---

Esti csend

Álmos, könnyű kábulatba folyt

már a világ, felhő szirteken

arany s bíbor pecsétek csókján

ég a lenyugvó Nap. Rozsda por

hull szeméből, lágyan hinti el

az estet e szürkületi órán.

Megrázza dús sörényét az éj,

belőle, mint fény-lepkék gyúlnak

arcára a csillagok, Csend-lombok

között suhan néma léptű szél,

az árnyak pára tűzbe bújnak.

Pislogó holdsugár halvány foltok

aranyán csipkézi sötét vásznát,

meztelen béke záporként mossa

el az idő nyomát. Réveteg

lég -hullámok oltják el lángját

a sorsnak, lélek-sóhajként fonva

körül a csöndbe sírt életet.

2009. augusztus 20.

Az est ködén

Szürkület lehelete simul

a táj szívére, és lassan kibontja

álmai csomóját a szénbe

forrt éjszaka. Sápadva pirul

az Ég, felhői mint foszló vitorla

úgy olvadnak a hűvös szélbe.

Derengő ezüstös por szitál

az est fürtjeiből, még a Hold

is merengő leplének ráncai

közé rejti fényét. Szűz-csillám

ecsetjén mélabús sátrat von

a szunnyadó Nap tüze, lángjai

ólom színű habok uszályába

temetkeznek. Lét pillék könnye

harmatként pihen a fák ágain,

a holnap az idő ruhájába

öltözik. Vágyak lágy özöne

siklik a sötét kóbor árnyain.

Az alkonyat lepedőjén szomjas

remény száll, tejfehér füstjének

opálos köd erdején a szívek

nyugalmat lelnek. Parázsba olvad

a kétség, a lélek tükrének

mélyén életet adva a hitnek.

2009. augusztus 22.

Szeptemberi éj

Nézem kialvó nap-kövek

rubin tüzét, bíbor és mályva

fény-cseppekbe aszalt

lángjain árnyékként követ

az ősz. Hűvös bőrét már fázva

hordom, míg nyárt arat

az alkonyat hűs lég-szirtjein.

Meztelenre vetkőznek a fák

a szürkület árny-fátyla alatt,

sötétbe foszló est-színein

hímezi arcát az elmúlás

égi-ecsetből. Puha avart

köd-gyöngyökkel fűzi nyirkosra

az éj sóhaja, szeptember

varrja a Föld falevél-paplanát.

Enyészet oson, csak titokban

teríti szét holt-szerelem

ízének emésztő láz-parazsát.

A természet szívdobbanását

hallgatom, az éjszaka csupasz

erén érzem álmos érverését,

az élet égi lobbanását

issza a táj, a szél sem kutat

a világ sorstalan tévelygésén.

2009. szeptember 25.

Hajnal derekán

Még álmos őszi fény jár

sárgult levelek között,

arcukra sápadt lázat fon

a hajnali ködben,

Október sóhaján árny

dereng az erdők fölött,

nyirkos dér csipkézve von

fátylat fehér-könnyben

a bágyadt, kopaszodó tájra.

Mélabús, merengő pír festi át

a virradat opál-ráncait,

fakó alkony-tűzcseppekben

hull sok didergő faágra

az enyészet íze. Hidegbe zárt

szél fújja lehelet-lángjait,

mozzanatlan, pőre csendben

2009. Október 8.

Könnyező alkony

Félhomály teríti palástját

az est vállaira, felhő-lombok

hamvas rozsda vánkosán megpihen

a Nap. Halvány holdfény simogatja

már a lég köd-gyöngyeit.

Ősz-cseppek hűvös láng-parazsát

szórja a szél, lassú eső topog

a tájon, nyomában a csend hideg

tüze leng, ujjain cirógatja

a sápadt fény könnyeit.

Lágy szívű éj szemébe csobban

az alkony bús sóhaj-íze,

árnyak ölelik az Ég bérceit,

megfáradt magány láza lobban

a sötétben, füstje íve

halkan a holnap ráncát férceli.

2009. Október 17.

Hajnali derengésben

Halovány őszi fény pírján

szövi a reggel felhő-függönyét

a horizontba szunnyadó éj.

A csend égi álom-hídján

festi holdkőben derengő tükrét.

Köd szájat csókol lágyan a dér,

avar puha leple takarja

a fák lábait, rozsda

s bronz-arany lelkek sóhaja

fűzi gyöngyeit a hajnalra,

Bágyatag nap-tűz pora

szemerkél, mint ezüst hódara

az ólomszürke lég lombjaiból.

Árnyak sziluettjét fonja

méhébe a pirkadat szele,

az októberi Ég dombjairól

sápadt lét-szirmokkal szórja

a tájat, szelíden, merengve.

2009. Október 18.

Oldal: Napszakok varázsa
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat