---

Délibáb... 

Hőségtől remegő puszta 
fényben reszkető délibáb... 
megyek felé...asszony-kézzel 
simogató könnyű szélben... 
Nap fénye ver...lábam röpít... 
fognám életem...mely ott virít... 
vakító Istenasszony...mezítelen... 
kinek tünékeny teste 
szememben... rezeg... 
karjaimmal átfogom... 
szeretve ölelem...Ő rám-folyik... 
szívódik belém...átitat... 
boldogító röpke pillanat 
mikor színes könnyei... 
lelkembe...hullanak... 
szomjas vagyok...innám... 
szüntelen...de nem lehet... 
csak ennyi jár nekem: 
hajamba fénymorzsák... 
koldusnak...élelem... 
álom...mely szembe jön...velem... 
megérint...felkap...magához von... 
álmába...visz...életem...ébren 
szétf oszlik...fájón...síró hirtelen... 
rádöbbentő valóság...szívtelen...


ANDRÁS

A FORRÁS 

Még most sem tudod, hogy hol, 
milyen kövek között fakad a forrás 
és hiába keresed, távolodsz tőle, 
nem a hegyekben, völgyekben 
van annak eredete. 
Gyökerek közt csordogál; 
a Szívgyökerekben, 
onnan ered kanyarog csendben, 
mint halk suttogó beszéd, 
csak még nem érted, nem érzed ízét, 
annak a nyugodt víznek, mely utad medre 
s partja te vagy, te fogod közre, 
és a híd mely rajta átvezet, 
segít titkaidhoz a vajúdó lényedhez, 
ahol látás száll csukott szemedre, 
arcra buksz igazad előtt, megöleled a hajnalt 
megismered önmagad, ha nem félsz inni belőle... 
Szavak bugyognak - törnek fel, s ha nem, 
akkor maradsz kiszáradt ajkú hamis hírhozó. 
A forrásod hallgat, lelked lelkedbe porlad. 
*** 
Elment a gyermek, Tündér fátyla takarja, 
Álma örökös, homlokán Angyal csókja, 
Három Feneketlen Kút, vize visszafele fut, 
Három Hold Sarlója, Három Tenger partja, 
Háromszor Hármat Csendül, Fény-kitárul 
A Szent Csarnok Ajtaja. Úgy Legyen!



ANDRÁS

Nekem elég... 

...nekem elég az ha 
én leszek a szél... 
...lepkeszárnyad... 
virág szirma ezer színben... 
a tenger partja 
hol madarad megpihen... 
az idő...mely megáll 
ha kezem érinted... 
Gyönyörű Tündérlány 
Szívem érted dobban... 
Lelkem Lát... 
Benned otthon van... 
igen...érzem...tudom... 
szép tisztáson vagyunk 
meleg kis szobában... 
magamhoz húzlak... 
csókolva szádat...szemeid 
érintem ajkammal... 
orcádat simítom szempilláimmal... 
figyel a szoba 
örül ha lát ilyet... 
minket boldognak érez... 
csillog az ablaka... 
mosolyog ajtaja... 
a kandallóban 
jókedvűen pattog a fa... 
tűzlegények és tűzleányok 
járják a táncot...utánozva... 
ölelkeznek...pirulnak a lángok... 
gyönyörükben 
parázsba szenderülnek... 
hamu alatt sikongnak...csendben... 
...nézd...hogy figyelnek...


ANDRÁS

holnapod... 

holnapod tenmagad 
tárd ki ablakod...nyiss... 
engedj levegőt...frisset... 
fújd ki a régit...megviselt... 
legyél önmagad...hallgasd 
a csendet...légy harmónia... 
ne féltsd a múltad...régi kép... 
ne nézd a jövőt...homályba vész... 
élj egyszerűn...legyen alap... 
mi benned van...álmod te vagy... 
szemedben csillag...vezessen... 
találd meg utad...csendesen... 
segítsen Istened...szívedben...


ANDRÁS

képed...lényed...élek... 

Lehunyt szempilláim mögött...képed... 
arcod vonala...hajad...szemed...szépek... 
hallom hangod...kacagva...gyöngyözőn... 
két karod...combod...mely átölel...őrjítőn... 
szívem dobbanása...te vagy...vérem...forrón 
rám-feszülsz keresztként...sóhajod bennem él... 
vagy ágam...levelem...gyökerem...életem... 
égő csipkebokorként...lobogsz...felemelsz... 
kibomló szárnyad röpít gyönyörbe...szabad ég felé... 
dalom, zeném, lelkem, lényem, forrásom, Istenem.


ANDRÁS

Sodródva... 

Bársony - pillámon 
könny-keresztek 
súlyuk alatt ólomarcú 
nehéz percek 
szúró szürkesége ellep 
betemet... 
hamvába burkol sivít 
a szél 
hervadt rózsákat sodor 
és tép 
vergődő árva szirmuk 
megtaposva... 
pókok halál - mérge 
les a sarokba 
rejtett idegen hangok 
surrognak 
vonagló zajjal hozzám 
csapódnak... 
bántó a fülemnek 
szívembe szúrnak 
fájó falak remegve 
magasodnak...


ANDRÁS

Sírhely... 

Emlékszem milyen volt 
mikor még vert... 
nem csak magamért 
szép volt minden est 
ragyogott rám az éj 
tiszta csillagfényes... 
hirtelen rám dőlt egy fa 
nagy terebélyes... 

ágai átszúrtak többször 
és több helyen 
szétzúzták érzelmem 
tüskéktől szenvedem 
legjobban bent van az 
mely megsérült és fáj 
mert lelkem foszlányait 
a földhöz szegezte... 

a fák meg csak dőlnek 
sorba zuhannak folyóba 
magas hegyekről sötét 
feneketlen szakadékba 
füzek...cseresznyék... 
diók...virágzó akác... 
patak mellett kertekben 
gyökerük remegve pattan 
mint színezüst gitárhúr 
mely pengve elszakad 
és csak a Hold az ki sír 
sápadt fényével rájuk ír... 
- mond lelked mennyit bír - 
ösvényt mutat haloványt 
fel az ég tiszta kékjébe 
hol megtalálod nyugalmad 
ott a halhatatlan béke 
száll szabadon a végtelenbe...


ANDRÁS

4...9...2
3...5...7
8...1...6

Nyelved kígyó, kéjsóvár vérszívó,
éneked rabló szó, fejedre visszaszáll,
gyűrűink torkodra szorulnak, ahogy írva van
a Hármas Törvény Szent Igaza szerint.
Úgy Legyen.

Úgy tűnik éhes az ostoba,
és benne semmi bűntudat,
mintha ítéletet harsogna balgán
harsonája kelti fel a holtakat,
nem angyal hangja szól, lélekvámpír,
szemében pokol lángja ég,
benne a düh liheg új bosszúért
kémleli szívünk és döfné át,
szúrná belénk ördög lándzsáját...
de nem tudja megtenni soha,
éjünk csillagos, nappalunk ragyog
mert belőlünk napfény árad,
mi csak tiszta fényt dalolunk,
szavunk nem hazug...
nézd homlokunk
rajta a kék csillagot,
nézd tagjaink márványkő,
vörös, fehér, rózsaszín,
nézd lelkeink hó kenyér,
fénylő táj, szent hajának illata...
ki némíthatja el istenünk hangját,
az éjben susogó forrásvíz csobogását...

Nyelved kígyó, álnok, kéjsóvár vérszívó,
éneked rabló szó, fejedre visszaszáll,
gyűrűink torkodra szorulnak, ahogy írva van
a Hármas Törvény Szent Igaza szerint.
Úgy Legyen.

ANDRÁS

Valóság... 

Didergek a fehér utcán... 
farkasok rőt bundáján 
megcsillan a holdsugár 
éhes vad üvöltésük 
rekedt sors-madár... 

Didergek a fehér utcán... 
nem gőzölög a hó 
fázós lovak hátán 
angyalok elszálló 
csengője se szól 
farkasok vad zenéje 
csak az dalol... 
didergek a fehér utcán 
a sáros-fehérbe 
sorsomra várva 
lehajolsz e értem... 
sokat nem kérnék 
csak egy kis szegletet 
őrizném szemed fényét 
mi engem észrevett... 

Didergek a fehér utcán... 
nem...nem jössz...nem soha 
farkasok vad hada ünnepel 
csontod fehérjén vicsorogva 

szemükben a valóság diadala.

ANDRÁS

Oldal: Versek kedvenc kortárs alkotóimtól
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat