---

 Leszel a poharam?



Reggel kopogtat az
ablakon,
Kinyitom a szemem
és vakon,
Megmártózom a
néma csöndben.
Mint ősszel a fák a
sűrű ködben.

Titkon osonnék
tovább,
de nem lehet.
Szíved nyitott könyv
szobád,
tárva,
s én árva,
ki két hajnal közt
megremeg,
Féltelek magamtól,

Féltelek,hogy elveszítelek.

Hulló közöny csurran,
s ölel át,
Merítek belőle,
töltöm a lélek,
poharát.


Lumos

Vívódás


Nekem Te vagy a makacs hit
melynek tiszta igéje:szerelem
A táguló világba beszűkült remény
ahol állandó az alkalom.

Te vagy a hajnalok színe
mi aranyba öleli a tájat
Az alkonyba sűrűsödött édes illat
melyben elgyengül a kifogás.

Te vagy a kezdet és a vég
mi sohasem volt és soha nem lesz
A kifestett jelen, csak suta hazugság
végtelenbe tartó vakvágány.


mse

Éjszaka


Jött az éjszaka, feketén
ahogy szokott, csillagszemével
rám nézett, fénye elmosolyodott,
ablakom tükrében ragyogott.

Csukott szememre
álomcsókot nyomott,
mellém feküdt,
betakart bársonyával,
megölelt, mintha féltene.

De nem. Csak játszott.
Gurultak a percek,
figyelte álmomat.
Mint tündér selymes fátyla,
szellőszárnya úgy simogat.

Már nem is tudom,
merre jártam éppen,
mese világban
vagy fenn a csillagos égen,
de körbe vett a csend,
már nem féltem.

S ahogy jött, olyan csendesen,
mintha a hajnaltól félne,
még rám nézett,
harmat könnye csordult,
és elment.
Már más álmát őrzi.
De mint hű szerető,
estére mellém fekszik megint.



szhemi

Ilyenné tettél


Körhintán ülök.
Hajamban dúdoló szél,
Ajkamon kósza eperillat futkároz.

Válladra dőlök.
Kezem kezedhez ér,
Az angyalok mosolyognak odahaza.

Telhet az idő,
Nem érzünk hiányt,
Szeretetben élünk,
Szeretetben mondjuk,
Mi bánt?

Elmoshat eső,
Nem fog rajtunk semmi.
Te gyülölni tudsz,
Én még jobban szeretni.


Lumos

Ködbe zártam


Rajtvonalra taszítottál,
Mondtad: "A célig meg se állj!"
Én futnék, de merre a cél
S Te szóltál: "Én vagyok."
Édes gyémánt,
Melletted csak szén vagyok.
Kormos tüdőm tömlöcébe
Füstből fújt neved
Zárom,
Így havasok medencéjének
Peremén se fázom.

Sóvárogj a nap után,
Selyem takaród árnyékában
Bolyhos lények lepte
Látomásod hímporától
Kábult lepke
Hál a bábbal.
Bicsakló lábam
Lágy talajon süpped.
Így sürget
Halálom, de még melléd fekszem,
Úgysem lesz több érintés, egy sem.

Rábólint a hold,
Éjfél-kérelmedre.
Csak csillagok rázzák fényüket,
Hisz Ők cseppek a szememben
S az éj jöttével
Felfalja őket a vágy.
S míg harang kondít reggelt,
Lágy sugarak tányérjában
Érő gyümölcsöd
Férgek rágják,
Testem sejt-darabkáit
Hagyva neked emléknek.

Ne rettegj!
Ha kell, zárkád kitárom,
Lépj krétaporba,
Hitvány gyom-kertek sűrűjében,
Bűzlő testem fedd el
Földdel.
Csuklyák alól kacsintó
Varjak odvas énekébe
Balga gondot lökök
S avas tájak árnyékában
Rozsdás szögesdrótot kötök
Vékony nyakad köré.


ephix

Újjászületés


Ében-éj ködében lebegő tegnap,
Ébren álmodó lombkoronák susognak.
Az ég topáz-pilláit világunkra hunyja,
Hamuszürke térben ringatja álomba.

Fényhúrok izzanak messzi, mór kastélyban,
Évszázadok útján újra találkoznak.
Skarlátpiros lánggal örökkön égve
Titkukat őrzik szótlan festmények.

Falon reneszánsz, mahagóni óra,
Háromhuszonegy - épp ezt mutatja.
Díszes vértek, s lovagi páncélok,
Rozsdapántos láda, kösöntyűs dobozok..

Óvlak, védlek, kagylóhéjba forrasztalak,
Új korban ismét föltöröm házadat.
Tavak tükréből arcod visszacsillan,
Tenger fenekéről szólít a visszhang.

Ott, hol csókjával egyesül menny és Föld,
Szép életet hintek fakó emlékeimből.
Letűnő idő szórja a messzeségbe:
Küldetésünknek itt még nincsen vége..

2010. április 06.

heaven

lélekdal (1) lélekdal


az élet futva menekül
pajzsát feszíti egyedül,
távozik,mint kéz a kézből,
szerelemnek fosztott reményétől,
mély álmától megtévedtem,
jártányi szívem elvesztettem,
sóhajtottam lélegző fáknak
bíborszínű vérem adtam a mának,
tavasznak rügyeit fakasztottam,
sebes patak vizét árnak adtam,
csakhogy legyek valaki még
s emlékem legyen valakié.


mimone

Húsvét hétfő


Ólmos,szürke az ég
a feltámadás ünnepén.
Lágy eső mossa a kerteket,
de nagyon hiányzik a fény.

Csak a szívek mélyén
őrződik mégis a láng,
mi bevilágítja hittel
a legsötétebb éjszakát.

Az Ember megnyitja lelkét
felhozza a szeretet tüzét,
hogy elűzze vele a magányt.

Hitével álmokat varázsol
s a gyerekek arcán a mosoly
pótolni tudja a fényt.

2o1o.ápr.5.


lazarhzs

Oldal: Válogatott kortárs versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat