikítás csikorog, 
Fejemben a nyomás rettenetes, 
Harcolnom ellene felesleges, 
Minden éhes tekintet rám morog. 

Egyszerre elhalkul a Vad tömeg, 
-Süket lett fülem?- 
Előttem az élet szele lebeg. 
Finoman nyaldossa lábaim. 
Mégis hallom a süvöltő szelet 
Édes kacajjal tölti be a teret. 
-Hallom!- 

Izmaim mozdulatlanok! 
Megbénították az illatok. 

Nem értem „arcok" 
Mit akartok? 
Én nem bírom a harcot! 

Úgy érzem magam vagyok 
S mégse egyedül, 
Szívem zakatol kegyetlenül. 

A Tömeg közepén állok, 
Védtelenül mint a vadász, 
Kit leterített a Vad. 

Szemei szeretnek, 
Kezei kötöznek, 
Súlyos pecsét csókja ajkamon, 
Míg börtönbe zárja lelkem; 
Rabként rabolja ki szívem, 
S cinkosa vagyok én is. 

Vétkeztünk törvényeitek ellen, 
Másnak bűn a Pokol kapujának kulcsa. 

Eldobom a kulcsot, 
Nem megyek én sehova, 
Öröklét a bűnöm, 
Sorsom mostoha. 

Ellopták a szívem, 
Üresség lelte lelkem, 
Bolyongok céltalan: 
-Sodorj Tömeg gonoszan! 

Fogd a kezem sorstalan; 
A jövő ködös út, 
Számunkra van kiút: 

Hinni a Mában gondtalan.

MORPHEUSHUNOR

Oldal: Versek kedvenc kortárs alkotóimtól
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat