---

Nyári csók

A szél ujjain parázsló

meleg subaként cirógat

a nyár-virága, ajkáról

szerelem-pára simogat.

A patak peremén nyárfa

hűvös, dús árnyéka ölel,

gyöngéd rejtekében állva

megpihen lelkem. A kövek

felhevült testét csókolja

napsütés, izzó gyöngyei

becézik bőröm, sóhaja

tüzén lényembe öntözi

az élet lobogó lángját.

Rózsáknak szirmát ringatja

a szellő lágy karja, nász-láz

nyoszolyán mezőket itatja

a fény, csillám zuhatagban

repíti fel a természet

szép szívét, kéj-fuvallatban

lengetve kósza remények

ízét. Liliomok selyme

érzéki illatát ontja,

az évszak gyönyör tengere

a sors láncait eloldja.

Pezsgő csókja mint a vulkán

méhéből forró tűz-láva

mindent felégetve hozzám

simul, vörös alkony álma

égi vágy-hullám mámorán

szórja a lét ős-cseppjeit,

ízén kitárul a világ,

a tér egész a mennyekig.

2009. július 18.

Mezők tengerén

Selymes nyári szél hamiskás mosolyán

ragyogva játszik a pőre fény,

míg a földek forró homlokán

dongva énekel sok kicsi méh.

Pipacsok vérszállal fonatott

piros szirmai lengik kecses

hattyú-táncukat, s vonatok

messzi suhogását most csendes

hangfoszlányként szórja szét a lég.

Vadvirágok szeme kukucskál

a fűszálak között, fent az Ég

lankáin felhőkből hullám-vágy

pihéi fogják a természet

felhevült, szép szívét. Lepkeraj

szállong, szárnyaikon az élet

lángjának szabadság-madara

pillog, s lélek-tűzként lobog

a határtalan távol lombja,

a mezőkön végtelen dobog

a lét tiszta ízét kibontva.

2009. Július 19.

Nyári zápor

Gyémántfűz fürtöket hullatnak

az Ég ezüst-ón felhői a földre

pára-csókból gyúlva zuhannak

a napsugár hevétől perzselt völgyre,

apró gyöngy-szikráit fátyolba

szövi a forróság láz-keze, horgolt

láng-fuvallat nyomán mámorba

lobban a levegő szíve. Felborzolt

szenvedély fűti a fák testét,

angyal-sziluettként játszik odafent

vonagló ború-fény. Vad szeszély

tavakon csobbanva kéj-hullámot fest.

Tombol a nyár lelke, mélyéből

puha szerelem-könnyek peregnek ránk,

ős-tüze gyönyörű méhéből

lágy íz-záporként omlik alá a vágy.

2009. július 19.

Kósza szél

Messze világon, felhők szétfoszló,

borús szirtjein, hol a köd pora

ezüst könnyek párás derengésén

muzsikál, keserű, bús magányban

egy mélabús, ős-öreg vándor él.

Kopár ég dombjainak szétporló

töredékeit járja, otthona

elhamvadt az idő sekrestyéjén.

Léptei illanó parazsában

rég vágyott tavaszként szunnyad a fény.

Árnyak sötét lombjain sodorja

a lét-határ enyészetbe fonnyadó

meséjét, s a tér repedezett

gerincén ringatja a hullt évek

bölcsőjének holtig égett illatát.

Arcának égi ráncain koromba

festi magát az éj, lelke olvadó

határán emlékezetté cserzett

szívekbe csordul a tűnő élet,

mint egy öröklétbe olvadt pillantás.

2009. augusztus 22.

Holt csillagok

Bronzba folyt felhő árnyak avarán

cseppenként hulló tűz-pernyéket

sodor a fáradt szél. Szikra karaván

köd foltjai ősi meséket

súgnak az éjszaka ajkán. Hamvadt

fény gerezdek fűzén felgyúlva

mozdul a lét, sápadó láng-patak

homályának tükrébe fúlva

mind halott csend angyalok lettek

a csillagok. Ég-csontjaik rőten

lobogó rozsda pora remeg

a sötétség pilláin, már bőszen

gyűri lelkük kihűlt parazsát

az enyészet bölcsőjét ringató

vén kaszás. Létük letűnt varázs

halandók szeretetért tikkadó

nyomorán, Ősi vérük holt íze

áthatol az idő erdején, talaján

csobbanva szilánkokra égnek, szívbe

fúrva elmúlásuk öröktelen magvát.

2009. augusztus 23.

Álomba hullva

Félhomályba bújik a reggel,

lég-fürtjeiből, mint csend-eső

dér hull kopaszodó földekre.

A szélben alkony-illat remeg,

hűvös lábnyomán felderengő

hamvas fény didergő kövekre

hinti el opálos csókját. Halk

könnyekkel búcsúzik a léttől

megannyi rozsda-bíborral mart

falevél, ereiket barack

szálakkal szőtte a Nap, vértől

pirosló szívüket majd a fagy

dermeszti szótlan nyár-emlékké.

A dombok zöld sarjait bordó

lángokkal festi át az andalgó

ősz. Sápadt tűzbe olvad az éj,

mint holttá lett szerelem porló

varázsa. Az elmúlás lappangó,

bágyadt íze már az árnyak között

ringatja álom bölcsőjét, lomha

szendergéssel férceli meztelen

lényét a természetre, ég-gyöngyök

tompa holdsugarán körülfonva

a lassan szunnyadó, pőre életet

2009. szeptember 13.

Oldal: Természet, évszakok csókja
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat