---

Veled 

Lila és rózsaszin sziromszőnyegen 
Teregetem rád vajúdó álmaim, 
Édes ölekezésünkbe belemerülve 
Akarom rádpazarolni magam. 
Lelkem vulkánok mély háborgása 
Elhaló ének (Descrescendo)



Viharfelhők fölé menekülő pillanat... 

Nélküled 

Ébredésemben minden idegen, 
Minden virág és minden ének. 
Mégegyszer lépnék feléd, 
De földre mégsem érek 
És elemészt az eszmélet 
Némán lengő szárnycsapása... 

Egyedül 

A fák hidegen sóhajtoznak, 
Bekopognak hozzám az ablakon, 
A cinege csak csendesen pityeg, 
Álmodik tovább a havas ágon. 
Az óramutató kongó semmi, 
Nem uralja az ellopott időt...


ELONOR

Csak ...vagyok 

Fákon ugrándozó madárdal vagyok 
válladra hullok 

Kékben fürdő tengermoraj vagyok 
lényedhez simulok 

Virág szírmain lubickoló fény vagyok 
szemedben ragyogok 

Lepkeszárnyon áttetsző nektár vagyok 
ajkadhoz lapulok 

Szélben tétovázó vihar-holnap vagyok 
szívedben tombolok. 

Az idő végtelenében zöld árnyék vagyok 
pillanattá fakulok 

Tollad hegyére rajzolt vers vagyok 
gyönyört szavalok


ELONOR

Forró csend az est 


tegnap még csend 
most már szél 
rezgő húr 
törött hárfán 
holdra aszalódva 
angyalszárnyon 
kifutok magamból 
mindenütt ott vagyok 
csodába karolok 
úgy teszek mintha 
csak szeretnél 
megőrizni magadnak 
holnapra 
mindenütt te vagy 
ölelkezésemben 
más nem érdekel 
sirva nevetni 
nem látott még senki 
gőzölni a havon 
forró csend az est.


ELONOR

Női sors 

Hajnalodik. Arcvonalaim belevesznek 
az éjjeli lámpa lila titkaiba, akár az álom 
az erős borba, mint bronzos tömör füst. 
Hátat fordítok az éjnek és az ágyunknak. 
Kinyitom az ablakom, és megengedem 
a fáknak, hogy behajoljanak hozzám... 

Hálóingem gyűrötten úszik a padlón, 
mintha nem is az én bőröm fedné, idegen. 
Mezítelenségemet a fák árnyék-ujjai 
öltöztetik színes köntösbe és játszanak 
minden hajlatom felett tündértáncot, 
mély gordonka szól, folyik szét remegve... 

Forrón öleltél az éjjel és asszonyoddá tettél 
valahányszor akartad...belém-haltál... 
Nem láttam arcod csak a levegővételed 
zilált a fülcimpán mögött és játszott 
a hajpihéimmel...és perzselte bőröm 
izzadságunk mi könny és vér éles vonása... 

Magaddal megelégedve nyújtoztatod a takarót, 
már kéred a reggeli kávéd, még megölelnél, de... 
már minek? hisz kiélted éjjeled s kezed már 
az ajtókilincsen...leheled vakká tükrödet, ne láss. 
Lassan rám-köszönsz és diadalittas dallal elindulsz. 
Még nyúlnék illatod után, de csak nézni engeded. 

Porzik már körülöttem a reggel, seprem 
az éjj szennyeit, mint rongyos utcaseprő, ám 
megmarad a kihűlt fal, a fájó gondolat, a vers... 
Apám, anyám zokog és én vendégem várom. 
Jajj, ne! Önmagam ül velem szemben az ágyon. 
Magunk maradtunk. Gyönge, árva, három.


ELONOR

Kettő egy 


Két álom egy levélben 
két könnycsepp 
földre hull 


Két vers egy titokban 
két pillanat 
éjjé fakul 


Két sóhaj egy érzésben 
két virágszirom 
vágyba hervad 


Két ajak egy csókban 
két hegedű 
fénybe olvad 


Két ajtó egy kulccsal 
két sors 
csendbe szakad


ELONOR

Követel a világ 


kudarcok csattannak 
repednek szét 
körülöttem 
sok-sok hamu-vér 
istentelen kihülés 
fenyeget 
sorsok siró nevetésében 
gőzöl a szeretni-vágy_ 

irtózatos 
száradó fenyőfalevelek 
sodródnak a széllel 
keresve 
meggyúrni hasonló 
melkassá repedni-szét_ 

belémfagy 
a lélek nem érdekel 
hazudom magamnak 
tükörben 
hegedühúr szakad 
próbál gyúrni 
rezegve 
hozzám hasonló 
szeretet-koldusokat követel 
a világ_


ELONOR

Út a semmiből a mindenbe 


 Az asztalomon idegenek a nyitott könyvek, 
A szó, a könny nehezen szakad... 
Elszórt és hamis gyöngyök között derengek. 

Közöttük látom megrepedni előttem a tükröt, 
Csörömpölő fekete üvegszilánkok, 
A megfáradt idő sikolya arcaimba szűrődött. 

Szívemre fonódik, egy keserű gyarló rejtvény, 
Irgalmas ezüst-koszorú megadás, 
Kialvó fáklyák között ásít és remeg a fény. 

Imád hangja seblázas szívem borogatása, 
Végtelenemnek nincs távolsága, 
Kék sziget gyertyámon tenyered borzongása.. 

A lélek elindul, összekulcsolom veled kezem. 
Pilláim könnytől nedvesek, 
Mély zöngő hangon átjár az Isteni kegyelem.


ELONOR

Semmi a lapomon 


Ellazulok, szabadon engedem az elmém 

S már semmi sincs körülöttem. 

Se gond, se munka, se lét, sem semmi. 

Csak én és várok, csak szállok. 



Most úgy érzem, sírnom kellene, 

Már úgy mintha csak örülni, nevetni. 

Még sem teszem egyiket sem, azért sem. 

Várakozva ülök és nézek a semmibe. 



Most olyan jót szeretnék, olyan nagyot írni, 

Megrázni magam, a láncokat letépni, 

Végre pironkodás nélkül önmagam lenni 

És a világ dolgait értelmesen vitatni. 



Most felveszem a tollam, írok egy szót. 

Hogy mit teszek ezzel, rosszat vagy jót, 

Nem tudom, de csak egyre folytatom 

S lehet hogy a semmivel, de betelik a lapom.


ELONOR

Szomj 


Hozzád vonszolom magam halkan 
osonó farkas-szimatban 
mélyen zenélő hangban 
töviságon esetlen 
meggyötörten 


Eléd borulok mint bús világ 
vizért szomjúzó virág 
magát ürítő némaság 
elfojtott fehéren 
szeretet-éhesen 


vedli bőrét pantomim arcom 
színei tobzódnak palettámon 
könny-csókban ima-hang 
összecsengő két harang 

lopakodó léptem néha csosszan 
marad a szám kitárva hosszan 
nem akarok elszakadni sem

pillantásod pecsét lelkemen

ELONOR

Oldal: Versek kedvenc kortárs alkotóimtól
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat