Szia kedves Látogató!

 

Legújabb verseimből, kortárs válogatásból, még többet találsz a másik két oldalamon. Folyamatosan bővülő képgalériával. :)

Szeretettel várlak ott is! 

 

 

http://steel-pirkadat.lapunk.hu/

 

http://scarlett.honlapepito.hu/

 

 

 Köszönöm, hogy meglátogattál, várlak vissza máskor is!

 

 

 

Ha lépteid megtorpannak az élet útján,

a magány sötét falak közé zárja

lelked, a fájdalom megtöri hited

és felőrli erődet, az éjjel csendjébe

hullva érezd az eljövendő hajnal

ízét...mert tüze ott dereng 

a sötétség arcán, hogy lásd,

és sose feledd, holnap új nap virrad...

 

 

Bárhogy próbáljon gúzsba kötni a világ, ne hagyd, hogy lelked falak

közé zárja! Szárnyaidra láncot nem fonhatnak szavak, korlátokat

nem emelhetnek köréd, ha lényed igazi arcát nem rejted el,

ha a saját utad járod! Soha ne szégyelld azt aki vagy,

légy önmagad! Így élhetsz igazán, szabadon,

hát repülj, s nem lesz tér és határ...

Tiéd lesz a végtelen...

 

Ajánlott versek kortárs alkotóktól:

 

Körforgás.

Halál...letarolsz szűz földeket,
hogy megfenhesd a kaszád,
lágy nyakakból csinálsz követ,
elveszed a szomjas szomját
az élő fákat megnyesed,
szerelmed egy csapásra
magadévá teszed...
kifűzöd rezgő keblén
bordáit...mely szűk neked,
becsapod bármit tegyen,
mert nincs pokol
és nincsen menny...
Csak Te vagy, a hídra
...félig engeded...
átbújtatod bús gyötrelmen,
élethez juttatod... küldöd vissza...
kezdődik elölről az össz' komédia...

 

ANDRÁS

 

 

MINDIG LESZEK. 

Lelkem az Égbe vissza-vágy 
bejárni a végtelen Semmit, 
szeretem ha lobog...utam... 
kéklő tüzem az űrben fénylik. 

Aranybarna...narancs színek... 
mint gyertya, titoknak lobbanok, 
fénylenek igaz szavam csillagai, 
mint virágom a havas hegyormon. 

Az Ég igéje dalol nekem...világom, 
és a kínokat most mind lerázom, 
mert a völgy, mely vízben ázik 
nem hoz le égről csóva-lángot. 

Lényem leigázni elfedni nem lehet, 
hitem...töretlen... egyenes, 
...lelkem...mint élő gyökér, 
nő...mint fák a föld ölén.

 

ANDRÁS

Zenegép...

 

Érzem sok ember életét, olyan,
mint egy kíntornász rozoga gépe,
tekerik a kart, szól a furcsa zene,
s a wurlitzer tetején egy majom
ugrál, vagy szélesen vigyorog ülve...
Vidámsága, csak álca-öröm látszat,
a dallam mi szól, egy ócska szíj,
mely a nyakából pórázként lóg.
Rablánc ez, hiába a vidám ritmus,
szíve a szabadság után egyre zsong...
Hányan élnek így, lógva rövid száron,
keserű könnyel lezárt szempillájukon,
szívükben a bánat mély gyökeret ver,
keserves életük nem hagyja őket el...
Pedig lelkük ezt várja,
lerázva láncot, menekülni,
a fásultság fájdalmas kínja elől,
kitárná magát mezítelen,
hogy lássa mindenki, ő szeplőtelen,
csak a körülmények szennyezők,
rothadó bűze roncsol agyvelőt
köti gúzsba őt a vétlen szenvedőt...
Bezárt ajtók, beszögelt ablakok,
a szél nem jut be, kinn zokog,
vár téged, hogy repítsen, legyél boldog...
Kezed a kilincsen, de félsz dönteni,
a félelemtől félsz, így maradsz falak között,
míg könnycseppjeid éles szilánkok lesznek,
s arcodra szántanak mély vérző sebeket,
tépik szét lelked, kíntól vonagló igaz életed. 
Fájdalmasan belereszketsz, elsorvadsz, szenvedsz.

 

ANDRÁS

 

Két elem. 

Mint két elem 
asszony és férfi 
egymáshoz tartoznak 
mint Föld és Ég... 
a hit mi bennük van 
különböző, 
ősvilágok vak évezredei szerint... 
egyik a másikat szeretné nevelni, 
viharfelhőkkel tűzdelte őket teli, 
nagy harcukban az élet mind elfolyik, 
észre sem veszik... 
hajuk őszbe csavarodik... 
mire rájönnek a megváltóra 
a Halál nyit ajtót nekik.

 

ANDRÁS

 

Utazók 

Szemem falán, kívül, belül, folyik 
az Út, kanyargó idő-meder...végtelen 
üveges szemű utazók lakják szertelen 
földbe süllyedt hajók árbocai mögött, 
fényarcú jegenyék ezüst árnyéka között... 
túlrohannak rajtam, fekete lég-sóhajon, 
mint fehér, haldokló-arcú koldusok, 
kiken baglyok puha szárnya susog.... 

Halad, szalad életéért vad, vadász, 
elhullt fáklyák lován Péter és Júdás 
és megáll egy alázatba öltözött, 
-ezüst-fényarcú jegenyék között- 
Mária szobor ölén... fehér liliomok, 
mint percnyi végzetes titkok... 
halk esőben, vakító napsütésben, 
fürdik lelkük búzavirág kékjében... 

Mond utazó, a kezed miért kulcsolod? 
Mond utazó, a gyertyát kiért gyújtod?

ELONOR

 

Takaró alatt 

takaró alatt 
álmodik a mag 
készül élni 
hosszú álmát 
langyos nedűből 
kortyol nagyot 
feszülve pattan 
rügye tompul 
nyújtózkodni törtet 
napnak mosolyában_ 

takaró alatt 
kialszik a becsület 
elpihen koporsójában 
felejteni készül 
emlék-indákra hull 
üveges pillantása 
vak-fényt okád 
romlást szakít 
vére penész 
talaja sötét-ómen_

ELONOR

 

Egy musical margójára 


Szomorúan sír a hegedű, 
Játszanak a könnyek a húron 
Az idő végtelen vonója alatt... 
Sokévnyi fájdalom 
Szakasztja meg a szívet 
Az eltemetetlenek miatt. 
Keresi a fény az útját 
A fekete sötétség végtelenében, 
De nem talál magára sem. 

Hófehér arcok, 
Dereshajú, reszkető kezek 
Kiáltják az ég felé: 
Ez miért kellett? Miért? - 
Nincs válasz. Néma űr, 
Fájdalmasan száll tovább 
A kottákon a „Sindler listája". 
És ez, nem az „Ave Maria". 

Csak eldobott, elégett gyufaszál 
A bocsánatkérés, az Élet szemétdombján 
És hamu alá temetett lelkifurdalás

A Nap és a Hold árnyéka alatt. 

 

ELONOR

 

Éber álom 

Ülök, semmi gondja sincs a mának. 
Fáradt vagyok, nem érdekel a holnap. 
Pihennem kell, fárasztó a múlt. 

Álompor csiklandozza orrom, 
Álom... várom, megtalálom, 
Suhanva vágtatok a tejút ösvényén. 

Futnak gyökerek testemben, 
Véremet pumpálja a gyökér, 
Érzem a kínt, sir az erdő. 

Lassan vége, visszaveszem 
Mit elloptak kapzsi emberek, 
Felkészültek legyetek! 

Nincs hová mennetek, 
A halálnak se kelletek. 
Rohadjon lelketek. 

Humusza legyen anyaföldnek, 
Poraitokból Új nemzedékek 
Felgyökerezhessenek. 

Szél, Víz, Tűz barátból 
Ítéletet hozó szigorú 
Apja lesz Földünknek, 

Kitakarítja szemétdombját, 
Poraira harmóniát hoz, 
Édesapaként oltalmaz. 

Földanyánk lelke újra élni fog, 
Ember rajta nem tapos... 
Béke lesz, friss levegő, zöld fű harmatos.

MORPHEUSHUNOR

 

Háború és Béke 


Köd szállt a világra, sűrű és nehéz fátyol, 
Hideg simogatása egész csontig hatol. 
Fekete tulipán porozza be a nyirkot, 
Elborítja vele az egész világot. 


Ember ölt... embert, világot. 
Por és hamu, ennyit ért gyarló élete. 
Se pokol se mennyország, 
Csak végtelen földi bolyongás. 

Eszme ölt... eszmét, lelket, 
A mindenért harcoló milliók, 
Most beérik a semmivel is. 

Örülhetnek, hisz nincs már eszmei érték, 
Csak üres semmi szavak. 
Nem röpülnek madarak, 
Vége lett annak, ami még el se kezdődött.

MORPHEUSHUNOR

Egy este az utcán...



Egy este az utcát jártam
sok szomorú arcot láttam,
szemükből kialudt a fény
elveszett számukra a remény.

Ha teheted segíts nekem,
gyere az úton most velem.
Oda megyünk hol nagyon várnak
hol szeretetből nagy hiány van.

- j e l e n -

Egy jó szóért sorban állnak,
símogatásodra várnak.
Honnan jöttek ne kérdezd soha
hisz életük nagyon mostoha.

Ez az utca az otthonuk,
elveszett minden vagyonuk.
Valami csodára várnak még,
takarójuk a csillagos ég.

- m ú l t -

Volt felesége,gyermeke,
most keserű a kenyere.
Házát is elvesztette szegény
de szíve az még nem lett kemény.

Az álma szép, van mindene,
felesége és gyermeke.
Tiszta ágyban együtt alszanak,
nekik dalolnak a madarak.

- j ö v ő -

Hidegre fordult az idő,
lesz nekik melegedő?
Tudunk-e segíteni rajtuk...
vagy tán örökre veszni hagyjuk?


Gondold meg mit tehetsz értük,
hisz minden nem az ő vétkük,
asztalodnál ott van még egy szék,
nálad még nem üres a fazék.

- h i t -

Higgy az igaz szeretetben,
a nagy lehetőségekben.
Ez a legnagyobb" befektetés",
néhány forint most nagyon kevés.

Ha látsz egy szegény családot,
te ne vádold a világot.
Ha jut tőled egy cseppnyi szeretet
nem élsz hiábavaló életet.

Általad lesz boldog világ
hol ember a legszebb virág.
Szemükben meglátod arcodat,
így símogathatod magadat.


hova

Az Emberi Jogok világnapján


Köröttünk rideg, dermedt, vak sötétség
Káprázik szemünk a villogó ablakokra
Emberszívekben igazság, béke, szépség
Gyakran gondolunk jövőnkre az utódokra
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Betlehemről mesélnek a hideg szelek
Hogy emberek békében együtt éljenek
Hazánkban léteznek fázó- , éhező gyerekek
Gondban. válságban vergődő nemzetek
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Bevásárló üzletek telt polcokkal várnak
Széles a spektruma a termék fajtáknak
Vannak elesettek, ide melegedni járnak
Szégyenére egy jobb sorsú országnak
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Ilyenkor erősebb az isteni szándék
Nagyobb perselypénz, drágább az ajándék
Utca kövén alvókra fittyethányva
Jézuskára gondolunk, meg az unokák arcára
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Távoli nyomortanyákon, ahol elég víz sincsen
Éhező tömegeken nem segít, csak a Jóisten
Álmukban gyógyulnak, járnak iskolába
Éhbérből nem jut másra, csak létfenntartásra
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

Zsongás, ragyogás, áhítat, fenyőfaág
Munka nélkül tengődik sok-sok család
Át kell vészelni a válságot, nehéz időket
Meg kell nyerni a döntéshozókat, hitelezőket
Karácsony táján vágyik lelkünk szeretetre
Emberi Jogok napján gondolunk-e a szegényekre?

(December 10-e az Emberi Jogok világnapja)

jomolnar

 

                                        

Kerti kép



Ablak előtt állva figyelem a kertet,
sok veréb és cinke, etetőből naprapőrét perget.
Kósza leveleket szólít a hideg szél,
ágról leszakajtva már semmitől se fél.

Kergeti az udvarban, majd halomba rakja,
de csak a sarokban, hol nincs semmi hatalma.
Ott megforgatja s újra leteszi,
mint festő ecsetjével, formába rendezi.

Színes művét aztán, az esőre hagyja,
de apró mozaikra, csak téli fagy faragja.
Bíbor, barna, sárga, színt visznek a szunnyadó világba,
így lesz szürke tájnak, szép, pasztell virága.

Jönnek madaraink, járják az etetőt,
ellepik a fákat, bokrokat, és tetőt.
Néha jő egy karvaly, közéjük vágva,
elvisz egyet-egyet hívva "vacsorára".

Akkor csend, s megint a nyüzsgés,
ahogy elkezdődött, folytonos a sürgés.
Megint készülődik, feszeleg a felhő,
mígnem alászállva, kiszakad és elered az eső.

Reggel köd volt, estvére is az lesz,
csaknem földig nyúlik e sok víztől az eresz.
Néha, csak hogy tudjuk ott van, láthatjuk a napot,
s bizakodva várjuk a bujkáló holnapot.

Hideg van, fúj a szél, az emberek fáznak,
begombolt lélekkel, csukott szívvel járnak.
Arcuk olyan mint az őszi táj,
fakó, kihalt, csorba cseréptál.
Magányukban a fénytől is félnek,
pedig életükön, önmaguk a bélyeg.


hidalgo

 

 

 
 

 

Oldal: Főoldal
Scarlett..."Holnap új nap virrad"... - © 2008 - 2024 - scarlett.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat