---

Lelkedre égnék

Izzó parázzsá olvadnék

mikor az enyészet

szétporlasztja létemet,

hogy szikrái bíbor

fényű esőjén Rád

zuhanjak, s

véredbe forrva

lelkedre égjek.

Hömpölygő tűzfolyammá

bomlanék, mikor szerelmünk

szent-kéj robbanása

megrázza testemet,

hogy forró patakján

ajkadra tapadjak

és sejtjeidbe csorogva

lelkedre égjek.

Csillagok égi csendjének

örök lángjába lobbannék,

ha karod menedékében

érne a halál, hogy

meztelen lélek-cseppként

pőrén szemed

tükrébe hullva

lelkedre égjek.

Gyertya volnék elmúlásom

virrasztó éjjelén, könnyeid

felszárítanám fényem

melegén, hogy

az utolsó sóhajok

visszhangján átfogjam

szíved, s a kanóc

lüktetésének

vég-ritmusán, mint

a viasz, lemoshatatlan

pecsétként örökre

lelkedre égjek.

2009. szeptember 5.

Hamuvá folyva

Cseppkövek sötét falak közé

sírt tiszta idő könnye ha

lehetnék, cseppjeikben

az éjen át álmaid fölé

hullanék, s a jövő ma

homályos szemeiben

Neked új utakat vájnék.

A lét lángjának égi

tüzén lobbanó pernye

hogyha lehetnék, lágyan

szívedre szórnám légi

testem porát, s a csendben

elhintett, foszló árnyam

selymén óvón betakarnálak.

Szerelmed Isteni fényének

izzásán magam addig

égetném, míg az ősi vágy szent

forrása magába nem olvaszt,

méhéből patakzó vérének

sodrán csorognék amíg

hamuvá folyva az érzelem

mindörökre beléd nem porlaszt.

2009. Szeptember 5.

Mindörökké

Sápadt, ködös ezüst csókkal köszönt

rám a reggel, bágyadt ízében az ősz

lehelete elsimult csendemen.

Arcod derengett árnyai fölött,

opálos fénye gyöngyház cseppekbe tört

megannyi álmos, foszló fellegen.

Képzeletben szemed íriszébe festettem

magam, lelkedig lopódzott szívem

féltő dobbanása, halkan súgva

neved, sorsunk tündöklő tüzébe merengtem,

sejtjeidbe égetve mi itt benn

a szerelem ősi szavát búgja.

Ha az enyészet ajkába hull majd

létem, Te akkor is érezd, a halál

nem szakíthat ki belőled sohasem!

A gyász fuldokló óráiban halk

lüktetésekben engem is ott találsz

érverésedben, lényem nem mossa el

az idő dér-folyama. Könnyeid

lecsókolom a Nap sugarán, körülfonlak

a szél kezén, mint nesztelen égi sál.

Ott leszek az út csonka kövein,

melyeket széjjel még az elmúlás sem bomlaszt.

Csillagokba lobbant, halhatatlan láng

tüzén lágyan átölellek, mint

puha éj-takaró, hűvös harmatként

hajadba ülve ajkadig csordulok.

Ne sirasd majd hideg hantom! Hisz

egy lszek a földdel, s a hajnal-fény

szirmain csöndben álmodra borulok.

Árnyék leszek mit virradat rajzol

nyomaidba, éltető víz szomjad

kútjába fúlva, bíbor alkony-virág,

kelyhemből szeretetem rád hajol,

körötted s benned élve óvlak

mindörökké, amíg csak érzel és látsz.

2009. szeptember 25.

Várlak...

Dér szövi fátylát lelkemre,

csend zamatú hajnal

párás terein merengek,

az első halvány fénysugár

bús derengése betakarja

gondolataim meztelen

folyamát.

Létem tavába remegve

zuhan a vágy, lassan

hullámaiba szendereg

a percek íze. A lég puhán

rám borul, tested lágy paplana

bőrömre hull,  nesztelen

olvad rám.

Ködből fogant ezüst-pillanat

füstje simul vállamra,

arcod megdobban bennem,

két szemed még itt lüktet

véremben, kezemben

érzem érverésed

gyönyörű ritmusát.

Szomjasan magamba ringatlak,

dőlj le lélek-ágyamra,

kortyold lobbanó sejtem!

Borzongás jár át, csüggedt

magányt nem reszketem

már, hisz életre kelt

belőled a világ.

2009. Október 5.

Lobbanás

Horizontba hulló fénytörés vagyok,

szemed életet lehel sóhajomba,

Hold-tükör íriszedbe olvadok,

rád fonódom néma óhajommal...

Derengő, lágy őszi alkony árnya

testem, betakarlak suttogó csendben...

Lélek-vánkosod hajnali lángja

megérint, sors-párnám ölébe teszem,

köd-szirteken gyúlt remény-fáklya minden

szavad, meztelen szívemen tűzvirág.

Lélegzeted táplálja fáradt hitem,

Belőled lobban halk gyönyörbe a világ.

2009. Október 19.

Oldal: Szerelem
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat