---

Kavicsok

A végtelen Idő örvényébe hullott
a Lét medrében csiszolódott kavicsok
már nem értik egymás szavát.
Elsötétült a létezés
nincs már fény,
csak hideg és sötét.
Már rég elvesztettük egymást
kihullottunk kezdetleges Édenünkből,
mit csak fél szivvel épitettünk
s azt hittük,örökké tart.
Csak vagyunk egymás mellett
mint két kavics,
mit a Lét folyama
véletlenül egymás mellé sodort.
A gondolatok idegenül
siklanak el a másik mellett
s nincs válasz,ha kérdezek.
Mintha más nyelven szólanál
s szavamat te sem érted már.
Földhöz ragadt lényünk
nem tud a csodák földjére emelkedni,
mert hitünket régen elvesztettük.
Silány vágyak tárházává züllik a lélek,
ha nem hallhatja hangját a szépnek,
ha nem fürdetheti arcát tiszta fényben,
ha hite nem emeli a reményhez.
Megcsontosodott lelkünk mélyéről
ha kitekintünk,nem látunk mást,
csak a minket körülvevő kavicsok
süketen sodródó folyamát.
Add meg hát Uram
a teremtés örök-uj csodáját,
hogy a Lét medrében sodródó kavicsok
ujra értsék egymás szavát.

lazarhzs -

Kimúlt pillanat


Mint vízbe dobott kődarab

Úgy merülsz el gyűrött ábrándomban.

Kemények a kőfalak

Bár hinném, hogy van

Elég idő, de a percek egyre fogynak.

Majd ha izzó öled vágya

S az árként toluló gondolat

Kérgesedve sóhajt utánam

Páncélba feszítem érett akaratod.

Majd, ha rüggyé fakad Benned a tudat

Létedet megtagadom

S fakult reményeid nem találnak utat.

Széttárt karokkal hívhatsz

S ha fürösztenél még magadban

Akkor sem építek hidat

Agyamban kimúlt a pillanat.


Maryam

DECIDO

A türelem bilincsébe verve

Kuporgok, örök terhemet

Raknám halomba

A múltban bolyongva.

Agyam szövedékein

Hullanak alá reményeim

Mint fázó őszi éjen

A sárguló avar-enyészet.


Maryam

Szánalom - ujjgyakorlat

Ami bennem van, csak szánalom.

A vállamon már nincs,
ami a tiétek nyomja.
Gondja-
imon túladtam, s szomorúan nézem,
hogy fáradtok, koptok,
míg én békésen enyészem.

Felettetek- rajtatok - veletek
harcolnak a pártok,
ti kapáltok,
bár a beletek
bokáitokra tekeredtek.

Remélitek még, hogy így,
gúzsban sokra mentek?

Szentek, ördögök között
sok van, ki másnak öltözött,
a ruha már nem tesz,
csak lassan gyógyulóvá,

s a bába bizony a babát
inkább visszatolná.

Többért fűtesz, mint megszokott,
holott
a klíma jócskán melegebb lett,
s pedig
régen erre tellett -

kihűl a kazán reggelig...

Tudom, a hús Neked
nem is lett drágább,
most is egy ezresért veszel, mint régen.
De ne feledd,
kevesebb száj vár rád,
és híján vagy már a vendégben...

Engem a csengő
már nem ránt össze riadtan,
a pulzusom nem nő.

Arcom majd' kicsattan,
a dühöt, mérget már mind kiadtam.

Szánalom van bennem csupán,
és szégyellem magam,
hogy csak a lábam lógatom.

A kötél a fán
megtart biztosan.

Most már nyugodtan lóghatom...


Go-ti-ho

Tükörkép

Ki vagy te idegen?
Nézlek nap mint nap,
nem tudva, kit rejthet
titkos mélyén tükröm.
Utállak, te hazug kép!
Nem mutatod igaz arcod,
megtanultál csalni, hízelegni,
másként nem maradhatnál ép.
Titkolod idő rágta ráncaim,
s némi csillogást is lopsz
reggelente fáradt szemeimbe.
Csak egyszer mutatnál valót!
Láthatnám, milyen úton jártam,
a kín ezüstszálat szőtt hajamba,
porlepte szemem zöldellő tükreit,
mint nyárutón elhagyott tó vizét.
Vajon, ha létem végtelenbe ér,
még mindig hazudik a tükörkép?

vadvirag

   

 

Oldal: Versek kedvenc kortárs alkotóimtól
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat