Főnix

A csend lüktetésén egy holt dobbanás

hull erembe, könnybe gyűrt álmaim

lehelete köd-sálként ölel át.

Fájdalom szögek nyoma Hold-robbanás

ősi erején a múlt árnyait

lassan porrá zúzza. Szív-zörej váj

utat az idő medrében lelkemig,

láng begyén szerelmünk hajdani tüze

álom-karcolatként dereng belém.

Érverésének megfáradt cseppjein

ott úszik még haldokló fényünk füstje.

Szálain sápadt koldus szeme ég,

megérint ma is parázsba halt vágyak

múló mámora, s emlékek méhének

melegén pernyéiből új életre kél.

Lobogásán reszketve Téged látlak,

titkaink bölcsőjét ringatod, mélyének

forrásából felgyújtva létednek ízét.

 2009. augusztus 20.

Emlék-virágok

Múló évek bölcsőjében remeg

szívem, hulló könnyeim, mint füst-fonat

puhán ölelik az emlékek csonka

sírkövét. Érzelmek villanása

átható lélek-hangjegy ereimben

halkan muzsikál. Hideg rögök

ormai mesélnek, testük felett

tengernyi láng-sziromból tűz-karcolat

égeti az idő homokját. Romba

fulladt álmok, vágyak illanása

sóhajt fel bennem, sajgó sejtjeimben

gyász időtlen rácsai között

térdepel a gyermek. Árnyék takaró

borul rám némán, a fájdalom sós

ízének sodrán, míg a tegnapok

virágait megsimítja  kezem.

Magvaikban letűnt élet, s porrá

hamvadt csillagok, mélyemben lappangó

sápadt fényük régi képekké forr.

Kelyheikből áradó, hervadó

illatuk körbefon, s majd szemem

íriszén hasítja lényemet ronggyá.

2009. augusztus 22.

Emlék-cseppek

Könnybe forrott, apró viasz-gyöngyök

peregnek rám az idő zuhatagán,

nedves gömbjeik tört szív-martalékán

emlékeim fulladásig gyötört

percei hívnak. Lángok fuvallatán

múltunkból hullo szilánkok némán

szívembe karcolják arcodnak ívét,

páraként lengő sejtjeik lelkembe

hamvasztják elporlad csókok holt

ízét. Valaha élt álmaink színét

festik homlokomba,  lágyan szemembe

hintik éjszakáink régen volt,

meghitt csendjének puha rejtekét.

Arcomon végigfolyva ajkamra

borítják vágyaink megkopott

mámorának újjá lett keservét.

Eltemetett érzelmek angyala

zokog most falaim leomlott

töredékeire roskadva, fájó

letűnt ölelések hideg záporán

átkarolja fáradt jelenem, lényem

reszkető mélyében újra látom

az idő kételyének ős-lábnyomán

hogyan halt homályba egy közös élet.

2009. augusztus 22.

Szív - zörej

Elillant, kóbor pillanat

csillag-íze csöpög a percek

mezején, létem kiapadt

földjére szelíden fényt lehel.

Alvó mélyemben láng-szilánkot

szór egy hajdani lüktetés,

gyönyörű hangja láz-virágot

bont bennem, s mint tűlevél

lágyan testembe vés téged,

szemedből hullo érzék-pihe

érintésén lelkembe éget

újra. Akár kis nyíló bibe

puha magvát a szél, belém

csempészi szerelmünk szép, tiszta

varázsát, hogy ódon kelyhén

rám terítse illatod. Szikra

gyúl a csend éteri fonalán,

fellobban elporladt vágyak

lázas hamva, sorsunk vonatán

egy ritmusban megtalállak.

Kettőnkből fogant érverés,

hullámain beléd remegek,

apró szív-zörej, csepp remény,

örökre magamba rejtelek.

2009. augusztus 30.

Néha még...

Lassan kigyúl az esti homály,

nyújtózó árnyain hópehelyként

olvad bronzba a fény.

Hűvösödik, az alkonyi porban

álmokat rajzol elém a szél...

csendben csorduló könnyem

a fájdalom édes-keserű

ízén ringat el. Mint tollpihe

emléked lágyan szívemre hull

s betakarja didergő létezésem

meztelen bőrét. Magamban

hordozlak, bár csókjaink

az idő kútjába fúltak,

a közeledő éj bársonyos

kabátjába bújva néha még

elmerülök világunk

régi melegében, s mint szórt

homok a sors sivatagán,

olykor lábad elé repülök,

nyomaidban a morzsákat

összeszedem létedből,

lelkembe gyűjtöm őket,

s velük ringatom

szerelmünk enyészetbe

zárt bölcsőjét.

2009. augusztus 31.

 

Oldal: Emlékezés
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat