---

A szeretet csendjén

Odakint hamvas fényben dereng

az est, lassan éj-cseppek mossák

el az alkonyat sápadt achát

bíborát. Emlékezésbe mereng

a szív, a remények égi lombján

látom gyúlni a csillagok arcát.

Ősi áhítat tüze lobban fel

a lelkek hamuján, néma érintés

nyomain ragyog a szeretet

szűzi lángja. Összeolvaszt a csend,

nincs többé már hitvesztett tévelygés

ami sötét ködén eltemet.

Horgonyt vetnek most a kósza álmok,

könnyek csordulnak sorstalanná lett

társainkért, összeérnek a kezek

a halkuló világ szél fújta partjain.

Gyertyák puha melegében áldott

békesség ölel, sóhajából fest

szebb jövőt, megszelidülnek a percek,

pihenve az igaz érzések hangjain.

2009. December 20.

Lobbanjon fel!

Ma, amikor az est éjbe

foszló alkony-ízét szeretet

cseppjei töltik meg, a sötétség

mezején lobbanjon fel

a szívek tüze!

Ma, a gyertyáknak szent fénye

fonja át az időt és teret!

Mint amikor a Nap a köd fölé

érve a homályt nyeli el.

A gyász ősz füstje

hamvadjon könnyekké az emlékezés

égi lángján! Ma, amikor a csend

bölcsőjébe csitul a fájdalom

tajtéka, lobbanjon fel

a kanócok teste! Belőlük remény

a keserűség porát fújja el!

Ma hasítson rést az árnyakon

hajnallal itatott perc!

Ma, mikor a múlt és jövő

partjain szemébe huny

az emlékbe derengett tegnapok

tükre, az ősi érzés erején

lobbanjon fel egy-egy mécses!

Halkuljon magába az idő!

A mennyek arcára hullt

lelkekért, kiket a sors elrabolt!

Hiszen a két világ összeér,

és bennünk égve ők ma is élnek.

 2009. December 23.

Az ünnep ízén

Amikor nesztelen alkonyba hamvad

a fény, s az opálban derengő

estet sóhajába vonja az éj,

égő lángliliomként gyúlnak fel

a csillagok. A percek Ege alatt

némaságba olvad a reszkető

világ vad rohama. Elhalkult szél

árnyak puha párnáin pihen meg.

A szívek kelyhében virágot bont

a szeretet, szent tüzének melegén

szűzi szépségben lobban a remény.

A fájdalom ölelésbe simulva

vigaszt talál, áldott csend-lián fon

merengés-koszorút az emlékezés

csorduló könnyének csupasz telén.

A harag megbocsátásba csitulva

foszlik köddé, végre otthont talál

sok magánytól üldözött vándor.

Szelíd békesség csókolja magát

a pillanatok szemébe, s mint

áhítat-harangok, égi varázs

ringatja a lelket, mint egy jászol,

hogy a lét letisztult hajnal-taván

pőre csodaként szülessen a hit.

 2009. December 23.

Oldal: Versek a szeretet ünnepén
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat