---

Este

Lehulló est-fátyolra

sötét íveket rajzolnak

billegő árnyak,

a szürkület átfogja

a pille léptű amorf had

tereit. Bágyadt

szendergésbe csordul most

a világ, mint bölcsőben

alvó gyermek,

csöndes ritmusban dobog

szíve, puha köntösben

szuszog, velem....

2009. November 13.

Őszi hajnal

Hideg, mélabús topáz szemekkel

ébredt a reggel, köd-pettyek

fonják fehér csillag-függönyét.

Tompa ezüstbe olvadt fellegek

szövik az Eget, már messze

vitte a Nap forró üstökét.

Az idő bocskorán dér csillan,

november lábain már csendben lopódzik

a tél. Holt falevelek fonnyadó

teste terít dús avar-paplant

az ősz sarlóján álomba aratott,

meztelen tájra. Sóhajjal pirkad

az enyészet, nyirkos virága porzóit

metsző szélben szórja szét. Porladó

nyár csontjain merengve ballag,

új életet festve hajnalba andalog.

2009. November 5.

Az est csöndjén

Lassan elhalkul a világ

zakatoló moraja, füst-redők

függönye simul a lég arcára.

Opálfényből szőtt Éghintán

némán ringatóznak az ónszínű felhők.

Ködkelyhek nyílnak, fázva magára

húzza szirmaik ezüst tengerét

a tér. Alkony szeme rebben,

a horizontra szórja hamvas

csókját, halovány levendulakék

hullámok tajtékába dereng

már a határ. Hópernyék avart

hullatnak a meztelen, néma

utcák kövére, szűz fehér

homokszemekkel hintik a fákat.

Angyalként sóhajt fel az évszak,

lelkének ősi, tiszta csendjén

a remény álmodva bont szárnyat.

2010. Január 8.

Az est partjain

Sápatag kékhomály vonja

bűvkörébe a tájat, ködös

légredőkbe férceli a tél

cseppjeit. Derengve ontja

illatát a horizont fölött

szétterülő alkonyi fény.

Hamvas opálba gyűrődik

szunnyadó lelkének fáradt

bíbora, szűz-könnyek hullnak

felhőzsilipekből. Tündöklik

a tér, ezüstbe alvadt árnyak

foszlányai csendbe simulnak.

Szürkület tengerén szelíd

álomtajtékba csitulnak

a lét harangjai, a sors

íriszét nyugalommal festik

át a percek, éjig szunnyad

a bánat, míg az est világot bont.

2010. Január 8.

Gyűrött arcú est

Csendavart hullat az alkony

lelke, tenyerembe olvad

sápadt arcának ködcsókja.

Estbe alvadt felhőin hajol

rám a horizontra csobbant

idő sóhaja. Dérrel szórja

a lég álomba simuló bőrét,

kérgesre férceli derengő

ajka borúkékjét. Hamvas

korommal  hintett ezüst ölét

szénbe leheli, még merengő

szemem is redőibe alvad.

2010. Január 24.

Hajnali halál

Megtorpant lélegzetként szikkadó

éj kutat a sejlő holnap

avarán, korommal hintett fátyolán

rásápadó hajnalként csillan

a dér. Árnysóhajban virrasztó

lelke majd csendfüstté olvad

a térben, holt időként álldogáll

a percek útjain. Fényillat

simul testébe, sejtjeit ősi

tűzként festi át, leheletként

hamvasztja létét a reggel

opál redőibe. Cseppjeit

csókolva rezdülésekben őrzi

tovább, amíg foszló erezetként

lénye emlékké dereng

az ébredő Nap szemein.

2010. Január 24.

Oldal: Napszakok varázsa
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat