---

A csend ölén

Puha lélek - ívben rám hajol

a fény tűz-szálú sóhaja,

lég-fuvallat selyme átkarol,

béke ős-lényének szomja

megsimítja dobogó szívem.

Nézem az idő meztelen

arcának ráncait, s nincsen

többé múlt, csak a jelen

kitárult ablakában a perc,

arany-cseppenként cirógató

Nap lángjaiban a végtelen

csillaga, a hit lobbanó

tiszta lehelete úgy ringat

mint anyai kéz szeretett

gyermek bölcsőjét, míg kinyílnak

a lét virágai bennem.

Vérembe ivódik éteri

lélegzet mi a csend ajkán

csókol, s életemre égeti

a hulló hajnali parázst.

2009. július 19.

Merengés

Az éj bársony sátra alatt állok,

didergő fényévek távolából

elillant éveim nézem, fázom

a sötétség párás árny-odvától.

Csillag-nyalábok a magány tüzét

súgva szórják rám ködös mécseik

lázán. Egy sóhaj, mint égi fűzér

lassan szívembe leng, elégeti

sírjukból kiásott álmok kósza

szellemét. Fém színű felhők sűrű

dombjait vezeklő búban rója

a Hold, arcán a tegnapok tűnő

képei fonják  holnap ráncait.

Mezítelenre vetkőzött lelkem

falevélként szétporló vágyait

látom, hogy szállnak hamuként csendben.

Kezemben szertefoszlik a jövő

útja, jelenem partján vergődik

a múlt tépett szárnya, s az idő

kövén hangja erembe verődik.

Emlékek tükrén ölel a néma

éjszaka, parazsuk holt lángjain

merengek, hullámaikon néha

érzem áporodott világaik.

2009. július 29.

Éj-hullámokon

Csöndbe szórt szívdobbanások

lüktetésén takar be az éj,

ködbe fort kis csillag-lángok

derengésén szendergő lágy fény

puha lég-burkot fest körém.

Árnyak kobalt szeme nesztelen

eső-csókként ölel, pőrén

lobogó lelkem tüzén remeg

pilláik párás fonata.

Ezüst parányok ég-ujjain

holnapi álmaim ontja

hűs szél, érintése útjain

kigyúlnak hajnal-vágyaim.

Lehulló felhő-lombok szirma

léttel hinti virágaim

elnyűtt gyökerét. Sorsom titka

égi szirt ormán tajtékok

gyöngyén töri időm partjait,

a jövő hídján áll, ma még ott

várja, hogy értsem szív-hangjait.

2009. augusztus 5.

Suttogás

Szomjas lázban sercegő gyufaláng

halk tánca lebben most át a csend

pőre árnyain. Kérges pusztaság

sötét mezőin lélek-kereszt

megőszült fénye ég. Gomolyán

óarany villanásokban fonja

kötelét az idő, éj-zománc

peremén emlékek tüze, szolga

lett a tegnapok sírjának kövén.

Könnyek elhagyatott partjain

dagály zúdul, a hajnalok tövén

kókadt csonthalom hamvain

szunnyad a jövő. Hervadt élet

ízén éledő sóhajok tükre

látomásként izzik, de rég nem

omlik szét a bűnök kínzó füstje.

Csupasz ködében kóborló, megtört

remények  álmai lobognak,

megfakult vágyak illatán ledőlt

gátak romjain még zokognak,

de már csak mint elcsitult, puha

hullámverés, elfojtott szív-zörej,

szertefoszló létükben tudva

csupán suttogás mit hitük ölel.

2009. augusztus 23.

A csenden át

Csillagok csend- fényén

csöpög rám a múlt

méz ízű álma.

Cseppje puha simogatása

hajnal - sóhaj

a valóság sötétbe

vesző Égboltján.

Kiszáradt fatörzs most

létem, illúziók

s olvadó tegnapok

lehelik belé az életet.

Fekszem az emlékek

morzsáin, lehunyt

pillám árnyékában éles

kontúrként rajzol

elém a képzelet.

Szemed tüzében titkolt

vágyak láng-virága

bontja szirmát,

betakarja meztelen

szívem. El nem sírt

könnyeim forró leplén

lelkedre égetem

magam, s visszalopom

mit az idő erdejébe

bújva magaddal

vittél belőlem.

2009. Szeptember 7.

Egyedül

Nyirkos köd-pokrócot terít

rám a hajnal, sápadt horizontján

átkarol a magány hideg,

aszott keze. Fázik a csend

is bennem, többé nem hevít

már létbe a fény, gondolat morzsák

közt keresem megtört hitem.

Könnyeim, mint párás alkony-csepp

elmossák sorsom útjait, zord homály

borítja időm illékony határait.

Tövissel éget a gonosz

sátáni, torz vigyora, gyönyörben

tapos érzelmeim vajúdó romján.

Mételyével kín-halálba visz,

s egyre mélyebbre sodor

gőgjével élő-holttá gyötörve.

2009. Szeptember 20.

Lélek-tükör

Árnyak arca,

alkony ölel,

suttogó homály

ül vállamra

hulló fény

megérint est-ujjakon.

Körém fon takarót

őszi köd,

könnyzsilipek nyílnak,

csordul a múlt,

sóhaja keserű

ízét érzem ajkamon,

derengő lég-lehelet

hűvös nyoma lelkem,

kiégett emlék-tüzek

hamva sorsom,

opálos éj-szemében

ellobbanó parázs,

lényemből kifoszlott

tegnapok karca.

2009. Szeptember 30.

Oldal: Lélek-rezdülések
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat