---

Gondolatok a rakparton
 

Nekem álom kellett,
jégre tűz, olvadj bánat,
hiába kívántam hármat,
egy se teljesült.
Nem kaptam, pedig adtam,
szót a némuló világnak,
fényt a sötét éjszakának,
csillag, gyémántragyogást,
egy életet, semmi mást.

Mikor folyóba léptem,
zavaros vízében,
hullámokká tőrt
Nap festette képem.
Halak úsztak, rám se néztek.
Idegen voltam otthonukban,
nem vigyáztam,
kagyló vágta lábam,
vérem lassan csepegett.

A vén hídról nevetett
egy árnyék, ki volt, nem tudom,
majd szétfoszlott alakja,
a habok futottak alatta.
Nem is csobbant, csak eltűnt,
mint álom a hajnali fénybe,
talán ott se volt, talán képzeltem,
mégis, mintha fájna, könnyeztem,
és az akarat gyengülni látszott.

Már nem akartam elmerülni,
a rakpart lépcsőjén egyedül ülni.
Repülni akartam, felhőkkel játszani,
elbújni mögé, senkinek se látszani,
fekete folttá lenni, üres semmivé.
Rájöttem, talán nem is vagyok,
és nincs semmi fontos, mit itt hagyok.
Jövőbe kell lépni, járt utat, járatlanra cserélni,
talán akkor, kedvét leli bennem újra az élet.

 

szhemi

 

Nyirkos alkony


Fénytelen szemem távolra réved,
kesernyés hangom torkomon akad,
erőtlen testem lángokban ég el,
vágyam tüzében hamuvá porlad.

Lidérces álmok a sejtjeimben;
nyirkos alkonyaton a bánat mar,
átfutok az árulkodó képen
víz zuhatag mögé, mi eltakar.

Gázolok a tüskés emlékeken,
cseppek tükrében felvillan a múlt,
a legszentebb hitem hagyott cserben,
gyávaságom lobogva előbújt.

Kínzó tétlenség húsomban reszket,
romok közt szórom a vihar porát,
ajkakról unott remény hiteget:
fürkésszem tovább az Úr szándékát.


Pirike

 

Lehetnék...



Lehetnék a reggeleden

Vágytól nyíló két szemedben

Csak egyetlen villanás

Nem kellene semmi más.


Lehetnék a napjaidban

Cirógató karjaidban

Csak egyetlen ölelés

Simuló lágy menedék.


Lehetnék az éjszakádban

Álomjárta holdsugárban

Csak egyetlen gondolat

Mi elsodorva megragad.


Maryam

 

Hold-koszorú


Átkos koszorút fon a

Hold keze most

csillagokra

szórja Föld

bánatát örök

sötétség leple

oson míg

holnapba

könnyezi

újra

magát.

Maryam

Németi Csaba: Haiku próbálkozások


Virágaiban
fehérlik a meggyfaág
örömmel nyílik


Hótakaró
befedi a hegyeket
lezúdul a fény


Fának sóhaja
a patak vizén rezzen
sírdogál az ág


Kavarog a szél
a pusztában havazik
könnyezik a hó


Sok nádirigó
a nádasban énekli
a vidámságot


nemeti6

 

Nyári zápor


(Gyermekkori emlék)


A nagy homokbuckák mögül
Feltámadt a szellő,
Markot szedő lányok körül
Jókedvvel szökellő.

Szeleburdin összeterelt
Egy szép égi nyájat,
Aztán fűvel-fával perelt,
Borzolva a tájat.

Nagy felhővel verekedett
Fent az magas égen,
Olyan zápor kerekedett,
Milyen nem volt régen.

Akit kint a mezőn kapott,
Bizony bőrig ázott,
Volt ki hagyott csapot-papot,
De mégis ráfázott.

Végül a Nap felnevetett,
Mint gáláns gavallér;
Ékesítette az eget
Nagy szivárványgallér.

Diadalíve a harcnak,
A győzelem tény lett.
Aranytallér hadisarcnak -
Ezer tócsa fénylett.


hubart

 

Fekete felhő...


Fekete felhő a szívem,
gomolyog ablakod felett,
nézz fel és soha ne feledd,
hogy lelkem lelkedtől halott.

Fekete felhő a szívem,
bánat tócsák földre gyűlnek,
talpad alá szelídülnek,
mert lelkem lelkedtől halott.


mse

 

 

Új háromsorosok

 

Szárazság

Rét száraz füvén,
legelésző nyáj tikkad,
esőért bőgnek.


Vihar

Vad vihar pusztít,
ördögi tánca tombol,
ős fák halála.


Hegyi patak

Csobogó habok,
rohanó vízi világ,
néma pisztrángok


Nyári esték

Szendergő felhők,
hűs alkonyba bukó Nap,
lágy szúnyog dallam.


Sírás

Könnyes arcokon
guruló, bánat marta
apró gyöngyfüzér.



Ketten a vízen

Szelek szárnyain,
suhanó kis vitorlás,
szerelmet ringat.

 

szhemi

Április, 2010'


Bárhova nézel is, álmait ízleli, zengi az élet,
Szerte a légben a múlt avar ősszaga vágyakat ébreszt,
Éneket, illatot aggat a fákra a hegymegi szélúr.
Hetyke a dallama, melyre ma kékeget ugrik a gédur.

Tétova híveit hívja ma hinni az isteni bárány,
Bízzatok, éled a pásztor, nem marad éltetek árván!
Higgyetek, ez jó, mellé éhesen útjain állnunk!
Tépheti bármi gaz érzelem, eljöhet édeni álmunk.

Hívja a híveit észtele hónapi víg szavazásán
pártok elitje, a rendszert most, ím' váltani. Báván
nem marad otthon a polgár, így-úgy, jól bele választ.
Ciklusa véges is, az Ég ura adja a szívbeli választ.


Papon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat