Haláltusa

Kábult, ködbe omló torzulat

fonja át a derengő hajnal

testét, mint amorf mozdulat,

sejlő égi tüze rátapad

szűzi lelkére, bíbor alkony

virágzó sötét szirma hull

a holnap elé, leple szétfolyt

erezete vérbe mázol

életbe törő lélegzetet.

Homály fátyolban úszó határ

pislog álomnyi fény - jeleket,

nesztelen, araszoló árny

sodorja az idő szekerét

mélybe zuhanó pirkadat

lankáira, a lét reményét

a csend fogja, s mi itt marad

őszülő parázs, hideg vágy,

porló csontjainkba forrasztott

semmi hideg füstje, szívbe szállt

temető, kihűlt csillagpor.

2009. március 21.

Vártam...

Vártam, öleltem,

szerettem minden

sejted,

de szívednek sötét

árnya elnyelte

a holnapok

reményét,

s homályos

semmibe taszította

a bennem lobogó

fény tüzét...

Elillant a gyönyörű

kéj, elenyészett

világunk tisztasága,

porba hullt

az alázat önzetlen

szerelem pírja

míg a könnyek

sóhaján remegve

hazavártam

szeretni azt,

kiből az élet

cseppjei

belém simultak.

2009. Március 27.

Keserű tűz

Árny lopódzik a csend

falain át szívem

múltba veszett szigetére,

ködből szőtt könnyeim tömjén

pernyéi hullnak lábnyomán.

Köröttem emlékek

oldozzák a jelen

láncát, a tegnap hideg fénye

parázsba fúlt álom ösvény

útjait söpri...Tétován

borul rám itt maradt

sóhajok tüze, mint

síró szélhegedű, zokog

a csend bennem...

Emléked lelkem húrjain

játszik,  foszló, fáradt

vágyak bús cseppjeit

ízlelem, a remény bolyong

akár kósza, halvány szellem,

kutatja régi romjaim,

de ma már csak magányt

lel a dohos percek

rongyai alatt, elkorhadt,

szétszórt képek karcolatát

a rohanó idő arcán.

De szikrát nem talál

a mélyben, hit vesztett

vándorlásán csupán poshadt

szerelem ég, harcolna tán,

de félelmek csonkig marták.

2009. április 26.

A pokol kapujában

Elhagyta szívem a fény,

szavaim üres

csend hamvaiba fúltak,

a tegnapok lelkének

lábnyomain. Az álom

hamis mosoly, csaló lény

csak, kongó, köves

partot látok, elnyúltak

az árnyak, holt lepkéknek

szárnya simogat. Álnok

szavak leplén megcsúfolt

az ihlet, múzsám

lángja forrongó, üszkös

tűz gyomrába vezetett.

Vak ábrándom elárult

giccsképlet csupán,

egy szellemalak üldöz

de már semmibe veszett

világom tisztasága.

Ördögök marják

lényem, és sejtjeimbe

ültetik a pusztulás

magvait. Elenyészett

a varázs, illanása

gúnyt permetez rám,

a sátán szemeibe

olvasztva az árulás

kénköves bugyrain

égeti porrá

haldokló lelkem.

2009. május 10.

A csend börtönében

Fekete tűzzé olvadt

árnyak közé

tévedtem...a tegnap

dohos levegője

tüdőmet marja...

nem hallok neszt,

körülöttem

halál maszkba

öltözött álmok

fonnak koszorút...

hervadt virágaik

egyetlen hang

nélkül arcomba

nevetnek. Egy

világ martalékát

taposom lábaim

alatt, míg

mélybe rántó

láncaimmal

faltól falig

járom utam...

Elhaltak a fények,

a szavak sátáni

homályba fúltak,

kiáltanék,

de ajkamra

az igazság

fájó leple borult...

Szemébe nézek,

a vándor eltévedt

saját szigetén...

idilli világa

illúzió volt

csupán...illanó

képzelet...mivel

megcsúfolta magát

a fáradt,

kiéhezett lélek...

most csak a csönd könnye

pereg...elmossa

szívem vérét...

téglákba vésve

gondolataim

múlandó,

giccses tükrét.

2009. Május 11.

Oldal: Fájdalom
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat