---

ZÖLD-ÉRZÉSEK...


Csak néztelek, néztelek
Hosszan és némán,
Barangoltam
Zöld-levél szemeid dombján,
S rájöttem:
Magam előtt látom
Az egész életemet...
Mert , talán a szemed
Igen, az volt mi először
Megigézett!
Vagy talán a szád?
És a homlokod merész íve,
De lehet a vállad
Adta fölém a házat,
Hol együtt éltük életünket...
Igen, igen a vállad
Melyre borulhattam,
Mikor az ég ránk szakadt!
És igen, a karod
Te és a kitartó akaratod,
Mint két erős várfal
Most is fogva tart...
És látom az örökkévalóságod!
Mely szívednek dobbanást adott,
Ott és itt, akkor és most,
Életünket, minden napját
Újraszomjazom...
Mert minden nap kell,
Hogy rád találjak,
És láthassam benned a csodákat
Mi volt, s ami még vár rám...
Tudom!
Elég, ha csak nézlek, nézlek
Hosszasan és némán,
Barangolva
Zöld-levél szemeid dombján
Az érzés mindíg megtalál...


szoszircsi

HANGOK...


Látom léptedet
Ahogy fönnjársz az égen,
Puha-éjbe mélyülő sötétben
Némán és fehéren,
Csak a szemed kiált
Míg szívem zörög üresen,
Annyira fáj, -annyira
Hogy nem is érzem...
A Nap már rég leesett
Csak a csend igaz és teljes,
Szólni akarok
Csak szólni hozzád,
De minden hang elveszett...
Még hallom a múlt csendes neszét
Ahogy araszol távolodva tőlem,
Rám zuhan a régi szomorúság
Itt zenél, itt üvölt bennem...

szoszircsi

 

Éjfények


csendben hallgatom
ahogy alszik a város.
ablakon át neszez
a nappali fáradtság.
a járdán csak egy
elfáradt lámpa fénye
remeg
majd elalszik ő is,
hűtlen társaság.
csak a Hold ezüstje maradt,
mit kábán tükröznek
az utcán a kövek,
s az ablakokon surranó álmok,
mik Hold fényében
égig nőnek.

amnesia

 

Ez a valóság!


Szorítsd össze a fogad, ne mondd ki, ha fáj
Nem érti a hangos világ a másik halk szavát
Ne mondd ki, ha fáj a lélek, nem érti azt senki sem
Nem érdekli a többi embert, hogy a másik mit üzen.

Ha bánat ér, rejtsd magadba, ne áruld el senkinek
Mert rajtad kívül nem érzi más soha, senki sem
Nem fogják megkérdezni, mi fáj, mondd el csak nekem
Nem várhatsz jó szót te sem, és már senki sem.

Soha nem fog senki más megérteni téged
Rejtsd el a világ elől bármilyen érzésed
Rejtsd el, és őrizd nagyon minden gondolatod
Mert bármit mondasz, holnap már mástól is hallhatod.

Ha titkod van, ne mondd el, nem lesz már titok
Jobb lesz, ha magadon kívül senki másban nem bízol
Mert akkor árulnak el, mikor legkevésbé várod
Nincs már a kerek világon egyetlen barátod.

1999. szeptember 21.

Zsu27

 

Ki tudja...

Ki tudja honnan rohad a Világ
kívülről vagy belülről kiált,
benne az élet zihál
a lélek menekülni kíván
az erkölcs szemlesütve rettegve
csendben elsomfordál,
állok csak félszegen feszengve sután
az elmúlt aranykorról ábrándozva
kali juga rohanó sötét áradatába'
bízva: a szürke színtelen
elsorvadt beton- érzelmek alatt
mégis kipattognak majd lassan
a rejtőzködő szikrák.
Ki tudja merre tart a Világ?


Jampa

 

Jelenségek


Híznak felettünk a percek
mint a szivárvány
ha esik az eső,
S bennük megtörnek a Nap sugarai,
amikor a cseppeken át,
tűnnek elő.

Színes életet láthatsz,
nyitott könyvet,
nagybetűs minden lapja,
De a szamárfülek alatt
lapuló titkokat,
csak igaz szívű olvashatja.

Titkok, mit elmondani nem lehet,
ám megérted,
ha jól olvasod a szöveget,
S bár halványulnak a képek,
még ne engedd elmenni,
megtelt percű léted.

Híznak felettünk a percek,
Mint a Hold,
ha az est el jő,
Millió csillag-élményeink
fényben látható,
ha nincs előtted felhő...
-------------------------------------

Délibáb vagyunk, villám,
és forgószél,
kavargó hóesés, dermedt jég,
Sarki fény, köd, naplemente,
Mindig hirtelen jövő-menő,
újjászülető jelenség.


Sancho

 

A gondolat


Ha a gondolat
az ősköd káoszából kiszakad
elindulva a születés útján
a tudatalatti mélyére száll
rávesz,hogy szavakká formáld
tedd kimondhatóvá
érthetőn kiáltsd világgá,
hogy létezik és van
a testet öltött gondolat.
Még ha béklyót is vet rád
tiltások hatalma
és kell néha a 'hallgatás aranya'
lelked mélyén őrizd
míg a szó szabadsága elérkezik.
De hol az a világ
ahol kimondható
minden megfogant gondolat
legyen bár hordozója
mélyre temetett titkoknak
mondja ki igazát elfeledett múltnak
szántson bár mély sebet
emlékeknek testén
szólhat a gondolat
a szeretet nyelvén.


lazarhzs

 

Krisztus Pilátus előtt


Ott álltam, megrendülten,
szavam elakadt.
Emberek jöttek, nem érzékeltem.
Csak álltam hangtalan.
A képben éltem mint rab,
ki nem bánja bilincsét.
Megbűvölten!
Mit látok, tán nem is való.
Mily erőfeszítése az agynak,
lázas munkája testnek és léleknek?
Míg megszületik a mű.
Fel sem fogható.
Hatalmas dolgokra képes,
egy vad zseni.
Munkácsy! Te nagy alkotó.
Szem fel sem fogja mindjárt.
Ha tudja is az értelem
mi az, mi látható.
Csak állsz hangtalan,
a kép látványában élve.
Mementóként'
Mint néma kiáltás,
úgy ül rád a döbbenet.
Nem is ember alkotta tán!
Oly tökéletes,
mit teremtett a képzelet.
Csak álltam megrendülten.
Megszűnve tér és idő.
Életre szóló élményt adott.
Kincsét szívembe rejtve.
Így élnek bennünk tovább a nagyok.


2010.01.17. Korin

 

Az elmúlásnak

Nem ezt a tavaszt vártam:
itt tört sugarú a nap.
A tél még belekormol,
harap a szél,
cibálja hajló derekuk a fáknak.
Suhogó villámnak feszülnek az ágak.

Zárt kapuk mögött
rozsdás remények hintája nyög,
s az elmúlásnak hegedül
szakadásig a csönd.

És egy távoli kertben, messze
napraforgók állnak ölelő-keresztbe.


Barb

 

 

egy


túl akartalak élni: élet
hogy majd átlobogva
hívó hajnalokba égjek
úgy mint senki vére foglya
várjak végtelen szabad dalokra...
...a Mindenen túl
a Semmi tükre roppan:
elporlok végül
egyetlen-halál-torokban


Barb

Arctalan hang

Süllyedjen hát
tér és idő,
legyen a gondolat
parttalan!
...hang.
Mi senkié sem
mégis minden,
Vágytalan,
borzongató
magányos éj...
szavak koppannak
tarka álmokon
fakítják, tépik
a gondolat erejét.
Borzongok,
félek,
élek!
Érzek,
hallok,
remélek!
...kezemben tarom
a zenét.

A zenélő csendet,
- sosem zenélt szebbet!
Lehet akár
személytelen,
- nem bánom!
Komponálom.
Magam is
írom, áthúzom,
javítom
ezernyi
hangjegyem.
Dallá érleli bennem
egyszer az idő,
még ha rövid,
suta, buta
is az ének
minden pillanata
az enyém lett.
Mint minden
pillanat,
ahol a sötét éjben,
csendben,
szebben
még soha sem
zenélt a
remény!

Hallgatom hát

 

amnesia

 

Benned az élet


Az
élet
vágyhalmaz
Ima, ihlet
megjutalmaz
halmoz emlékképet
Korsójában bájital
Áhítattal igyad bátran
Edd éhséget vivő falattal
a remény kenyerét hőn vágyottan
sorsod fonala kezedbe pereg
örök idő, mi benned vesz el
nem látszik, vén lelked remeg
lélektükröddel nézel
fájó igazságod
talán mégis csak
belül látod
világnak
világát
benned
ott...

 

ekome

 

NEHÉZ...
 


A lélek ünnep-percében
Megfürdetlek imáimban,
Képzeletembe felrajzollak
És szívembe vésve elrejtelek,
Szád, -mi néma
Hol sok szó elbukott
Már nem számít mi volt,
Csak a csend
Ahogy ül be a szobámba...
Nézlek én,- kívülről,
Elveszve hideg vermemben
Őrizve tiszta lélekkel,
S hallom óceán-derűd
Melynek hulláma ha elterül
Ellágyít egészen...
Ezerszer öleltél
S akkor mindig
Magadhoz emeltél
Láthassam benned
Egy világ él értem...
Szemed sugara
Bevilágítja most a terem
Süllyedek hegyi kis ereken
Feléd úszva
Parttalan medrekben
Hátamon cipelem az időt...


szoszircsi

 

 

Oldal: Válogatott kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2025 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat