---

Estbe hullva

Alkony vet sátrat

felettem, szemeim

homályába fonja,

ízét kortyolom,

átfesti vérem,

csendje bennem

talál otthont.

Érverését lélegzem

magamba, illatát

issza könnyeimnek,

párnáin megpihennek

időm tajtékai.

Éj-mohák lepik

el szívem,

betakarják sorsom

árnyak sötét

paplanán, létezésem

mint a lenyugvó

Nap csókja,

horizontba remegve

a holnap felé nyúl.

2009. Szeptember 30.

Magány ölében

Halkan lélegzem a csend

szívverését, míg az éj

felissza lét-könnyeim.

Emlékek sóhaja leng

köröttem, borongó szél

kutatja múlt-rögjeim.

A fájdalom zamata ég,

tüze vérem szétporlasztja,

láztalan üresség íze

fojtja torkom. Az álmok rég

árnyékká lettek, szomjazva

vajúdik holnapom hite.

2009. Október 5.

A csendben

Fekete gyöngyébe zárt

az éj, árnyai suttogva

marják pőre lét-bőrömet.

Hideg köd-fényébe márt

az őszi sötét, kullogva

oson a csend, körülölel

csupasz karjaival. Ölén kigyúl

a múlt sápadt lélek-tüze, lángja

emlékek lázas tajtékával sodorja

jelenem. Remegve, riadtan nyúl

a holnap felé, a hajnalt várva

álmaim könnyek horizontjába mossa.

2009. Október 6.

Eltemet a csend

Éji szél kutat,

holdfény borzong,

könnyeim áztatják

a lehullott avart.

Kihűlt tetemek arcán

sorsom holt-tüze,

bíbor csókba

alvadt rozsda-pernyén

száll múló létem

illata. Érzem,

árnyakba karcol

az idő alkonya,

aszott ős sírhantjába

temet az ősz...

2009. október 8.

Alkony ölel

Hideg opál fény,

csend-ágyba

zuhan a Nap,

mélyvörös tüzét

sápadtra mossa

köd-könnyek

cseppje. Holt

merengésbe lobbanó

est-sóhaj

horizontra dermed,

csontig hatoló

enyészet zamatát

szórja a lég,

szél-hárfán

sírnak a tegnapba

temetett álmok,

árnyak ujjai

fojtják a holnapot,

örök alkony

vonszolja sírig,

éj-torkán

porlasztja szét

lélek-parazsát.

2009. Október 8.

Álmok avarán

Egyedüllétem derengését öleli

a csend, mezítelen leplére

cseppekben ül az est-magány.

Sorsom lépteit már az ősz követi,

lét-ízem keserű nedvébe

olvad, örök csillag-talány

lesz holt tajtékán a holnap.

Árnyakat fércel hamvadó fény

keze, alvadt könny-szilánkok égnek

szememben, múltjuk úgy porlad

a szélbe, mint hajnalba az éj.

Hamvaik sóhajomból újra élnek,

hulló levelek  életem fáradt,

kérgesedett ágairól, vágy-parazsak

letűnt évek megfakult emlék-tüzén,

idő-karcoktól avarrá váltak,

rőt lángjaik ma enyészetbe aszaltan

pihennek álom-erdők pernye füstjén.

2009. Október 9.

Ringat a csend

Az esti félhomály elszunnyad

a közeledő sötétség vállán,

gyöngyeit lassan a lég hajába

fonja, puha csend-szólam suhan

a pislogó Hold platina lángján.

Gyöngéd bársony csókkal von karjába

az éj, szikrázó csillag-húrokon

a holnap hangját pengeti a szél.

Kobalt színű fürtjei arcomra

simulnak,  álom-fény lazúron

elringat, ajkán megcsillanó dér

szunnyadó idő függönyét rajzolja.

Ködből lehelt ében-árnyak tánca

fátylat sző ébrenlétem partjára,

míg a tegnap homokszemeit elnyeli

fekete Ég-ágy. Nesztelen zárja

rejtekébe tudatom, dalába

hullt emlékeim bölcsőjébe temeti.

2009. Október 10.

 

Oldal: Lélek-rezdülések
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat