---

Suttogó éj

Lopódzik az éj

doromboló lelke

szürkület pillegő

udvarán,

a nappali fény

tündöklő heve

elszunnyad rebbenő

bíborán.

Sötét kupola

tornyosul az égre,

árnyas égi moha

ül szép szemére,

meggyújtja tengerén

fénylő mécsek árját,

lángfodros peremén

elsuttogja vágyát.

Ajka hűs párájából

ködhálót sző légi pók,

hangja szép kánonjából

csendülnek lágy akkordok.

Halk húrjain játszi szél,

árnyak teste táncra kél.

Lüktetésben suhannak

a holdfény szárnyain,

sercegő lámpafényben

lobognak

az éjszaka hangjain.

Madara csillagokkal

andalog

lebbenő bársony

morajában,

minden, mit révedezve

elsuttog

visszahangzik álmaim

csarnokában.

2009. Február 18.

Az éj sátra alatt

Sötét aranyba folyt fátylakkal

közeleg a lomha szívű est,

alkonyuló dús pillákkal

bágyadt szeme meg-megremeg.

Villámszín, könnyű szárnyakon

csillagok tündöklő parazsát

szórja szét égi tájakon,

lelke tiszta, szép moraját

repteti suttogva a lég,

pislogó, halvány fénylámpáin

ezüst pára gyöngyös tüze ég.

Szén lepte föld barázdáin

fürge holdárnyékok táncolnak,

álomhozó madarai

végtelenén búgva szállnak,

andalító, lágy hangjai

elringatják fáradt lelkem,

míg lassan haza sétálok

sátra alatt megpihentem.

Bársonyában felolvadok,

szívem beissza illatát,

érzem lobogó mécs tüzét,

homályló, mennyei varázsát

lélegzem, éteri hajlék.

2009. február 19.

Borongó hajnal

Döbbent rezzenet,

kitárul a pirkadó

világ,

füstös lég vezet

metszett szíve rabló

útján.

Szürke lehelet

kígyózik

az égbe,

felhőbe tekereg,

sóhajt hint,

ahogy ébred

árnyas fodrain

a szendergő táj,

földek reszketik

a tűztelen vágy

létbe csorduló

képeit.

Szertefoszló

égi hit

búsong fázósan

a hajnal komor,

fénytelen szemén,

ráncokkal vart, nyűtt arc,

bágyadt lég vándor

könnycseppje ég

megfásult, magányos

zarándok szívén

míg csendben ott oson

lelkén parázs fény.

2009. március 10.

Párás reggel

Zuhanó harmatcseppek

zajtalan

dobbanását

szórja a szél,

arcom árjába emelem,

vágyam

testükön száll,

égi könny remény.

Nesztelen érintés,

fűszálak suttognak

fülembe,

felettem dereng még

az éj lelkének vad

lüktetése.

Ölelkezik a nap

szemének

simogató sugara

s felszálló harmat,

ide lent

csókba olvadnak,

leheletük szelíd

erezete

hullongva

szívemhez ér,

lágy cirógatást hint,

kettejük

halk násza

sóhajt von körém.

Nézem a

táj gyűretlen

testén csorduló lég

könnyeit,

érzem a fény

tüze reptet

felém szárnyaló lét

zamatot, cseppenként

elszórva a pirkadó

természet

ölébe simítja,

megmártózom borzongó

testemmel,

párás lélegzetének

zörejében

egész lényem

felolvad.

2009. március 9.

 

Hajnali fény

Lassan eloldja

béklyóit az éjszaka,

testét felcsókolja

az első gyöngypárás

napsugár. Mint

csellengő öntudat,

mi csapzott álmokból

hazatalál, sóhajtva

sejlik fel a pirkadat

tiszta lélegzete,

s az élet lüktető

kelyhén csorogva

simul a szendergő

szűzi természet

lelkébe, betöltve

a világ szomjas szívét...

 2009. Március 25.

Lélegző éjszaka

Némán fekszem az éj ölén,

szívem millió csillagfény

tüzének harmatát issza,

holdsugár suttogva hívja

lelkem andalogni ezüst

szálú útjaira. Sóhaj kürt

zengi át fekete selyem

tengerét a puha csendnek,

érzem dobogni hűs szívét,

párás ajkának finom ízét

bársony szellő könnyű leplén

simítja rám, hullámzó testén

pillegő árnyak táncolnak,

bágyadt homályban lángolnak

kelyhének apró álmai.

Mélyéből feltörő vágyai

szenvedélyben körülfonnak,

rezdülései belém folynak,

én nesztelen figyelem halk

lélegzetének ritmusát, csak

féltőn megsimítom éteri

lényét, míg lágyan érleli

magában álmaim elvetett

magvait, méhe végtelen

ösvényein lebeg tudatom

messzeség rejtekébe, ahogy

beszívom tiszta sóhaját,

kitárul az élet, a világ.

2009. április 11.

Oldal: Napszakok varázsa
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat