---

Édesanyám

Hófehér galamb,

repdeső csillagfény,

alkonyi angyal,

hajnali dicsfény,

Vándorló felleg,

holdszárnyú madár,

Te vagy édesanyám,

naptüzű lelked

lobog az éjszakán.

Éjjeli szerenád

tavaszi légben,

lobogó égi láng

szomorú éjben,

hófehér tajték

könnyeim tengerén,

simuló árnyék

fények mezején.

Te vagy érzem én.

Aranyló napfény

bús, őszi alkonyon,

csillámló holdfény

sötét ablakomon,

mind Te vagy nekem.

Napsugárban látom

derengeni mosolyod,

holdsugárban várom

fellebbeni alakod.

A hajnali lángban

lobban lelked fénye,

magányos éjszakában

felragyogsz az égre,

ezüstszín szárnyakon

suhansz ablakomba,

álmomban álmodom,

ringatsz karjaidban.

Rózsák bíborán

illatod lengedez,

szelek bársonyán

cirógat két kezed.

Szívemben fájdalom,

már rég távol élsz,

hiányzol oly nagyon,

vissza sosem térsz!

Lehunyom szemem,

könny marja torkomat,

lelkemben érzem,

gyötrő hiányodat!

Egyetlen menedék

ha kínom nem bírom,

lényed emlékét

őrizem, hordozom.

2009. február 19.

Álmatlan éj

Elfojtott sóhaj remeg

foszló álmom tört arcán,

szomorú dobbanás reszket

végig csendem ajkán.

Viharzó, fásult rezdülés,

szédült, távoli zajok,

sötét, sodró időesés

zuhognak a pillanatok

szívemnek talapzatán,

csobbanó jégdarabok

ütik óra mutatóját.

Csillagokra nézek fel,

az égbolt kies mezőin

arcod festik meg nekem,

freskója lelkem gyötri,

belém égeti újra

álomtalan zokogások

árján, nincs már hova

futnom, égi látomások

maradtak csak itt velem!

Hideg rázza könnyeim,

elporladna már szívem,

féltve őrzött emlékeim

leplén érintesz anyukám,

illatod szórja a szél,

suttogva ölelsz nyomán.

Szemedből ragyog a holdfény

ablakomra csapzott éjem

szeretet könnyes páráján,

arcod csillagát nézem,

lelked lángoló moraján

szereteted átragyog

a halál üres nyomorán,

s ha kínoktól vonaglok

fénye csöndben megtalál,

éteri ölelésedben

elringatja fáradt lelkem,

vigasztal poklom medrében,

gyógyítja halálos sebem

mit a kegyetlen, rabló sors

vágott lényembe szívtelen

mikor Téged elragadott

a lét vizéből hirtelen.

S ha az álom elsuhan,

mint ködbe vesző madár,

s hiányod végigrohan

lényem vérző sziklafalán

csillagokba rajzolod

arcod finom vonásait,

Hold mécséből rám szórod

szemed tiszta sugarait,

magadhoz ölelsz éjből

font karjaid melegén,

az álom hív méhedből,

benne a gyermek hazatér.

2009. február 28.

Érezlek

Szívemben rezdül egy sóhaj,

a csendnek tükre könnybe fúlt,

párás útján árnyarcú zaj

létem mélyébe forrva felgyújt

köröttem suhanó hangokat.

Magamba árasztom lassan

erembe csorgó illatodat,

gyermekként zokogva ringatlak.

Hajnali égbolt szemében

lobbanó láng lelked fénye,

felhők nesztelen ölében

száll hajadnak szelíd ősze,

drága édesanyám, úgy ölelsz,

akár lélegző napsugár,

bőröd mint cserzett légselyem

a szél bársonyán simul hozzám.

Szemed zöldszín ragyogása

mezők nap csókolta fény tüze,

a csillagok ezüst szárnya

mosolyodban fürdik örökre.

Remegő csöndembe verődik

szíved éteri dobogása,

szeretetben összefűzi

lényünk suttogó, bús imája.

Érzelmeink időtlen tüzén

ég az alkonyat tengere,

halálon áttörő erején

folynak könnyeink remegve,

lelkünk átöleli egymást

emlékeinknek végtelen 

öblében, égi hullámzatán

amíg csak élek érezlek.

2009. március 8.

Koszorú

Időtlen csendből

feltörő sóhaj

eloldja véres láncaim,

létemre úgy dől,

mint szomorú dal,

felettem könnyes árnya ring.

Lelked égi fénye

megérinti

lényemet,

a nap síró tüze

rám teríti

emléked.

Felhők lüktető

suttogásán látom

arcod karcolja

ölükbe a lég,

illatod várom,

belém sodorja

a megfáradt szél.

Léten túli

könnyed

párájából iszom én

édesanyám,

szíved

harmatában úszik az ég,

zord arcú

végtelen

hegyein sóhajod

szomjazó

szeretet

öble átkarol,

felettem a mindenség

lombjain

nézem szemed

mint fénymadár

szárnyalva virágot hint,

nyomain

fészket vet

lelkem bánatán,

Szirmaikból vigaszt fon

a halál

mezsgyéin át,

lényed koszorút rajzol

az élet hangján,

s Te benne élsz tovább.

2009. március 12.

Őszi virágok

Egy nap őszbe olvadtál,

mint éjbe a csillagok,

ölében a virág

íze szelíden csorog

lényed suttogó halk

érverésén szívembe,

gyönyörű, puha zaj,

látom fellobban benne

lelked rózsa arca,

tündöklő anyukám,

bársony tiszta csókja

vagy az őszi világ

harmatos lángjainak!

Illatod fürdeti

selymét a szirmoknak,

a lég is reszketi

bennem a könnyeket.

Október bölcsőjén

születtél, a csönd remeg,

méhének szép öblén

új életnek hajnal

keblébe simulva szállt

megfáradt, bús szíved.

Most, mint égi angyal,

ki búgva muzsikál,

természetbe rejtett

apró karcolatokban

lebegsz felém az ősz

éteri varázslatán,

lényed ezer alakban

ölel kései gyöngy

életek hullámzatán,

mikor érzem a sok

virág áramló ízét

fájdalomban felzokog

mélyemben a bánat tüzén

hiányod sodró vágya,

tengerébe hullok,

felsejlik szíved hangja,

karjaidba simulok,

kezemben őszi rózsa szál,

kelyhében arcod tekint

rám, simogatom lágy,

szeretett vonásaid...

Köröttem élsz, szívembe

forrasztom égi léted,

csak csorog ereimbe

örök, gyönyörű fényed...

2009. Március 13.

Múltban és Jelenben

Emlékek sercegése hallik,

izzó könny-lángként lobognak

fel az est-folyam sötétjén,

lázuk tónusán feldereng

arcod édesanyám, s a múlt

kibontja közös éveink kelyhét.

Szereteted óvó türelme tanít

élni, a képek úgy fonnak

körém koszorút, mint tömjén

füst lengő árja. Megremeg

szívemben a gyász, fájdalom gyújt

gyertyát idebenn, már megpihentél.

Hűvös szellő derekán pislog

rám a hajnal, szürke eső

leplén harcolok a mában,

mélyen őrizve lényed tiszta

voltát, sejtjeim erezetén

reszketem hiányod ízét,

üressé váltak már mind a terek.

Megfakult reggelekbe csillog

halovány lég-parázs, felhők

gomolyán áthatol, lábam

elindul felé, lelkem issza

illatodat, Te ölelsz csendjén,

egyetlen igaz égi-fény,

beragyogod a sápadó jelent.

2009. június 21.

Oldal: Édesanyámnak
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat