---

Az út


Nekünk az életünk lett a szél
a kócos reggel is úton talál
alattunk zúg mázsányi acél
és minden kanyarban ott egy halál.

Tegnapok sírnak hátunk mögött
szívünkben szabad farkasok hite
s még ránk vár a Nap a domb fölött
hát nem nézünk vissza már senkire.

Mi tudjuk, az út sosem fogy el
valaki holnap is továbbhalad
a Kékesen értünk áll a Kő
és emlékünk őrzi egy kék szalag.

(Mezei Katalin)
 

Emlékezem...

Egy utolsót lobbant
a gyertya még
majd végleg
elveszítette a fényt,
mit annyira óvott
két kezem,
mit még annyira
akart látni szemem.


Vége! Öleltek át
akkor vigasztalón.
Indulni kell! -mondták,
de én álltam a ravatalon,
hol gyertya kormos
kis csonkját néztem,
vele halt akkor
minden emlékem.


Gyertyám fénye
oly gyönyörűen égett,
biztos megtetszett
odafönt az égnek,
elkérte hát tőlem
hiába remegtem érte
s hullat viasz könnycseppet,
ha felnézek az égre.


Egyszer majd,
újra öleli kezem,
addig csak
lentről figyelem,
de a mécsest, mi
szívemben érte ég
már nem veheti
el tőlem az ég!


amnesia

megyek...

új ember,
új év,
új élet, új érzés...
új féltés?! -
mi mindazt öleli óvón,
mit elveszteni lát.

két ember,
két név,
két szív és két kéz
mi egész,
öröknek
látja az életet.
hogy lehet?

nem tud,
nem akar,
nem lát és nem hall
csak rohan vesztébe
elégni
és remélni,
hogy a meleg megmarad.

nincs múlt,
nincs jövő,
nincs út és nincs te,
csak Istennek
boldogult embere,
ki vakon halad.

Van szó,
van tovább,
van élet és van halál,
mi mégiscsak te vagy
és a tétova akarat
túlnövi a hegyet.
...megyek...


amnesia

Hitem



Mi ihletem adja,
nem holmi becsvágy.
Hamis ábrándban égő sorok.
Hitem, és szívemből szóló
gondolatok ezek.
A magam prófétája vagyok!
Hűséget emberhez, a szeretet hitéhez.
Mint isteni szózatot úgy fogadom.
Vallom a megbocsátást, a tiszta szót.
Szívem, mindezekért dobog.
Szerető óvó, egyszerű szavakkal.
Hitem-tettem az emberekért.
Minden nagy út, egy kis lépéssel indul
Rajta haladva, s le nem térve. Írok!
Míg itt leszek, s tart e földi lét.


2010.01.14. Korin


korin

Tépő Donát:

ablaktalan

Földbe szíjazott vaspántokon kattognak az első
szerelvény rozsdasárga fénylakkjai felnyalva
a csipás szemű peron hézagjait - a tömeg beront: ébredek

Felnézek nagyon lágyan bevethetem karton ágyam
sziszeg bágyadtan a hajnali hidraulika károgva -
tessék vigyázni: az ajtók záródnak

Undor tekintetű földalatti turisztok vetemednek sok világhálóról arrébbsuhintott kortárs kuzinom gyepesedett meg így szőrös aluljáróforgáccsá

Reggelire meg van még a tegnap esti kétdekás a zsebben
placebopácolt irtózatos szenvedés - a remény félreáll ma is csüggedtebben: rút csíkosszatyor nemzedék

Délben a fagyban is kaptató Népkonyha ebédjegyekkel szaggató ütemekben perdít kenyérszeletekkel kapható ingyen kosztot vékonyra

Másokat bekap a rehab már kora délután a vergődő kannásborolimpia nyitányáról szalajtott gála díszvendég
az erjedő presszófüst szivárgásból harácsol sztorit ki ma

Izzik a Krízisvonal szállók telnek meg lassan szőrösödő lepedékkel - bűzös kiskocsma flash szinkronban a szomszéddal : olcsó éjjeli menedékhely

Az alagút bélbolyhai vagyunk: akinek ez jutott csak fekszik zavartalan pufajkamerevséggel időnként belepiszkítva éjjel
az ablaktalan huzatba



Tribe

Zord világ


2010. 01.16.

Zord világ...
csak rohanó emberek...
szemükben nincs hit,
eltünt a szeretet...
Zord világ...
széthullott családok...
elhagyott gyermekek,
érdekbarátságok.

Hol hit, remény, megértés
csak egy-két szívben él még.
Hol őszinte, tiszta szó
nincs, csak ezernyi kérdés:

Mikor lesz nekem is? Úgy mint másnak?
Mikor mutathatom meg a nagyvilágnak,
ki vagyok, mit érek, mennyit ér az élet?
Mikor érthetem meg a mindenséget?

Csak néhány szót engedj! S rohanhatsz tovább!
Állj meg pillanatra! Állj meg te Zord Világ!
Hallgass a tiszta, őszinte szavakra!
Gondolj másokra is! Ne csak Önmagadra!

Hiszen még nem késő!
Van esély hogy változz!
Engedd hogy segítselek,
egy sokkal jobb világhoz!


margo

A Karácsony Szelleme


Ülök a sötétben, karácsony van újra,
Fenyőfák ágait északi szél fújja,
Az ürességben ketyeg egy régimódi óra,
Szívemet a magány csendben beburkolja

Szeretet nélkül, nehéz ünnepelni,
Boldogság madarát, hagytam elrepülni,
Nincsen szaloncukor, nincsenek már álmok,
Arcomon sincs mosoly, csak kővé dermedt ráncok

Gyertya lángja nem ég, szívem alig dobog,
Az idő ujjaim közt; pereg, mint a homok,
Hiába nézek fel a felhők fedte égre,
Lelkem azt suttogja, hogy mindennek vége

Áldás és békesség, mind lekoptak rólam,
Jövőm bizonytalan, elveszett a múltam,
Vele vesztem én is, s a szívem oly üres lett,
Mi életemhez kötött, lassanként felfeslett

Hideg otthonomban, ágyat vet az este,
Ledőlök hát csendben, megnyugvást keresve,
Imádkozom halkan, az arcomon könnyek,
Egyszer csak meghallom, léptek közelednek

Te állsz az ajtóban, sugárzik az arcod,
A legutolsó percben, megnyertem a harcot,
Szívem feldörömböl, nem jutok még szóhoz,
Alig marad erőm egy aprócska mosolyhoz

Ajkam az ajkadon, forrón átölellek,
Meghitt boldogságban, szobámba kísérlek,
Karácsony szelleme hajlékomba tévedt,
Dicsérem az Istent, ameddig csak élek!

Maggoth

Karácsony a fronton


Békesség a fronton, hó az úr odakint,
A lövészárok fehér, Karácsony van megint,
Nem dörög a fegyver, ágyúk sem ropognak,
Ádáz ellenfelek, csendesen zokognak

Lelkük hazaszáll, lezuhan az este,
Fekszenek a sárban, semmibe meredve,
Hiányzik a család, hiányzik az ünnep,
Emlékek és álmok, csendben tovatűnnek

Szeretet szívükben, mélyen eltemetve,
Aknazár a hóban, latyakkal befedve,
Kirobban belőlük; feltör, mint a láva,
Haza húzza mindet, meleg otthonába

Lelkükben gyertya gyúl, felbukkan a szalon,
Csodás étkek várnak, terített asztalon,
Vidám gyerekzsivaj, veri fel a csendet,
Az ember puszta szóval, alig tehet rendet

Karácsony ábrándja, komor égbolt alatt,
Szívszorító emlék, minden kis pillanat,
Nem dörög a fegyver, ágyúk sem ropognak,
Ádáz ellenfelek, csendesen zokognak

Maggoth

Bérház padlásán

Kormos kémények a háztetőn,
repedt cserepek, hol a szél ki-be jár,
padlás sötétjében megbújó magány,
galambok fészkén pihen az éjszaka.

Itt tanyázik a félelem,
kötelekre aggatott ruhák mögött,
tiszta illat vegyül a penész szagával,
mindenhol por, takarja a múló időt.

Felette a csillagos ég,
ragyog milliónyi szentjánosbogár
ezüst Hold karéján imbolyog
a fénytől ittas részeg este.

Százéves árnyak suhannak,
nyikorgó gerendákba kapaszkodó
antennák nyújtóznak
és a drótokon bekúszik a nagyvilág.

Gyermekként még azt hittem,
egy elvarázsolt világ lakozik ott fenn,
szellemek országa a vasajtó mögött,
és óriás árnyak kószálnak a tetőn.

Féltem akkor, mégis, vágytam oda,
a sötét lépcsőház reszketett lábam alatt,
minden apró nesz a szívembe dobbant,
s az ajtón túl rám szakadt a csend.

Éreztem, már bátor vagyok,
kis lámpám fénye, mint kard
vágta a dohos levegőt,
vártam a csodát, de nem jött.

A mese akkor véget ért,
nehéz vasajtó mögött porlad a múlt,
de álmaimba az a maszatos kisgyerek,
a padlás lakóit kutatja újra.

szhemi

Karácsonyra várva


Még tíz nap, és itt az év legszebb ünnepe.
Lelkünk áhítattal, és fénnyel lesz tele.
A szívünk is megbocsát, a haragot feledjük,
És készülünk boldogan, mindnyájan együtt.

Gyereknek, felnőttnek gyűlik sok ajándék.
Hogy a megálmodott álom, valóra váljék.
Titokban dolgoznak, a kis gyerekkezek,
Dobogó szívvel, meglepetést készítenek.

Aztán elérkezik a szép Karácsony este.
Az ünnepi asztal is dúsan megterítve.
Körbeüli boldogan az egész család.
És hálás szívvel mondunk el egy imát.

Majd megyünk mind, megnézzük a szobát,
Ahol szikrázva, ragyogva a fenyőfa áll.
Alatta sok ajándék, könyvek, ruha, játék,
Látni a kicsik örömét, nekünk az, az ajándék.

Hiszem, hogy ekkor a természet is ünnepel.
Mert a földet, gyémántfényű hóval lepi el.
A harangok halk dalát, ringatja a szél,
Mintegy köszöntve Máriát és gyermekét.

Aztán eszembe jut, mikor arról kérdeztem
Anyám, miért van ilyen csend ezen az éjszakán.
És az én jó anyám, annyit mondott csöndbe
Látod kisleányom, ma angyal szállt a földre.


zsuzsu

Oldal: Válogatott kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat