---

Alkonyi szél

Lélegzik az est a csend

ringató keblén, elvonulnak

az árnyak, lassan aludni tér

a táncoló fény. Selyemszálai

a nyugvó Nap bíborába

olvadnak, megremegnek

a színek, lágyan fellobognak

az éji-völgy lángjai a szél

megdobbanó ritmusán. Szárnyai

az Ég sötét birtokába

reppennek át, a szürkület

halvány homlokának ráncait

becézve. Lehelete a fák

zöldellő lombjai között suttog,

sóhaja levelek vékony

ereit cirógatja lágy

muzsikán. Ősi üzenet

zsong ajkának hűsén, vágyait

dúdolva hinti el, halkan susog

fűszálak tengerén, szétszórt

bársony csókjai puha ágy

paplanába hullnak. Szelíd

lüktetése szenvedélyben

elandalog a táj szunnyadó

lelkén, elcsitítva most a fáradt

szívek kavargó bánatát.

Érverése álmodni hív,

míg sejtjeimnek medrében

elveti szavai suhanó

álmait, fuvallata bágyadt

hullámain est- harmat száll

elsimítva a nyugalom

meghitt ízének varázsát,

körém mint égi hatalom

szórja mámoros parazsát.

2009. május 24.

Lombok moraja

A természet öblén pihen

lelkem, a fény szózata mint

égi patak csorog arcomon,

a lég lankáin kéklő felhők

pamacsai andalognak.

Körülöttem a csend piheg,

lágyan dúdolva álmot hint

felettem az erdő, hallgatom

a levelek szavait, lengő

ágak között dallamokban

játszanak. Ereik pőre

suttogása reám borul

míg keringőt táncolnak a szél

hegedű húrjain. Megdobban

szívem, egy éteri sóhaj

suhan a lomboknak ajkán,

rásimul múló időre

a világ zaja eltompul.

Lüktetésük szárnyra kél

Isteni derengésben lobban

akár zengő öröm óhaj

a béke harmatos lantján.

Lélegzetük puha selyme

átkarol, hajnali pára

ezüstben fürdő gyöngycseppjein

nesztelen csobban belém, lényük

oltalmában felolvadok,

érverésük könnyű leple

mint angyalok áldott árnya

kísér, egész testem reszketi

mennyei ölelésük, létük

csodájában az élet ragyog.

2009. május 30.

Május ölén

Mint a köd ezüst

szikrái a Nap simogató

meleg ajkában, úgy illan

messzeségbe a hideg tél.

Langyos égi füst

szárnyain száll cirógató

tavaszi bársony, megcsillan

lelke, s eltűnik a dér.

A fák kiolvadt ágain

apró hajtások selyme

borítja virágba a tájat,

zöldszín leplet ölt magára

a mezők szomjazó teste.

Fények táncoló lángjain

nyílik orgonák kelyhe,

májusi eső perzselt, száraz

barázdákat itat, dalára

hűs csókként borul az este.

Vérvörös rózsák bíbor

szirmának illatában

fürdenek pompázó kertek,

reggeli harmat cseppje

arcuk ívére simul.

Éteri csillagárban

ringatózik a természet

méhe, az élet sejtje

becézi tündöklő szívét.

Balzsamos érintést permetez

az éjszakák lágy lehelete

a világra, míg hajnal

keblén fellobbantja hitét

gyermeki lényünknek, megremeg

most a Föld is, hisz szerelemre

gyújtotta tavasz angyal.

2009. június 4.

A mi kis tavunk

Kis udvarunk zöldszín keblén

domborodik szép sziklakert,

nád és sás a part peremén

táncol a szélben, béka szem

vízesés kövei alatt

kukucskál. Arany és tarka

ruhás halak szelik a Nap

hullámzó sugarát, szomjas

kis szitakötő szökken át

virágok ölén, királyi

méltóságban leng sok páfrány,

víz homlokán fény szikrái

úsznak ezüst fonatból szőtt

halmán. Az alkony bíborán

esti szerenád hangja tör

a szendergő csendbe, sok kis

breki dalol szerelmesen

reszketve. Az éj sátra mint

könnyű, friss éteri lepel

puhán borul tavunk fölé,

csillagok lélek-fényként

gyúlnak ki a tó mély-sötét

öblében, álmatag refrént

dúdolgatnak a zöld komák,

köszöntvén a párás hajnal

halovány pírját, lomhán

elszunnyadnak amíg lassan

életre kel körülöttük

sok harmat illatú virág,

ketten együtt építettük,

léttől zamatos tóvilág.

2009. május 19.

A tavasz illata

Bűvös lég-fuvallat száll

a kertek pompázó keblén,

kacér bíbor-pára ízét

repteti a könnyű szellő.

Rózsák vérvörös arcán

lobban az élet, hófehér

liliomok szűzi selymén

remeg a hajnal lebbenő

fénye. Simogató bársony

lepelben égi illatár

leng a virágok dús kelyhén,

a természet tiszta szívét

dobogja a csend, felhő

uszályban habfodros álom,

lüktető, pille tavasz-láng

pírja virul az Ég tükrén.

A mezők lágy harmat-cseppjén

pipacs tüze ég, az erdő

lombjain zamatos béke

susog, míg finom szárnyakon

suttogva borul az évszak

vágy-lélegzete a tájra.

2009. Június 14.

Erdei nász

Hajnali pír borul a fák

ormaira, mint csillámló

égi paplan úgy öleli

delejes testüket. A lég

szép derekán láng-fuvallat

hímez hab - szenvedély fátylat,

mohákra olvad mámor- vágy,

harmatos pillék szikrázó

tónusán árnyék követi

a fényt, szerelmes kis kérész

repked, levelek suttognak,

a patak ölét szél-szárnyak

lágy moraján cirógatva.

Tücskök hegedűjén a nyár

fahéj íze leng a csendbe,

zöld lombok ajkai remény

csókjában forrnak össze,

napsütés fűszálak selymes

szálain jár kéj-keringőt.

Éteri varázs simogatja

természet méhét, szellő sál

omlik dús virág lepelbe,

perzselő, bódult reszketés

hullong fonatán a földre,

míg e kábulat szelíden

fogja a pihenő erdőt.

2009. Június 22.

Árnyak

Fény koldusai,

éj-csókból született

magányos lelkek,

testük rongyait

amorf-tóból

szürkület szőtte

párálló kezeken.

Kietlen utak

kövén bolyongva

keresik önnön

voltuk lényegét,

tereik kihalt

határán fellobogva

omlanak esős

alkonyok mélyén

társra vágyva

örök hontalanként

az emberi szívbe.

2009. Június 24.

Szerelmes természet

Gyönggyé forrt lét-cseppeket szór a szél

a mezőkön, szikrázó napsütés

kéj zamatú forró csókjában ég

a tavak lelke, a lég függönyén

szenvedély édes kábulata száll,

vanília és fahéj dús ízét

kóstolgatják a vágytól lombos fák.

Arcuknak puha, zöld eres ívét

pezsgő mámorral becézi a Nap,

a virágok illatos keblébe

olvad perzselő szép tüze, s vad

tangót táncol bódulat zenében

a színek tengerén tündöklő táj.

Lágy szellő cirógatja pipacsok

selymes pírját, érzéki égi-láz

ébred a hajnalon, a csillagok

lobogása megpihen, varázsa

a reggel dobogó, hűs szívébe

hullatja mécs-fátyolát, parázsba

vésve gyönyör-lángjaik. Bibékre

zümmögő méhecskék szorgos hada

hinti szerte széjjel az életet

a természet rónáin, aranyba

csorduló alkonyon fényt ereget

a lüktető szél, szálain borul

nászágyba a szirmát bontó világ,

méhére ős-leheletben simul

a szerelmes pompában ringó nyár.

2009. július 18.

Oldal: Természet, évszakok csókja
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat