Scarlett..."Holnap új nap virrad"...

Ha a könnyek záporként mossák el lépteid és hited, akkor se feledd : Örökké mégsem eshet...

0000049206.jpg


Éber álom


Félelmet sodor most az éj,

fekete fény, úszol felém...

Sötét utakon jár a szél,

álomban bujdokolsz vak remény.

Vágyadban szívem éberen dobog,

mélyemben szerelem lángja lobog.

Csendes az éj, lelkem gondtalan,

árnyad meglebben, látom nyugtalan.


Minden éjen jöttél, s öleltél,

most érzem félsz, bár ölelnél,

mégis édes fátylad elreppen,

gondolatom hozzád száll, s elretten.

Egy kismadár lelkemben riadtan száll,

ha ölelnél, sem lenne boldog talán...


Pille szárnyon közeleg a hajnal,

de feketék a falak, éjszaka van.

A pirkadat madara más útin jár,

pedig lelkem csak őrá vár!

Szívem a fényre vágyik egyre csak,

hol a remény két keze elringat,

s tán visszatérsz te is, rám találsz,

ha rémiszt a szél, is megtalálsz.

Békét lel szívemben minden félelem,

s lelkemet neked átengedem...


1999. Július 27.

dark.jpg

Játék a halállal


Félelem, csak sötét árny az ég felett,

könny érint, ború és gyász lebeg.

Rózsák fekete tengerén vörös csillagok,

fehér fénybe vesznek a holnapok.

A hűvös szél megérinti arcomat,

jég és eső simítja torkomat...

Apró földek porában bújsz halál,

menekülő lelkem rád talál.

Átölelsz a hosszú percek tengerén,

szívemben fuldokol minden remény.

Mély éjszakát terít rám a nap,

s a harmat könnyei hullanak...

Visszatér a legszebb születés és vágy,

látom, szívemben felgyúl a láng,

az első szerelem,s az utolsó perc,

lelkemen pereg, ha rám nevetsz.

A szakadék felett szólít egy hang,

az élet vihara megragad,

s visszatérek oda, hol a fények játszanak,

hol csak rossz álomban láttalak.


1999. Augusztus 13.

62a272302d8b0136a4ee294cb39e7d3c_we.gif

Tegnapi álmok


Csend van csak, mit mondanál?

Arcod könnyektől csillogó márvány.

Idegen vagy e földön, otthonod

talán egy más világ, nem tudod.

Kezedben kövek omlanak porrá majd,

mikor százszor is elénekeled a dalt:

Őszre tél jön, tavaszra nyár,

csend van csak, mint mondanál.


Ha könnyed kicsordul, letörli a szél,

eső esik, de holnap lesz remény,

s vízbe fúl minden könyörteli pillanat,

majd álmaid újra semmivé foszlanak.

Fényben és éjben magány lesz a társad,

szerelmét megkaptad, bár nem vártad.

De őszre tél jön, tavaszra nyár,

csend van csak, mint mondanál.


1999. Október 11.

www.tvn.hu_dd7a126487c03976e8dd0efec780ebbf.gif

Ébredés


Homokparton játszottam a széllel

s énekeltem egy dalt,

de dalomra csak a csend felelt,

s ő elvitte szavaimat...


1999. Szeptember 9.

386118.gif

A magányhoz


Eső mossa a fekete éjszakát,

dala felveri a csendnek világát.

Hívnám a szerelmet, ki messze él,

de két szemének tüze bennem ég.

De érzem, nem segíthet ő sem,

nem ő a társ, kit tegnap kerestem.


Tudom már magány, Téged vártalak!

Egyedül voltam, s szívembe zártalak.

Társamnak fogadlak ma éjjel lovagom,

te légy a csendben ölelő angyalom!

Adj nekem csöndet és messzeséget!

Add nekem csönded és békességed!


Hallgasd velem az eső énekét!

Mutasd az éji csendesség kegyesét!

Mutasd arcát, ó tárd ki karodat!

Hogy lelkemben kitárjam titkomat!

Csak benned bízom áldott lovas a szélben,

bár néha pusztító kín a csöndességben


ha átölelsz, s nem zárod ki börtönöm,

most jöjj, nyisd meg tömlöcöm!

Te vagy ma éjemnek az egyetlen fény,

világodba vágyom, hol csöndes az éj,

hol szomorú füzek isszák a cseppeket,

s nem fújja vad szél a sötétlő mezőket.


Gyere hát magány, add nekem kezedet!

Mutasd az utat, mit régóta keresek!

Téged várlak egyedül a csendben,

mert tudom, itt élsz szívemben.


2000. Április 4.


  img116920_perigosa.jpg

Halál


Lassan közelegsz, s néha megállsz,

tétován reám nézel, még vársz,

kezed óvatos gyilkosa átölel,

sosem volt, most hol a szerelem?

Megölöd emlékét minden szépnek,

nincs kegyelem, bárhogy kérlek,

elveszed a holnapot s a jelent,

nem kérsz semmit, úgyis a tied

minden mi valaha élt talán,

én is, bár sosem léteztem talán...


Már csak fekete gyász borul utamra,

bánatos üresség ül arcomra,

szemem vak, könnyem por és kosz,

szabadság meghaltál, semmi vissza nem hoz!

Remény bár éltél, de halott voltál,

mint sebzett állat, földre hulltál!

Halál, te jóságos barát, eljöttél végre!

Hát vigyél magaddal örökre!


Elvitted reményem és szerelmem!

Nincs hát több, miért nekem,

egy senkinek a világ mocskában

érdemes együtt élni a magányban

a sok gonosz, koromcsuklyás árnnyal,

mit keresnék még az éjszakában?

Csak vándorló porszem vagyok ma már,

csak sodor a szél az emlék hajnalán,

tovatűnt a boldogság, s ha létezett,

nem engem keresett.


Az értelem s a cél messze jár,

kire vártam, többé nem jön talán.

Végzett velem az egyetlen, ki remény volt és holnap!

Az élet Ő volt, hát mond mire várjak?!

Miért keressek fénysugarat a semmiben?

Ha te segítesz feledni szenvedésem!

Utolsó menedékem karodban a síri csend,

hol ég még a tűz, de hallgatnak az emlékek.


1999. Március 29.

00000305.gif

Semmiből születtem


Por fedte mezőn, csak a szél jár,

csönd ül a tájon, és magány,

remény a halál és sötétség,

az élet végtelen üresség,

benne csak távoli kép a múlt,

ha megérint, könnye lángra gyújt.

A tűzben fekete arc néz reám,

ajka szótlan, csak hallgat, némán


felkacag s rózsát bont a messzeség,

a kormos őszben kigyúló téli fehérség...

Elszáradt hamvat sodor az éji eső,

fátylat lenget a titokzatos, gonosz erő,

idegen világban, mely nincs is talán,

ott él a titok, s csak szóra vár.


Szürke tükörben látom anyám,

igen, ő igaz, mosolyog rám.

Halál torkában kacag apám,

hideg szél simogat, ő az talán?

Lelkem a semmi szívében megremeg,

úttalan utakon, futva reszketek,


lehunyt szemem reménységet keres,

idegen, ha létezel, gyere és szeress!

Ments meg engem az őrület álmából!

Szakíts el nem létező árnyamtól!

Mondd el nekem, ki adott életet?

S ki volt, ki bezárt ide engemet?

Mesélj idegen! Kié ez az arc?

Maradj, még véget nem ér a harc!


Azt mondja egy hang, ő az én apám,

ha engedem, sötét fénye karjába zár.

A halál mezejében véres angyal énekel,

látomás a rettegés, nem félelem.

Istenem! A remény messze van már rég,

halálom az, mire vágyom, de szép!

És szép lenne talán a halál,

ha eljönne a reménység hajnalán

az én apám, ki elment,s nem is létezett,

kinek gyermeke fény és árny a semmiből született.


1999. április 17

kcdxltgn.gif





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 26
Tegnapi: 56
Heti: 333
Havi: 202
Össz.: 1 038 592

Látogatottság növelés
Oldal: Lélek-rezdülések
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »