---

Elrévedt hajnal

Csendlombok alatt szuszog

a táj, ködparázsba hamvadt hajnal

hullatja sápadt opálját.

Árnyarcú idő kullog

az álmok felett, homályba szakadt

felhők rongyos brokátját

gyűri a szél. Zúzmara ízű még

a lég, homlokán

gyöngyöző dér elveti magát

a földeken. A lét ajkán kihűlt

fénypárlat lélekmorzsák

suttogásán fürdeti magvát.

Mélabús pirkadat hamupírja

szövi a reggel hűvös damasztját,

pőre leheletként terülve

a horizontra, mint esőtinta

elmossa az ébredés absztraktját,

világok íriszébe merülve.

2010. Március 2.

Felsejlő tavasz

Még ködbolyhoktól nyirkos a hajnal

inge, arcán dérszeplőket csókol

a kelyhét bontó Nap ajka.

De a lég opálos húrjai lassan

lüktetni kélnek, a fagyott télkóró

gyökere is emlékké hamvad.

Fényzamatát a lét méhébe leheli

a tavasz, karjába öleli a hideg

zúzmarás magvait. Derengve sóhajt

bíborillatot a szélbe, s elveti

a virágzás üde mámorát a szívben,

a világ lelke lélegzésbe lobban.

2010. Március 6.

Márciusi alkony

Elhalkul a világ, a borongó

estbíborra opálszirmot terít

a szürkület szirtjein osonó

tél. Sejlő tavasz cseppjei festik

illatukba a tájat, a láthatár

méhe nyújtózva lüktet, a köd itta

szél lassan bársonyba mossa magát.

Létrügyek sóhaját kortyolja már

a lég, az Égbolt lélegző redőit

fényzamattal szórja az alkonyláng.

Az itt derengő hideg felhőit

Naptüzek nyíló ajka csókolja fel,

a térnek hamvas arany homlokán

mályva s rubin tónusokat fest

az enyhülés. Íze ott csordogál

az álomba sápadt természet

erein, végre dobban, életre

kel a magányos holt csend lelke

mi az esteket magába révedte,

megújulásba sarjad Földünk teste.

2010. Március 6.

Fényvirág

Hamvas csendlüktetés honol

a légben, opálos felhővirágok

ölébe hintik szirmaik.

Hajnalízű érverés oson

a dombokon, gyöngytűzü liánok

bontják ki bársonyinaik.

A magába szendergő tél felvonja

borúval fércelt sátrait,

s a Föld méhéből létbe dereng

a tavasz. Az idő kérgét ledobva

kelyhét kitárja, fénylángjain

bimbózva újjászületést lehel.

2010. Március 6.

A tél alkonyán

Ködvirágok harmatát hozza még

a lég tüdején felhördülő szél,

zúzmarák sóhaját nyögik sajogva

a fák, de a derengő télhabokba

ringatott életek tüze felsejlik

a lét birtokán. Átfonják a csendet is,

didergést ásító hideg hullatja

fénydűnék ajkába magát, az utakra

rügyek borítják illatfüzek gyöngyét,

szirmaikba isszák a tél fagyrögét.

Holtcseppjei zamatát simítja

tenyerébe a tavasz, kiszívja

a térből a dér leheletét, hajnala

a magvakat sarjadásba takarja.

2010. Március 6.

Lélegző hajnal

Szellők ölébe csókolt álmokat

ringat keblén a pirkadat sejlő

opálja, s a ködízű reggel

sóhajában már itt bújik a tavasz.

Fényrügyekből lobbanó lángokat

ereget a Nap, mint égi sellő

életre igéz télavarba dermedt

léthamvakat. A dérkehelybe takart

illatfüzek virágot bontanak,

szinte hallani  most a hajnal

ősidőkben fogant szűzi lélegzetét,

ahogy puhán átfogja a Föld szívét.

Hideg széltüzek burkai bomlanak

lágy zamattá, leheletként sarjad

újjá minden mag, a zúzmarás éjderengés

elolvad, lüktetés mossa át színét.

2010. Március 7.

Estlombok alatt

Opálos esthomályból hímzett

légvirágok mezőin ébred

az alkony, az enyhülés füze

söpri partjait. Szűzi csendpihe

hull a mályvaszín, puha szélbe,

ködhamvakat gyöngyház tűzbe

csókolja a létzamatú Nap

szelíd aranya. Fényszirmok

derengenek az Ég homlokán,

bársonyukból most lombokat varr

március hírnöke, mézszínt von

fonala a felhők bronz ormán.

Szürkület érverése suttog

a térben, harmatpárlattal szőtt

levelei ringatják a földeket.

Ereik sóhaján ott szuszog

a tavasz, s megannyi lélekgyöngy

ajka issza fel a fagyból tört deret.

2010. Március 7.

Estszirteken

Bronzos felhőopál csipkézi a lég

arcát, rostjaiba apad a bíbor

derengte borúfény. Álmos ködlombok

hullnak avarrá az est zamatú szél

ajkán, bőrén sápadó aranyszínt fon

a lemenő Nap, ráncain sző gyolcsot

hűs csendben a márciusi alkony.

Rubinhomályból lehelt tajték

nyaldossa az égi dűnék talpát,

homokgyöngyén achátpírba sajtolt

hullámok rajzolnak éjkaréjt,

elhintve a tavasz sejlő hamvát.

2010. Március 7.

Oldal: Természet, évszakok csókja
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat