Uram....


Nem adott az úr se vagyont, se kincseket,
Nem adott hatalmat, nem adott földeket,
Nem adott nekem se eget, se szárnyat,
Csak a repülés utáni vágyat.

Nem adott testet mely örökké élhet,
Gyűlölt szarkofág amelyben élek,
Nem adott fegyvert, nem kérte , hogy öljek,
Mégis a kezem vértől vöröslő lett.

Nem adott bűnt, még tisztán születtem,
Mára mégis tisztátalan lettem.
Nem adott kínt, szereztem magamnak,
Nem becsültem amit mások adtak.

Nem adott igaz családot nekem,
Hagyta, hogy sorsom valóság legyen,
Nem adott nyugtot e földi létben,
Szívet adott, a láng ebben égjen.

Adta a hangot, hogy igazat szóljak,
Adta a vizet, hogy szomjamat oltsam,
Adott reményt, hogy higgyem a sorsom,
Adott erőt, hogy hitem kitartson.


Samu

 

 

 

 

Lehetnék


Lehetnék hópihe,
Szállnék szabadon,
Lehetnék a lég,
Ki nem fog szavadon.

Lehetnék a semmi,
A mély tátongó űr,
Lehetnék a szived,
Mely dobog legbelül.

Lehetnék a minden,
A mély a magas,
A közeledő tavasz....

....Virágzás és élet,
Az elmúlás a félek..
A remegés a vakolat,
Sírodon a karcolat.

Voltam és lettem,
és érzem a nincsen,
ott lapul a kilincsen.

Lumos

 

 

Lélek suttogó


Reszketve bújtam takaród alatt

Testem melegével betakartalak

Magadba fontál, mint vadszőlő az indát

Szavaddal becéztél, lágyan rám hajoltál

Akár karcsú fűz a tó tükör fölött

Lelked suttogása a lelkembe költözött.


Maryam

 

 

 

 

---

 

Öreg évek


Bús óráján sötét éjnek
ha a gyertyák csonkig égnek,
elkezdődik egy új élet.
Új álmokkal,új vágyakkal
láz-nyugtató nyugalommal.
Sápadt felhők hogyha gyűlnek
s a vad szelek már elülnek,
sorjáznak az öreg évek.
Átforduló ezredévek,
mikor még más lángok égtek.
Múltidéző emlékképek
eléd jönnek,várnak téged
megmutatják hol hibáztál
amikor még ifjú voltál
s fél-szívvel,fél-lélekkel
küzdöttél a gonosz ellen.
de mi felet megőriztél
vezethetné most az lépted,
hogyha tudnád,hogyha mernéd
követni az új igéket.
Átfordult már egy új évbe
idődnek vak kereke,
lehetsz lenn és lehetnél fenn,
erőd lesz-e hogy kövessed,
hogy felfelé szállj
napsugaras,új szelekkel?


lazarhzs


  

 

Az éj titkai


Ha ablakodra festi a kérő bíbor-est

A szunnyadó nap fáradt sugarát

A fák lombjai suttogják Feléd ajkam sóhaját

Érezd, hogy ott vagyok Veled.


Ha ablakodba ezüst Hold fénye költözik

S az éj pilláidra leheli selymes árnyait

Rezgő ujjaim cirógatják hullám-vágyaid

Létezésem Érted ünneplőbe öltözik.


Maryam

 

 

Keresztem


Agyonrugdosott éveim küllőin
Peregnek tova a percek,
Fékevesztett komédia..- az önáltatás
...Mind méregpoharába vesznek.

Elsorvadt testű párkák fonják
Ellopott álmaim szövetét,
Mik tudatom kínkamrájából
Kábán topognak egy időkapu felé.

Sosemvolt barátok, idegesen
Pislognak hazug szemeikkel,
Segítő jobbom óvó karként feléjük
Többé már sosem emelhetem fel.

Szárnyatlan pegazus halálhörgése
Vágtat át az elhagyott éteren,
Csalódások kín-keservei
Marcangolják megfáradt lelkem.

Kisebesedett szám kripta-szegletét
Nyögve hagyja el minden szó,
- Valahol, a civilizáción túl...
Meséjét szövi ellenem az Áruló!

2009. október 10.


heaven

 

 

Álmatlanul...

Álmatlanul vergődöm ágyamon,
nem talál fejem megnyugvást,
hiába püfölöm, igazítom párnám,
éjnek nehéz sötétje fölém telepszik,
rám nehezedik takaróm ólomsúllyal.

Árnyak kísértenek, fölém tornyosulnak,
egyre csak hajladoznak körülöttem,
gyötrő gondolatokért vonnak kérdőre.
Hadakozom, karjaimmal hiába intek,
éjjeli szörnnyel magam nem küzdhetek.

Rémálmok térdre kényszerítenek,
s gyöngyöznek verejtékcseppek,
ágyamba hegyes szögeket vernek,
álmatlanságba elűznek, ütik fejem,
átláthatatlan homályt hintenek elmémre.

Porba sújtanak értelmetlen vádak,
nincs, ki felemeljen, hisz könnyebb
átlépni, s tűrni kínlódjak magamnak,
sunyin bízni, csak sokáig szenvedjen,
még baljós árnyak fölé nem telepednek.

Sikít fülemeben vészterhes magány,
könnyekkel hidegre áztatva arcom.
Imám hiába, csak süket fülekre talál,
rimánkodom, felhők fölött valahogy
még sem halják. Nincs már áldás.

vadvirag

 

 

Vízió


Hajtogatott rendedben zűrzavar vagyok...

Áldozd belém gondolatod pille-szárnyát

Had repüljek Tevéled, s ha hagyod

Elviszlek oda, ahol mámor íze kápráz

Ott feloldozom Benned önmagam.


S ha ez sem elég Tenéked

Fedetlen csendedre vetkőzve

Pőre lelkemet terítem lábaid elébe

Égig emellek, lüktető szemérmem

Szirmait bontom vágyad mezején.


Addig csavarlak, kergetlek, űzlek

Míg testem ritmusába remegve

Lassan rám csitulsz, s parázs-tűzben

Hangod selyemfonállá szelídülve

Dallamot ölt a sóhajok végtelenjére.


Maryam

 

 

Lélegezz még


lélegezz még tüdőm adom neked
szemedben a fény
a létek léte az értelem
a májam is nyújtom lélegezz még
érints csupán csak élj
a tavaszi sztyeppét teszem eléd
lélegezz megcsapolom ütőerem
sámánként emeld a kelyhet
a jó szellemek megtartanak nekem
vedd gitárodat még lélegezz
vagy ülj zongorához s énekelj
dalodban újraérzem lelkedet
lélegezz még csak ne zokogjál kérlek
értem én orosz tájak zsibbasztó varázsát
látjuk még volga-mátuskát ígérem
lélegezz még szabadon béklyó nélkül
szürkeségből varázsolj ünnepet
s szerelmünk emberfelettivé szépül
lélegezz még mert rokkant leszek elesett
nem tévedhetsz űrbe nem leszel a múlt
te egyszerűen nem lehetsz emlékezet

vogul

 

 

 

 

Oldal: Kortárs alkotóimtól válogatott versek
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat