---

Tegnapok markában

Árnyak sóhaján fonódik körém

az éj, leheletük könnyekkel égeti

két szemem. Emlék-tüzek lobbannak,

lángjuk sors-koszorút emel fölém,

míg szirmaik lelkem vásznára fércelik

elveszett percek nyomát. Csonkra mart

múlt-erdőbe vezet a Hold, korhadó

harangok dallamain játszik a szél.

Hideg sötétből szürke köd-fénybe gyúlva

köszön rám a fázós reggel, porladó

lét-cseppek szívemből hulló rozsda-vér,

vajúdok a fájdalom ízébe fúlva.

Hajnal pillája simítja végig arcom,

és elsöpri álmaim itt maradt

hamvait, amíg lélegzetem sejtjét issza

nyirkos ajka, fáradt merengéssel hagyom,

hogy a jelent, mint holt perccé aszalt

óhajt, a tegnapok éhe magába szívja.

2009. Október 10.

 

Koldusod lettem

Sötétbe hullott álmok hamvait

szórja szemeimre a tegnap

keze, míg kihűlt csillagok

fénye csókolja könnyeim útját.

Árnyék-hegedű foszló hangjait

issza csendem, alkonyba hervadt

sorsom csak alvadt tinta folt,

sebek ízével tölti meg létem kútját.

Kiszakadt sóhajaim szövik az éj

köd-világát, meztelen lábam

karcolják az emlékek kövei.

Arcomra éles árkokat éget

már az idő tüze, éhes remény

zihál életért, fojtó bánat

gyász-fellege szomjasan követi,

míg a koldus ajkán suttog Téged.

2009. Október 18.

Magamban tartalak

Néma percek ölében kuporgok,

gondolataid szilánkokként

fúródnak szívembe, s múltunk

tüze felégeti az idő szakadékát...

Emléked lélek-kabát, fázva

bújok melegébe...sóhajjá

szelidült vágyam vagy,

míg markomban szorítom

a csendet, ujjaim közt

lüktet hiányod...Cseppjei

viaszként égnek belém,

forró nyomaikon keresem

szemed tüzét.

Sorsom láncait ledobva

kivet magából a fájdalom,

kutatlak, arcodra vetülő

árnyék vagyok, ereidbe

olvasztom keserű szerelem

könnyeim sóvárgó szomját...

Sós ízű bánat folyik

ajkamra, öklömbe zártam

ölelésed, múltunk gyöngyeit

hajamba fűztem, csókod

ízét vérembe ittam...

Most lerombolnám a valóság

szakadékát, hogy rám nézz,

s mint egykor, szenvedélyünk

ódon, meghitt varázslatán,

újra íriszed tükre legyek.

De csupán haldokló csillag

vagyok, léted lángja

táplálja fényem, s mint

koldus a remény egyetlen

szikráját, már az utolsó

lobbanásig magamban tartalak.

2009. Október 26.

 

Árnyék és fény

Emlékekbe alvadt bánat tüze

lobban a percek parazsán,

létemből kifoszlott lélek-lángok,

pernyéik rám terítik a múlt

est-avarát, és körém fonják

szürke ködbe olvadt arcok szeretett

égi ráncait. Sorsom árny-lombjain

holttá lesz a fény, s homály füstbe

szunnyadok az ősz pamlagán.

Dér fészkel vérembe, ősi átok

medrébe zuhant már minden út

mi sóhajok hajnalán tovább

vezette lépteim. Könnyeim felett

kacag az éj, aszalt arc-csontjain

elveszik szemem világa. Holnapom

erdejébe sötétség szomja kúszott,

papír-forgácsként hull szét a reggel

menedéke előttem. Penész virágok

tengerébe húz a csend, porig zúzott

szív-ereim vérét kelyhükbe rejtem,

had zárják magukba kialudt világom.

2009. Október 18.

Öleld belém!

Csendbe szunnyadt vágyak őrzik

szavaid kihűlt melegét,

gondolatok csontjait törik

a kétség visszhangjai...Kevés

már a jó, a tiszta érzés,

az idő gátjain hajolj rám,

s még egyszer öleld belém

a könnyek hamvadó igazát!

A tudat oly hasztalan mankó,

ha a valóság féktelen

vonatként csonkítja gyarló

lelkem! Öregedő léptem

meg-megáll a percek lépcsőin,

botladozik velem a hit,

elcsukló hangom még féltőn hív,

éjszakánkat idézi a szív...

Múlt és jelen hasadékán

építve partot öleld belém

emlékké csitult tüzünk lángját!

Hisz már csak ez maradhat enyém.

2009. November 27.

Oldal: Fájdalom
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat