---

Éjről éjre

Megdobban szívem,

a csönd paplanán

alvó lényed nézem,

átragyog az éjszakán,

arcod finom élén

a Hold fénye pihen,

sóhajod rezdülésén

szunnyadok szelíden.

Szívem megremeg

csókot emlékét ízlelve,

csendben feldereng

szenvedélyünk vad heve,

sóhajod szívemig ér,

lelked csillagokban

szállva mindent elér,

látom mosolyodban.

Tested forró illata

körülfon, mint tengerár,

szomjas lelkem ringatja

párájának mámorán.

Pillád megrebben

lomha kis mozdulatban,

álmod meglebben

a tűnő pillanatban,

sejtjeimben érzem lényed

minden lélegzetvételét,

szenderegsz, csak nézlek, nézlek,

benned minden, ami szép.

Egyre nézlek a csöndben,

álmaid végtelen útján

lebegsz a sötétben,

s kigyúlsz az éj arcán.

Míg szunnyadva ellebegsz

álmaid tengerére,

s a hajnal ránk teríti

piruló fátylát,

én virrasztok a csendben,

éjről éjre

őrzöm lelked lobogó

csillaglángját.

2009. február 4.

Szerelmeddel születtem

Parázs voltam,

aludtam a szélben,

nem gyújtott fel

kóbor tüzek fénye.

Parázs voltam,

lényed tüzét

pillantottam,

s tűzbe folytam.

Szunnyadó csillag

voltam,

az éjszakában

sem égtem,

szunnyadó csillag

voltam,

szemed szelíd

sugarában

kigyúltam, s most

vakító fényben égek.

Angyal voltam,

ki elbukott,

szárnyam

megtört sebei fájtak,

felém nyúltál,

gyöngéd

érintésed felemelte

szárnyam,

meggyógyította

sajgó hegeim.

Csöndbe fagyott

sóhaj voltam

az idő homokján,

hangod melege

felolvasztott, most

szárnyalok az Égen,

nincs tér és határ.

Álmatlan éjszaka

voltam,

a képzelet lángja

aludt bennem,

karjaid közt,

testedhez

simulva álmodni

kezdett bennem

a lélek.

Vándor voltam,

üres zsebű, rongyos

koldus,

léted biztos

tudata menedéket

adott, Általad  

szívem gazdagodott,

Nálad kaptam otthont.

Álarc mögött féltem

a világ minden

mozdulatát,

álarc mögött

is megláttál,

azt, ki elrejtőzött,

s megszeretted

lényem

valódi arcát.

Kővé vált szívem

nem remegett

bennem,

de kitört

börtönéből

csöndes türelmeddel.

Csak Érted

dobban

e szív,

Érted lobog,

Tőled lángol

e lélek,

lényem erőt

erődből merít,

élő, érző lénnyé

lettem Te általad.

A léttől kivetve

magányban

lebegtem,

halott voltam egészen,

a pillanatban

születtem

Te általad én,

akkor

amikor

Te megszerettél.

2009. február 14.

Szívdobbanás

Elsuhanó csillagfény

az éjen,

cikázó reszketés

fut gerincemen,

hallom minden

egyes rezdülésed,

érzem, végig simít

égő testemen.

Birtokomra száll

forró sóhajod,

lázba döntő ajkad

pőre nyomán

kitárt karjaidba

simulok,

megremegek égi

varázslatán

a gyönyörű,

ősi pillanatnak.

Érzem szívünk tiszta,

vad robaját,

lüktetve egymásba

olvadnak,

mint két éhes,

szomjazó gyertyaláng,

összeégnek, csak

egyetlen pillantás,

szerelmes lelkünk

egyé vált szívdobbanás.

2009. Február  18.

A légen át

Macskamód barangol

az ezüst arcú hold,

izzó fénye rám hajol,

álmaimnak szárnyat bont,

Pilledten figyelem

hogy jár a lég útjain,

fényhálót lebegtet

lomha, tiszta húrjain.

Halk szerenádot szór

álmodó létünkre,

dallamában összeforr

kettőnk lelke örökre.

Lázas könnycseppeket hint

az ég fekete arcán,

csillagfénnyé forrnak mind

szívednek sóhaján,

Árnya égi tűzmadár,

körül fonja lényünk,

felrepít a lét fátylán,

ott lobog szenvedélyünk.

Gyönyörű vágyam kigyúlt

a hold fénylő haván,

míg odafent bandukolt

s elmerültem taván,

lelkem csillagmécsek

szárnyain simogatta

lelked, nekünk égtek

a mélyből felragyogva.

Míg bűvös szerenádot

suttogott a holdfény,

szívünk találkozott

dallama rejtekén,

Együtt égtünk tengerén

lebegve a légen át,

lángoltunk Te és én

lélegző varázslatán.

2009. Február 18.

Szívünk útja

Csillagok közt született

gyönyörű tűzmadár,

lángja útján vezetett

izzó korallsugár,

szárnyain hullámzó

szerelem fodrokban

lobogott villámló

tűzárnyú hamvakban

egy égi mámor

mi benned

s bennem lángol,

s remegtet.

Szíved sóhaján Téged

belém égetett,

szívem sóhaján érzed

Végtelen szeretlek...

egyetlen lüktetés,

pőre lélegzet,

sóhajtó érverés,

mik összeégtek.

Perzselő lángja

tengerén egybefolyt

szívünk dobbanása,

Te és én vagyunk

hevítő fényéből

csillagmadár,

áramló lényéből

utat talált

gyönyörű, szerelmes

hangjegyek,

örök szerelemben

egyé lettek.

2009. Február 18.

Szerelmünk

Létünk dobbanásából

összeforrt cseppfolyam,

hajnali suttogásból

áradó égi dal,

sóhajunk érverésén

csorduló harmat,

álmaink szívverésén

kibújó holnap.

Múltunk darabjaiból

született kavicsdarab,

emlékek hamvaiból

égetett szép pillanat.

Összebújt éjeinkben

gyöngyöző csillaglélegzet,

elsodort kéjeinkben

ébredő tiszta fény erek.

Antik hold pára

lelkünk árnymezőin,

lépteink zajára

simuló erő, hit.

Szíved lobogásán

csobogó tűzfény csepp,

kettőnk láng folyamán

lehulló lélegzet,

szívem rezdülésén

átfolyó hullámverés,

testünk zendülésén

elringó létremegés,

Összefonódott ízünk

gyönyör illata,

összemosódott lényünk

édes mámora.

egyé vált lelkünk

lüktető fénymoraja,

lázas égésünk

kéjben úszó akkordja,

szíved és szívem

egybeégett szózatának

ragyogó

csillagzuhatag fénye,

lelked és lelkem

égi mécsek himnuszában

áramló

halhatatlan reménye.

2009. február 23.

Oldal: Szerelem
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat