Könnycsepp
Szerelem lobbanó
csöndjén született
egyé vált
szívdobbanás,
létünk tört
tükrének rezdülése,
mélyből feltörő
sóhaj,
mit lelkeden
ringatsz,
mi lelkem
egyetlen
lüktetésében
vágyva simul
lelkedre,
s szívemből
szívedre
hull zajtalan.
2009. február 24.
Halottan is
Kihűlt csillagok párás fényét
szórja csendesen a fáradt lég,
káprázatuk aludni tér,
leheletük láza megérint.
Alázat szegődik lépteim
üres, kihalt nyomaira,
enyhíti moccanó rémeim,
árnyfonatot sző holnapomra.
Mozdul a megkövesedett lét,
hullongó sötétje elborít,
halk nesze parázsló tüzét
vágyva körém fonja, csendre int.
Tagadásom szenderül lassan,
fonnyadva ködbe csordulok,
szavak törnek szét, elhagyottan
emléked tavába folyok,
mint illanó kéjtől hamvas
révetegbe dőlt időhullám,
megrezdül remegve szomjas
lelkem, cserzett létem fodrán
sóhajt egy zajtalan lüktetés,
belőled született rabló nesz
sejtjeimben zubog, elkísér,
igéző tolvajlénye kereszt
szívem dübörgő, vad moraján,
s dobbanó ősi ritmusán
súgja, ha átfon majd a halál
is égek szerelmed rítusán.
2009. március 6.
Lelked
Törékeny mindenség
rejtelmes öble
ösvényein sóhajom
reszketve fut feléd
szétterült hajnal
áradat homlokán
a világ homályló
útjai fénybe
borulnak előttem
csillagok pora száll
lüktető morajában
lényembe forrasztja
erejének sugarát
érverése nesztelen
ritmusban simul
belém s átfogja
létem sóhaja
fészket vet szívemben
s lángra gyújtott
lelkemmel eggyé
forrva ég örök
idők végtelen
szerelem mámorán.
2009. Március 6.
Kettőnk csendje
Sóhajok lágy ízű bérce
végtelen szenvedély
szédült pihegő lüktetése
andalogva suttog
elcsitult mámorok
lombjain táncolva
összesimult álmaink
fénykörén megpihent
zajtalan csókba fúlt
érverés mit
beszívunk s lelkünkbe
ivódva sejtjeinkben
összeégeti szívünk
dobbanását
menedék hol
a robajló világtól
távol szomjas
létünk összeforr
a szerelem kéjes
alázatán s
fellobogva egymásba
hull testünk vad
viharának hangtalan
suttogásba folyt
muzsikáján.
2009. március 6.
Szívtől - szívig
Szél fújta fák lombtalan árnyai
lengnek az est pillegő szemén,
sötétbe csordult mécsek lángjai
csillaggá forrnak, megannyi fény
szórja álombéli himnuszát,
a szívben alázat pírja hull,
úgy öleli mint még senki mást.
Sóhaja szárnyán útra indul
érzelmek lüktető húrján égve,
ösvényein könnyekig vándorol,
lélegzete falakon áttörve
megérint, égig sodró mámor.
Sejtjeidből áradó tűz akkord
egyetlen érverésben körülfon,
nesztelen remény, szótlan bizalom,
gátak robajló füstje omol
darabjaira, felolvad lelkem
mindenestől, gyönyörű pillanat
zajtalan zarándoklatán Benned,
vérem idegszálai borzongnak
a varázson, mit egyetlen sóhaj
lényedből részegítve idéz
körém, szerelmes, apró láng moraj
szívtől - szívig mindörökké igéz.
2009. március 8.
Szívedből szívemig egy könnycsepp...
Reszkető fénygalamb
szárnyra kél
búban égő
érzelmek sodrában,
csorduló árnyalak
lelkemhez ér,
lágy, remegő
félelem fellobban
mélye harmat
cseppjén.
Fájdalom izzik
gyönyörű érverésén,
megtört szavak
csendjén
angyalként úszik
szíved lélegzetén,
falakon átfolyva
lassan szívem
fásult ereibe
csobban,
köröttünk lángolva
egyetlen könnycsepp
alázatán
gátakat szakítva
sejtjeinkbe olvad
parázsló
szerelem...
2009. Március 15.