Scarlett..."Holnap új nap virrad"...

Ha a könnyek záporként mossák el lépteid és hited, akkor se feledd : Örökké mégsem eshet...

k_nnycsepp_gyerty_val_www.kepfeltoltes.hu_.gif


Emléked ölén


Alkonyi csillagokból szőtt

emlékképeket rajzol az est

elém, a fájdalom árnyak

csókjain simogat, deres pernyék

hullatják le rám a gyász hideg

könnyeit, cseppjeik megtört

lelkemben kutakodnak, így fest

a múlt elém, újra látlak

édesanyám. Égi-fények kezén

megérinted gyermeki szívem.

Az évek elrohant szekerén

karodba bújtam a sors

dühétől, illatodból éreztem

az otthon melegét, szívverésed

hallgatva a félelem rút

hollója elrepült. Te meg én

harcoltunk az élet zord

mezején...szikkadásig véreztem

amikor a halál érverésed

magába fonta, lángra gyúlt

az Ég bánatában. A tegnap

bölcsőjét ringatom, hisz benne

együtt vagyunk még, a holnap

ködös hajnalán vánszorgok

tovább az úton, s a jelen

éjszakánként kezemben hervad

holttá, hamvaiban rejtve

érzem ahogy lelkembe olvad

szereteted, míg álmodok

fényedből erőt Te adsz nekem.


2009. június 21.

www.tvn.hu_f55558f753c02e41648bdfbadc790194.gif

Tegnap és ma


Homokszemek lassú ütemén merengek,

odakint ködbe olvadt a lég, holdtalan

árny-percek levendula-éjbe csorduló

estem arcán peregnek. Kezemben sárgult

emlék-lapok, hol lélek-villanásokban


lapoz a szív. Bölcső-könnyeim percegnek,

gyermeki évek szétmálló, idomtalan

képei avasodnak, lassan konduló

hajnal-harangok muzsikáján elárvult

kamasz-hév pírja. Letűnt pillantásokban


égő ártatlan világ, rajta révedez

a szél is ha lelkem törött mélyébe lát.

Csonka kőként, apátlan utakon sodort

az élet, az anyai szeretet tiszta

önfeláldozása forrasztotta sebét,


s bár szíve elhalt, ha sötét félelmek

űznek, s álomból sündörgő sírhant-láz

ölel, a szakadékból ma is felkarol.

Lényemnek erejét csak emléke szítja

a lét tüzébe, körém fonja a remény


selymes, szép ízét. Égi fénye áthatol

a múlt korhadó erdején, megvilágít

minden fájdalmat és tévedést, értelmet

nyer minden tegnap, az élet ánizs-kelyhe

ma csillag-vágyak örök-mécsén ringat el.


A természet tündöklő fénye rám hajol

ahogy a múlt a jelenben élni tanít,

egy csodálatos asszony lénye létemet

ma is kíséri, s önzetlen jelleme

a múlt hídján át a jövőbe vezet el.


2009. június 29.

www.tvn.hu_00b09fa3ac9a29da5bbb40822d20e067.gif

Álmodó gyermek


Puha ónix tűzben ölel

az éjszaka, mezítelen csend

lüktetése verődik szívembe.

Hamvadó, lágy füstbe tört holdfényben

suttognak emlék-lombjaim.


Foszló köd-árnyakban követ

a gyász, rámborulva Téged fest

homlokom ráncaiba. Nincstelen

koldusként, homályt lehelő szélben

is őrzöm még lét-romjaim


múltba bomló rögjeit. Csupasz

csillag-permet simul sorsom

partjára, lángja melegében

anyai szíved némán átkarol.


Már vállamra omolva kutat

a közeledő hajnal, könnyekkel mosom

horizontját. Reszketve nézlek

míg bíborán ébresztve hozzám hajolsz.


2009. szeptember 18.

1237279292marmegint468.jpg

Hol a csend suttog


Alkonyatba hull a fény, múló

idő kövein lépkedek, szememben

emlék-lángok égnek.


Árnyak követnek, ködbe fúló

amorf testük most elsimul kezemben.

Itt vagyok, nem félek


már, érzem a sötét sem bánthat

melletted többé ezen a szent helyen,

de pőrén sírod felett


húsomba vág ostorzó bánat.

Letérdelek, téged súgva megremeg

a tegnapban felejtett


illúziók ereje bennem, arcomra

vacogó könnyek karcolják

a szeretet ősi nyomát.


Simogatva borulok hideg hantodra,

tövisként tép a valóság,

csupán hideg föld homlokát


ölelheti ma át reszkető karom,

s holt sóhajként roskadok

a gyász mély tavába.


Enyészetet csókoló múlt rám hajol,

fázós csendjébe olvadok,

hisz minden szavában


Téged hallak drága édesanyám!

Gyermekként nyöszörög létem, forró kín

pokolig gyötri szívem.


Hiányzol! S itt a csend lélek-halmán

vér a vért halálon át is megtalál, hív,

s ez az én menedékem.


2009. szeptember 21.


reggeli20se9ta.jpg

Emlékek templomában


Rozsda égette tegnapok lábnyomán

csókot lehel rám az enyészet

ajka. Körülöttem könny - avart

reptet a fáradt szél.


Feldereng sok letűnt, régi állomás

amíg fátyolos szemmel nézem

a kullogó őszt a fák alatt,

s a kolduló dér


otthont keresve, csendben bőrömön veti

meg ágyát. Akár egy szertefoszlott álom,

arcomra hull egy sápadt falevél

haldokló sóhaja.


Emlékeim szirmait csokorba szedi

a természet, rekedt némasággal állok,

minden mi elmúlt, bennem hazatér.

Megfakult óhajba


lobbant szerelem elhamvadt íze csorog

le rám a lég hűvös ujjain, és lágyan

összefolyva fájdalmam sós patakjával

megdobbantja bennem


letűnt szépségét. Puha léptekkel oson

felém a kép, tudtam örülni ártatlan

gyermekként, s hinni a sors angyalában.

Egy bús árnyék lebben,


lángra gyúl a gyász mardosó

tüze, jelenemet nyaldosva taszít

kínok börtönébe. Érezlek idebent

most is édesanyám.


Tövis lánccal vert, csavargó

létem sajgó valósága még vakít,

de e helyen életre kel újra szívem,

mert Téged itt talál.


2009. szeptember 20.

1185733096.gif

Gyász-könnyek


Rezzenéstelen arccal néz

rám az éj, kezein átkarol

a fájdalom sorvasztó tűz-lánca.


Ujjaimon olvadó dér

hűvös csókja hideg lázba fon,

elborít az emlékezés árnya.


Szememből lobbanó gyász-láng

szomjasan fonódik körém,

cseppjei szilánkokban hasítják


bőröm, élükön utat vág

hiányod, s maró csöndjén

hull darabokra bennem a világ.


Mint egy sötétben eltévedt

gyermek, úgy reszket és félve vár rád

lét-sóhajom, patakzó vér


karcolja újra elmémbe

a halál igazát. Édesanyám,

nélküled halott minden fény.


2009. Október 5.

0zaw2fkv.gif







Weblap látogatottság számláló:

Mai: 87
Tegnapi: 166
Heti: 87
Havi: 1 712
Össz.: 1 040 102

Látogatottság növelés
Oldal: Édesanyámnak
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »