Márciusi éj

Az est rubinfüstös szirmai

lassan elhullnak az éj ében

leheletén, a világ csapzott

érverése elcsitul.

Íriszét merengve nyitja ki

a Hold, s méla égi fényben

szunnyadó lelkekre hajol,

birtokukon elsimul.

Hamvas opálderengést sző

sóhajok magánya köré,

csendmécseket gyújt a könnyek

halkuló remegésén.

Álomgyolcsokba fércelt idő

talpa sejlik a tudat fölé,

a lég brokátján cseppkövet

éget, imák esdeklésén

fűzi magába a keserűség

törte létrögök rozsda lepte

terheit. Sorsok bánatból

sarjadt árnymoháit tenyerébe

gyűri. A mételyek szennynedűjét

felissza a megszelidült percek

ajkán, s tavaszpárlatból

életet hint szívek rejtekébe.

2010. Március 20.

Hajnalszirteken

Sápadt zúzmarafénnyel hímzett homály

fakul a foszló éjre, ködszirmok

hullnak hamvas lehelete nyomán.

Álomtalan magába pillog

az idő, mint reggel-könnyektől ázott

kalász, úgy hajol a lét partjára.

Csendmécsekből szőtt felhőlángok

ívét légfüzek nyirkos talpára

simítja a szél, opál-tajtékba

lobban est színű tüzük. Nézem

ahogy az égi dűnék bágyadt

borúpírján átsejlik, lépked

a hajnal, sóhaján párás árnyak

csipkézik szirtjeit, a Nap ajkán

rebbenő sugarak hínárként lengenek

íriszén, s melegért vajúdó arcán

átragyogva bús redőin derengnek.

2010. Március 22

A tavasz hajnalán

Estleheletből szőtt homályszirtek

puha gerincén ébred még a Nap,

a reggelek fakó opál-lombjairól

dérgyöngyöket hullat a hajnal

mezőire. Pőre csendzápor libben

zúzmarák árnyaiból, pírfényt varr

a felhők damasztján. A tél poraiból

földek redőibe létmagvakat

vet el, hamvas tenyerén lassan

kibontja rügyeit a tavasz,

lüktetésbe sejlő lélekzamatát

ringatja bőre alatt a szél.

A nyirkos köd páramederbe apad

már, csupán derengve lappang

éteri lábnyoma a lég pamlagán,

virágzásba lobban most a tér.

2010. Március 25.

---

Hamvadó tél

Hideget ásítva kullog még

a tél a kertek alatt, de borongó

opállombjai lassan elhullnak

a sejlő tavaszfüzek bársonyán.

Tiszta, puha fényt ringat a lég,

a hajnal mezőin itt kóborló

dér gyöngyei párába fakulnak.

Sarjadó létből hímzett jászolán

illatkelyheket dajkál a földek

hajtásba öltöző öle, s a fák

zúzmaraöltönyét legombolja

a felderengő virágzás. Rügyek

fércelnek kérgeikre harmat-zöldet,

a megújulás tenyerébe hánt

minden életet, bőrén feldobogva

a természet lélek-tűzben lüktet.

2010. Március 29.

 

Oldal: Természet, évszakok csókja
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat