Túlpart



Fájdalmamban felüvöltök, nem hallja meg senki,
Árnyak között árnyék vagyok, egyszerűen ennyi,
Közel voltál, mégis távol; elvesztél az éjben,
Itt maradtam egymagamban, lepecsételt mélyben

Kútból nézlek iszonyodva, nem látnak meg itt lent,
Nem gyűlöltem soha senkit, nem vádolom Istent,
Mindazt, amit elrontottam; nem hárítom másra,
Depresszió napjaimnak, régi hű sorstársa

Elhibáztam annyi mindent, bánatom már késő,
Keserűség gyémántfalát, nem fogja a véső,
Leteszem a kopott lantot, kifogytak a nóták,
Nem szólnak a halott tájon, se versek, se ódák

Eltűnök a csendes éjben, elsodor a Léthe,
Alvilági folyam hátán, közelít a béke,
Evezek a halál vizén, át a túlsó partra,
Felém int a néma révész, hívogat a karja


Maggoth

Kristályok közt



Előtted állok újra, halhatatlanság..
Önmagamba révedve megtaláltalak.
Ledéren bódít a messzi végtelen,
Szerelem nyílott antik kertek alatt.

Hirtelen jött szélvész lelkem elrabolta,
Fojtó emlékekbe merülve didergett..
Mit évek óta hiába kerestem-
Most szikrázva vakít azúr szemeiben.

Utolsót figyelmeztet ma az ércharang,
Káprázatos ikonok fénye elvakít.
Menj! Csak előre ezen az ösvényen!
A kristályok közt áhított jövőd lakik.

2010 január 03.


heaven

 

Már úgy hazudok


Miért lenne más-e nap?
Ma ugyanúgy távolokba vesztél.
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag
feketébb a korhadó keresztnél.

Jöttöd, s az, hogy visszahulltál
neved betűi, negyven évnyi tested
ma éberebben éget és vörösen lobog rám
olyan tűzzel ahogy kinevetted.

Azt mondtad: - ne félj, örökké vagyok!
De megsejtettem úgyis menni tudnál.
Tizenhat éves hiányodba nőttem
s már úgy hazudok, ahogy Te hazudtál.



Barb

A Valóság dalol



Meghalt- mert szeretett!
Meghalt- hogy életet adjon,
S hogy megóvjon bennünket,
A végtelen magánybazárt fagytól!

Meghalt,- mert látta az árvát,
Látta, mindenki átok nyomorát,
Mely metsző éles, életkésével,
Az emberi torkokat vágja át!

Mi itt csak beszélünk szeretetről,
Hangzatos üres, frázisok hadáról,
De közben elfeledkezünk koldusok,
Éhségbe fordult panasz szaváról!

Mit tudjuk mi, mi a szeretet?
Csak lehajtjuk konok fejünk,
Hallgatunk mélységek, mélyén,
S közben egyre nehezedik szivünk!

Embernek születtünk, embernek,
De mégis szörnyetegekké válunk,
Ha a hatalomnak egy kis darabja
Ott tündököl- ott tündököl mi nálunk!

Hajtsd le a fejed ember- hajtsd le
A büszkeségednek szabj határt,
Mert te nem uralod sem az életet,
Sem az utolsó másodperces halált!

Legyen a te életed olyan ékes,
Mint a betlehemi áldott éjszaka,
S legyen olyan az utolsó perced,
Mint a feltámadást meghozó Golgota!


tenger

 

te bennem élsz

 

fehérre meszelt falak
vigyáznak rád
bennem temetetlen hitem
még él
amivel felkorbácsolom
a végtelent
előre lendítve
az idő néma kerekét

te vagy a végtelen
a messzi, s a közel
te rajtad túl
nem létezik semmi sem
bár szülhet új világokat
árva képzelet
elérni azt
nem fogja, tudni
soha senki sem
tőled innen
s tőled hová visz még
az út
egy örök mozgó kör
hol bent, hol kint
mint vásznon
a festékek között
a lazúr
megcsillan egy új világ
mint egy új szín

lehet-e annyira bölcs
majd az ember, hogy
magába keresse
a végtelent
az Istent
mert amit adott
azt még nem vette el
Isteni örökségünk
a ránk hagyott élet

életben az ember
az örök gyermek
hiába kérges keze
arcon ráncba bőre
lassan hagyja, hogy
az idő legyőzze
a lelke az marad időtlen
fiatal örökre

szolga- e az értelem
vagy csak szirom
a kék virágon
amit a test magába zár
a lélek oltárát díszítő
fényes irgalom
tüzében Istenem
a Te arcod ragyog

 

Santos

teremtés



nem voltál -
én szültelek magamnak
mint a mag
bennem lélegezz
s ha kelsz
majd oltalmasra nőj
és tengeremre fodraid szegezd

ömölj belém színeiddel -
vegyülj
mert megálmodtalak
minden lehetsz
törvényem hegyén
kapaszkodj felül
megteremtél -
itt vagy -
és nem szeretsz

 

Barb

 

 

Oldal: Kortárs alkotók versei
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat