---

Csak Te és én

Szemedbe nézek,

lobban a vágy,

vad áradat

borzongató

folyama ölel,

ajkad számra

becézve borul,

ízed mámora

részegít,

simogatsz,

simogatlak,

kapkodva,

remegőn,

barangolsz lázasan,

testem lángjaidban

vonaglik,

bejárlak szomjasan,

tested tüze

ereimben áramlik,

forró a levegő,

ölében lüktet

kettőnk robajló

érverése,

befogadlak,

ölembe forrsz,

kortyoljuk egymást

kéjmámorban

összeégve.

Testünk zakatoló

ritmusát nyögi

a csend,

az összegyűrt

lepedő fodrain

lángok égnek,

birtokoddá válok

egészen,

szilánkokra robban

a világ,

ölelkezésünk

lankadatlan szenvedélye

Égig érő tűzbe ránt,

tested körül ölel,

sóvár gyönyör

feszíti testem,

megszédít,

elrepít,

tajtékzó tűzvihar,

forrongó tenger...

Lobogásunk elcsendesül,

sehol semmi hang,

kitárult a végtelen,

megszülettünk

egymásban újra,

szívverésünk összeforrt

dobbanása a szerelem,

teljes alázat,

nincs semmi áldozat,

csak Én vagyok,

és Te vagy.

2009. Február 17.

Áradó tűz

Szenvedélyben

hömpölygő

muzsika,

légszárnyú, bűvös

égi hattyú

bőröd bársonyának

illata

rám simul, tüzével

elvarázsol.

Forró lángzuhatag

sóhajod,

tajtékzó tűzszín

fuvallat,

felkorbácsol, foglyod

vagyok,

szomjas, elrabolt

kis csorbulat.

Izzófényű, kábult

varázs

smaragd szemed

tiszta gyönyöre,

mély tüzébe falva

beleránt,

borzongva olvadok

öblébe.

Perzselő folyam,

ölelésed,

két karod

kéjmámoros inda,

forróságában

mohón égek,

szállok értelemtől

megfosztva.

Vesztemre kívánlak

ily önfeledten!

Az elrabolt öntudat

szénné folyt

kezedben,

reszketve lebegek

a végtelenben,

tüzed emésztve

áradt szét ereimben...

Belém égetted

magad,

most már

örökre akarlak.

2009. február 18.

Lángra gyúlva

Körüldereng szíved

halk lüktetése,

minden sóhaja

ostromló áradat,

öntudatlan hullok

öled rejtekébe,

Isteni csókod

lázasan simogat.

Játszol sejtjeim

hullámzó robaján,

illatod mámora

gyönyörű égi tűz,

kéjesen vallatsz,

szemednek csillagán

kigyúlok, átfogva

testeddel összegyűrsz...

Véremben felcsapnak

a forró lángok,

sejtjeim tüzed

fényébe folytak,

tomboló viharban

mennyekig szállok,

újra és újra

egészen akarlak!

Időtlen végtelen

összefonódott

testünk lobogó,

szép muzsikája,

együtt ég lelkünk

elragadtatott

kéj mámorában

örök időkig

szerelemre gyúlva.

2009. február 19.

Vallomás

Testtelen, pille szárnyú vágy

kúszik sóhajomban feléd,

gátak ezreit szakítva át

lélegző csöndje szívedig ér.

Sóváran incseleg veled,

morajában mezítelen kéj

körülfonja Adonisz tested,

ziháló mámora Téged kér...

Pőre csókban ízlelgeti

ajkadnak bársony nedűjét,

csupasz leple megreszketi

a túláradó szenvedélyt,

vadvízbe merült moraja

fellobog örvényő tüzedben,

lüktető szívünk halk zaja

párás gyöngyfény a sötétben.

Szédítő magasba repít

szerelmed izzó ereje,

bőröd illata részegít,

testünk emésztő, vad heve

forrongó láz ölébe sodor,

elfúlok sóhajod árján,

tajtékzó láva tenger tombol,

vérünk egybefolyva ég már...

Ölelkezésünk csöndbe omló

lángzuhatag pírja lebeg

még reszketésbe csorduló

vágyaink arcán, hol remeg

beteljesült égi gyönyörök

csillagokba szálló fénye.

Simogatva szíved őrködöm,

köröttünk piheg csendünk lelke,

e gyönyörű, szótlan pillanat

szórja szívem érverésén

beléd a legtisztább lángokat

egyetlen sóhaj rezdülésén,

mert szemedben ég minden kincsem,

lényedben születtem, benned

körülölel a világ, léted

az egyetlen miért lélegzek.

2009. március 8.

---

---

Máglyán

Forró gyötrelem,

kegyetlen szenvedély

ha két szép szemed

rablón megérint,

sejtjeim bódult

részegsége hever

előtted, s a csók

íze ereimben

úgy olvad hevítő láz

ritmusában szét,

beléd fojt a kéj már...

Szívemhez közel érsz,

csontjaim hamuvá

porladnak, esztelen

feszít, emészt a vágy,

gyönyörű tested

máglyára veti

éhes lelkem, vad

öledben megtörik

a végső öntudat,

ajkad mezítelen

izzó érintése

végigcsorog testem

minden hajlatán, te

vagy az, ki láncom

oldozod, korbácsolt

rabodként játszol

véremen, mely bárhol

érintesz extázis

égig sodró tüzén

égeti lángjaid

cseppjeit belém,

máglyádon porladok

lágyan szívedbe én.

2009. március 9.

Sóhajok árja

Remegő vágyfürt

kúszik erembe,

lehelete hevült

lávaként ölelve

perzseli meztelen

lelkem gátjait.

Magamba lélegzem,

párája megvadít,

törékeny sejlő fény,

rám fonódva szívem

lükteti erejét...

Mámora kín nekem,

öledbe égek zajtalan,

érverésem vízesés

dübörgő árjaként vad

morajokban hull beléd...

véred áramain ég

sóhajom csillagtüze,

úgy sodorsz, mint pihét,

varázslatos révületbe.

Arcod álom ízű pírja

lángra gyújtja sejtjeim,

megfeszít, mint húrt az íja,

gyönyörök szárnyán elrepít

egyetlen összeforrt, édes

szívdobbanásból született

forró óhaj, mi Téged

s engem egymásba éget...

Mikor vágyunk fürtjei

összeolvasztják testünk,

szerelmünk szép kürtjei

dallamán egy lesz szívünk.

2009. március 12.

Ölelj még!

Ajkaid vágy-zuhatagáról

hömpölyög rám sóhajod

folyama, mint perzselő

lávatenger körém fonódva

simul testemre, s én

reszkető parázsként súgom

lobbants fel! Ölelj még!

Lélegzeted fuvallatából

csobbansz belém, hol vagyok

már nem tudom, derengő

páraként karodba omolva

olvadok lassan beléd...

szerelmes galambként búgom

füledbe ölelj! Ölelj még!

Szakad a gát, Adonisz tested

testemmel összeforrva lebeg

a szenvedély öblén,

a világ illanó kép

becéző leheleted forró

aurájában Égig repít

a mámor, éhes koldusként

kérlek, kedvesem ölelj még!

Szemedből Isteni kéj remeg

sejtjeimbe, méhén elveszek,

csillagokkal szórt ölén

selymes, zakatoló fény

kúszik vérembe, tüze porló

szénből izzó hamvaddá hevít,

s én szomjas kábulatként

lehelem ölelj! Ölelj még!

Ajkad vég nélküli csókban

falja lázas ajkamat, míg ízed

részegítő zamatán

ájultan élem a gyönyört,

szívdobogásod mint a tajték

vad moraja szívembe hull,

aléltan kérlek ölelj még!

Egyetlen varázsos szóban

összeégve elmosódott színek

foltja a csend, tavaszán

pihegve nézlek, Ég és Föld

között bennem csak Te vagy már rég,

lelked most lelkemhez simul,

e szerelmes alázatban

megpihenve ölellek Téged,

örökké kérve ölelj még!

2009. június 1.

A szerelem tüzén

Csak nézlek a csend ölén,

sóhajod fény-tengerként

simogatja lelkemnek vizét,

tüzében testem fellobban,

s a vágyak avarszőnyegén

életre kelti lényemet.

Érezlek az est ködén

párás harmat - cseppként

szórod sejtembe csókod ízét,

benne reszketve megdobban

a szenvedély, izzó erején

karodba hullva elégek...

Beszívlak, mint kiapadt Föld

éltető eső nedvét,

pillantásodban rég megszűnt

a tér és idő, égi mámor

gyöngyei becézik szívem,

leheleted ereimbe csobban...

Kortyollak, a világ fölött

repít e kéjes szentség,

akaratom benned eltűnt,

a gyönyörben csak szemed látom,

messze tűnő lett már minden,

a lét forró szerelmünkben robban

apró szilánkokra, hol ősi

ölelésben egymásnak

feszülve meghitten olvad

mindenné a zakatoló csend

míg vérünk lávatengere elcsitul.

A pillanat varázsa őrzi

még csodánkat, nem bánthat

a zord valóság, a holnap

kételye holt parázs, idelent

szívünk lélegzete virágba borul.

2009. június 1.

Egymásba hullva

Fellobban a szenvedély

fáklya lángja,

tónusain játszik

ölelésünk érzéki

ritmusa, forró

fényéből elfúló

csókokban két

szikra, te és én

kigyúlunk egymásba hullva...

Felcsapnak a mámor

hullámai, kezed

testemen becézve

siklik, ajkad

izzó nyomai

szívemen égnek,

testem köréd

fonódva zihál,

kezem testeden

barangolva szórja

vágyaim pírját,

ajkam felhevült

lüktetése

szívedig ér...

Öleink összefonódott

halmain remegünk

egymásba hullva...

Vad robajként felkorbácsolt

kéj tengerén sóhajok

tüze lelkünkben

szárnyra kap,

leheletünk perzselő

selymén szállunk

a mennyekig

egymásba hullva...

Teljes odaadás

a szerelem, önzetlen

alázat rózsás

bíbora ragyog

köröttünk,

a gyönyör égi

zuhatagként borul

ránk, míg

elégünk lassan

összeforrt sejtjeink

tajtékán

egymásba hullva...

2009. június 1.

Oldal: Szenvedély
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat